Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2001-12-29 19:45:56 104
Uszkok (egyes számú alak! régebben uszkók is): A szó szerb-horvát uskočiti 'megszökik; beleugrik' igéből származik, és eredetileg -- és szűkebb értelemben ma is -- a török uralom alól menekült délszláv harcost jelent. A megszállt területekről való állandó áttelepülés 1690-ben olyan tömeges méretet öltött, hogy ennek szerb-horvátul külön terminus technicusa is van: Velika seoba 'a Nagy Vándorlás': ezóta élnek jelentős számban szerbek a Száván és a Dunán innen, de innen datálható a szerb-horvát kisetnikumok más nációk számára felfoghatatlan szövevénye.
Ide tartoznak az uszkokok is, akik az én percepcióm szerint kb. olyanok, mintha a végvári vitézeket, a hajdúkat és a csángókat "összegyúrtuk" volna: egy katonai jellegű szervezetet alkotva lassan féletnikummá váltak, és elkülönülésüket egy ideig a saját törzsnépességükhöz való visszacsatlakozás után is megőrizték. Két különálló csoportjuk ismert: a Magyarországra és a Velencei Köztársaságba menekültek. Az előbbiek adták a magyar bánságok határőrvidékének népességét, az utóbbiak az Adria partján éltek (így Zenggben is), zömmel szervezett kalózkodásból. Flottájukat 1615-ben megsemmisítették, majd a népességüket Karlovac környékére telepítették át.

Zrínyiek, Zrinski: A családot eredetileg Subicsnak (Subić) hívták, és a genealógiájuk 1066-tól követhető. Először akkor lesznek uszkokok, amikor 1347-ben megkapják dalmáciai birtokaikért cserében Zríny (Zerin) várát, amely egyben az új családnévük alapja is lett. Valódi uszkokok attól az időtől fogva lesznek, amikor a XV. sz. közepétől Szlavónia elfoglalása nyomán lassan a birokaik a végvári rendszer részévé válnak, és egy az uszkokokból szervezett magánhadsereget tartanak fenn. Az utolsó Zrínyi (IV. János Antal; a kivégzett IV. Péter fia) nevétől megfosztva, Anton Gnade néven Kufsteinben raboskodva 1703-ban halt meg.

Frangepánok, Frankapon: Az 1118-tól adatolható egyik legnagyobb horvát főúri család velencei eredetre megy vissza. A magyar történelembe akkor lépnek, amikor mint vegliai (Krk szigeti) grófok 1193-ban megkapják Modrus vármegyét (Vegliával szembeni part), majd lassan szinte az egész dalmát tengerpart urai lesznek (többek közt Zenggé is). Csak a XV. sz.-ban veszik fel családnevüket, addig birtokaik után nevezték magukat (Blagai, Gécsei, stb.). A Frangepán családnév legitimációs eredetű, ugyanis magukat a X-XI. sz-i római Frangipani családra vezették vissza (akik viszont a császárkori Aniciusokat tekintették ősiknek). Mint dalmát és Zágráb vármegyei nagyurak mind a déli, mind az északi uszkokokkal kapcsolatba kerülnek, és az utolsó Frangepán (Ferenc Kristóf) 1671-es kivégzéséig jelentős szerepet játszottak a horvát-szlavón végeken.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2001-12-29 13:50:51 103
Üdv mindenkinek a topicon!

Ha már szóba kerültek a dalmátok, mit tudtok az uszkoknak nevezett népcsoportról? A senji erődítményben (Nehaj) kialakított múzeum tanúsága szerint magukénak vallják a magyar történelemből Jurisich Miklóst, a Zrínyiket és a Frangepánokat is. Kik tehát ők?

Macibb

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2001-09-29 20:21:47 44
Magyar kínai, francia chinois: Minkét szó a Csin (pinyin: Qin) fejedelemség (majd dinasztia) nevéből származik, amely i.e. 221-ben elsőként egyesítette Kínát annak a "csinbeli Első Császár"-nak (Csin Si Huang-ti, pinyin: Qin Shi Huangdi) a vezetése alatt, aki az anyaghadsereggel együtt temettette el magát. Az "eredeti" alak az országnév: Kína, ill. Chine, ebből képződtek a melléknévi alakok.
A francia chinois 'kínai' tehát nem függ össze a chien 'kutya' szóval, az -ois egyszerű lakosnévképző, a gyakoribb -ais párja, vö. France > français ~ François, bourg > bourgeois. Maga a francia chien kutya a latin canis szóból jön, ugyanis a latin ca- szókezdetnek minden eredeti francia (és utólag nem visszalatinizált) szóban a hangsúlytól és a magánhangzó hosszától függően cha-, che-, chie- az eredménye, vö. még caballus 'igásló' > cheval 'ló', ill. castrellum 'kis vár' > château 'kastély'.
A magyarban a szókezdő k szabálytalan. Valószínűleg ezt Kína Marco Polo által is használt másik neve, azaz a Kitaj okozta. Ez utóbbi maradt meg pl. az oroszban, és eredetileg egy altáji nép neve volt, amely elfoglalta Észak-Kínát, és i.sz. 947-1125 között a Liao-dinasztia képében utalkodott, majd ennek bukása után 1218-ig a Kara-kitaj Birodalmat alapította Turkesztánban. Őket éppen Dzsingisz kán söpörte el, aki ezt megelőzőleg 1214-ben foglalta el a valaha volt Kitaj-Kinát és hozta létre Jüan-dinasztiát (pinyin: Yuan).
A mi fogalmaink szerinti 'kínai' kínaiul leginkább a han szóval fejezhető ki, amely a Kínát egyesítő Csinek után i.e. 206 - i.sz. 220 között uralkodó Han-dinasztia nevéből származik. (Kínában Csin Si Huang-ti-nek nagyon rossz emléke él, dinasztiája is csak 15 évig uralkodott. Így az államalapítást inkább a 400 évig fennállt Han-dinasztiához kapcsolják.)

Dalmát: Eredetileg egy illír törzs neve. Jelenleg úgy gondolják, hogy az illír egy indoeurópai nyelv volt, melyhez tartozó népesség részt vett a balkáni etnikumok kialakításában, elsősorban az albánéban (de a horvátoknak is megvan a maguk illír eredetmítosza). A dalmát törzsnevet összekapcsolják Dalmatia régi fővárosának Delminium-nak a nevével (ma: Županjac). Erről a névről viszont azt gondolják, hogy 'birkatenyésztő vidék'-et jelentett, vö. albán dele (tsz. delme) 'juh' szó.
A jelenkorban a dalmát egy XIX. sz. végén kihalt újlatin nyelvet jelölt, melyet eredetileg a dalmát tengerparton Fiume (Rijeka) és Cattaro (Kotor) között beszélték, valamint Vegliam (Krk) szigetén. Ez a nyelv és a román (egyes közép- és délolasz nyelvjárásokkal együtt) alkotja a neolatin nyelvek keleti ágát. Utolsó beszélőjét névről ismerjük: Tuoni (Antonio) Udainának hívták. Neki és a nyelvész Bartolinak köszönhető, hogy a vegliai dalmát nyelvjárás a nyelvészet számára fennmaradt. A tengerparton a dalmát nyelvet már a XV. sz-ban beolvasztotta a velencei olasz, ill. a horvát ún. csa-nyelvjárása.
A nyelvi különállás és a régi velencei befolyás egy sajátos szubetnikumot eredményezett a horvát népen belül, ma ennek a kifejezésére használatos a dalmát megjelölés.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!