Kedves Pivovar!
> csupán az "uher~"-be gondoltam szőrmentén belekötni, nem kritizálva a Magyarvár elnevezést
Az Uherčice - Uherský Ostroh - Uherské Hraditě - Uherský Brod - Uhersko sorozat elég jól kijelöli a vala volt hátráló magyar gyepű vonalát (melynek tagja volt Brno is). Ráadásul ez utóbbi mellett nyugatra van Moravany 'Morvák' nevű település, ami morva területen meglepő: magyar területen is csak akkor van Magyar- előtagú település, ha a szomszédban nem magyar etnikum lakik, pl. Magyarbánhegyes -- Nagybánhegyes [ez utóbbi nemis olyan rég még Tótbánhegyes volt], Magyaróvár -- Moson, Magyarkanizsa (Kanjia) -- Törökkanizsa (Novi Kneevac, régebben: Turska Kanjia). Itt tehát a valaha volt határ pontosan berajzolható a két település közé. Ráadásul a sorozat északra folytatható Węgierska Górka-val, és biztosan délre is, de az osztrák helynévanyagom nem túl bő. Ennyi összecsengés még akkor is elgondolkodtató lenne, ha nem lennének írásos bizonyítékok a bajor és frank krónikákban. A történelem még nem politika, csak a történelem tagadása vagy kivetítése a jelenre. Mondom ezt mint Magyarországon elő szlovák.
Galícia: Röviden érintve volt a 37-es hozzászólásomban a gallok kapcsán. A terület a Dnyeszter menti Halics városáról kapta a nevét. A városnév etinológiájára két magyarázat van: az egyik az óorosz galica 'csóka' szóból (vö. orosz galka, ukrán halka 'csóka'), a másik az ősszláv gala 'kopár hely' (vö. ukrán hal'ava 'erdei tisztás, irtás') szóból származtatja. Ha ez utóbbi igaz, akkor "rokona" a mi Galya(tető) helynevünknek. Ugyanez a helynév Szlovákiában is megtalálható Losonc mellett: Halič, melynek régi magyar megfelelője Gács. Valószínű, hogy az "ukrán" Halics neve is így hangzott eredetileg magyarul, mivel a város köré szerveződő fejedelemség elsőnek kimutatható magyar neve Gácsország volt, amelyet elavulva felváltott a szlávos Halics, mint a Halicsi Fejedelemség rövidítése. Ez még a XIII. sz-ban volt, amikor a mi II. Andrásunk rövid időre felvette a "Halics és Lodoméria királya" titulust is. A XIV. sz-ra azonban már a lengyel érdekszférába került, meg is szűnt önálló államnak lenni, a tatárok elleni lengyel gyepű része lett. I. Lajos magyar-lengyel királysága után a területtel megszűnt a közvetlen kapcsolat, legközelebb Lengyelország első felosztásakor (Lodomériai Királyságként) a Habsburg monarchián keretében támadt fel az együttélés (a Habsburgok éppen a valaha volt magyar uralomra hivatkoztak az osztozkodáskor). Ekkor azonban már Halicsnak a kora középkori magyar kancelláriai használatban latinosított neve, azaz a Galícia került át a köztudatba. Így az ibériai Galíciával (mely a latin Gallaecia 'gallaecusok -- vagyis egy kelta törzs -- földje' szóra megy vissza, vö. #37) a névnek nincs összefüggése. Mint ahogyan a Ruthenus ~ rutén ~ ruszin névnek sincs kapcsolata a valaha volt dél-franciaországi Ruteni kelta törzsnévvel, vö. Rusz alább.
Az említett Lodoméria (vagy Ladoméria) egyébként a Volhíniai Fejedelemség (orosz/ukrán Voliny, lengyel Wołyń) hagyományos magyar neve, melyet a XI. sz-ban egyesítettek Haliccsal, és ezentúl csak együtt emlegették őket: Halics és Volhínia, Gácsország és Lodoméria, Galicia Lodomeriaque. A magyar név személynévből (Vladimír > Lodomér) származik (állítólag a magyarok által a IX. sz-ban legyőzött vezérükről), és párhuzamai vannak Szlovákiában: Ladimirová (Ladomérvágása), Ladomerská Vieska (Garamladomér, ma Garamszentkereszt része), de a mai Magyarországon is: Győrladamér. Ha igaz is a legyőzött vezér mondája, a névadás nem közvetlenül, hanem a terület központja nevén keresztül történt: Volodimir-Volinyszkij régi magyar neve Ladomér. Itt egyébként névátvitel történt, mivel a korábbi Voliny nevű központ (amely a szláv név, vmint a németen keresztül a Volhínia név alapja) egy kissé arrébb (a mai lengyel Hrubieszów mellett) feküdt.
Rusz: Eredeti értelme tul. 'normannok által megszervezett keleti szláv állam; (nagy)fejedelemség'. Az első "Rusz" a novgorodi volt, bár ekkor még nem annak nevezték. A várost és környékét 862-ben hódította meg Hrörek keleti normann (vi. varég) herceg két testvérével együtt. Hrörek neve Ruriknak hangzott a szláv alattvalók ajkán, és ezen személynév germán birtokos alakjából lett a Rusz elnevezés. Az első magát Rusznak nevező állam a Kijevi Rusz (Kijevi Nagyfejedelemség) volt, amelyet 882-ben alapított Oleg (< Helgi) éppen Rurik elől menekülve a szláv poljan törzs szállásterületén (N.B. Egy ugyanilyen nevű törzs fogja a lengyel államot megalakítani és nevét adni: vö. magyar polyák). Ez az állam kapcsolatban volt a honfoglalás előtti magyarsággal, és neki "köszönhető" a Kazár Kaganátus szétverése 965-ben. A kijevi lesz a legerősebb keleti szláv állam, miközben dinasztiája, a Rurik-dinasztia oldalágakra oszlik, és több patrimoniális (független, de alávetett) államot hoz létre, melyek közül a legjelentősebbek: a fent említett Halics-Volhíniai Fejedelemség, az ("eredeti", de átmenetileg "lecsúszott") Novgorodi Nagyfejedelemség, a Vlagyimír-Szuzdali Fejedelemség. Azonban a XII. sz-ra belső széthúzás és a kunok támadásai miatt meggyöngül, és egy lesz a keleti szláv államok közül 1240-ig, amikor is a mongolok elfoglalják. Az addig jelentéktelen Moszkvai Fejedelemség (eredetileg a vlagyimíri fejedelemség vazallus állama) volt a mongolokkal a legkooperatívabb, így ők szedték be minden elfoglalt terület adóját, ezen aztán annyira meggazdagodtak és megerősödtek, hogy már a legerősebb ruszként 1380-ban a mongolok ellen fordultak, majd visszaszorításukkal párhuzamosan magába olvasztják az összes ruszt. Az első összorosz nagyfejedelem fia, IV. "Rettegett" Iván veszi fel a "minden oroszok cárja" (vi. "az összes ruszbeli császára") címet; ezzel együtt megszünteti a ruszok különállását (a moszkvaiét is!) és létrehozza az egységes Oroszországot (oroszul Rosszijat, azaz kb. 'Ruszország'-ot).
A ruszki (amely magyar szó mára pejoratív hangzású), azaz orosz névnek eredetileg nem etnikai jelentése, hanem 'ruszbeli, a Ruszhoz tartozó', minthogy a Rusz név -szki(j) képzős származéka. Mivel a ruszbeli népesség többsége keleti szláv volt, az orosz név a keleti szlávok közös megjelölése lett egészen az XIII. sz-ig, az ukrán avagy kisorosz, illetve a belorusz avagy fehérorosz etnikumok elkülönülésének kezdetéig (mindkét nép területe a először Litván Nagyfejedelemség, majd a Lengyel Királyság része lesz Lengyelország első felosztásáig). Az orosz elnevezés így egyre inkább a Moszkva közvetlen fennhatósága alá tartozó szlávokra vonatkozik, bár gyakran mondunk nagyoroszt, hogy a félreértést elkerüljük, ill. óoroszt a még egységes orosz-ukrán-fehérorosz népesség megnevezésére. Az magyar orosz szó egyébként a korai átvétel a kun vagy a besenyő nyelvből: a török eredetre utal a szókezdő "o" hang, ui. az altaji nyelvekben eredetileg szó nem kezdődhetett "r"-rel.
A Rusz szóból képzett másik népnév a ruszin, melynek jelentése szintén 'ruszhoz tartozó' (vö. Lena folyó + -in > Lenin). Ez a megjelölés -- és a mesterségesen latinosított Ruthenus változatából magyarosodott rutén -- idővel csak a történelmi Magyarország területén élő keleti szlávokat jelölte, első sorban a kárpáti kisoroszokat, kiknek önnálló nép voltát a magyar törvények elismerik, bár erről az ukránok másként vélekednek. A mai Magyaroszág területén is élnek ruszinok a zempléni Komlóska faluban. Az, hogy a ruszinok külön etnikumként való elismerése magyar részről is újkeletű, jelzi, hogy a közelmúltig a falu lakóit szlovákokként kezelték (nyelvjárásilag a ruszin valóban "szlovákos ukrán"). Ruszinok élnek még Bácskában és Szerémségben, ahová a XVIII. sz-ban költöztek Kelet-Szlovákiából. Róluk kapta nevét Oroszkeresztúr - Ruski Krstur (ma: Bački Krstur - Bácskeresztúr), de élnek Vukováron és Újvidéken is. Ezt a déli ruszin nyelvet újabban önállónak tekintik, és szlavisztikai szempontból érdekes, u.i ez egy olyan délszláv nyelv, melynek alapja a keleti (ukrán) és nyugati (szlovák) szláv keveréknyelvjárás. |