Szóval a három elmulasztott történelmi pillanat:
1. 1989 május (ha jól emlékszem a dátumra), MSZMP pártértekezlet, ahol "megújúlt a párt", ergo megalakult az MSZP. Holott a logikus az lett volna, ha a 48-as "egyesülés" nyomán kimondták volna a "szétválást" kommunista és szocdem pártra, és tisztességgel felosztották volna a pártvagyont. Ennek a verziónak (szerintem, utólag okoskodva) két akadálya volt, egyrészt akkorra már rég mozgolódtak a történelmi szocdemek, pillanatnyilag talán ők maguk tiltakoztak volna egy ilyen formátumú szocdem-aspiráns-konkurencia ellen, másrészt az akkori "reformkommunisták" még nem voltak avval tisztában, hogy később-évek múlva szocdem identitásúakká evolálnak. De a legfőbb ok a pártvagyonhoz való feltétlen ragaszkodás volt, szerintem.
2. Az 1994-es választások idejére, (mikor még a Fidesz liberálisként volt népszerű) végletesen megromlott a két liberális párt közötti viszony, szóba sem jöhetett sajnos valamiféle fúzió vagy koalíció, a vezetők személyeskedő ellenségeskedése miatt. Értetlenül álltam ezelőtt, hisz milyen liberálisok, akik ki nem állhatják egymást? (Magyarok.) És persze ebben elsősorban a Fidesz jeleskedett, az önmegkülönböztetésben. Pedig ha akkor ők összefognak, „ha Orbánék nem szenvednek politikai vakságban, megnyerik a választásokat” (by’ Hegedűs Péter). (Van egy évtizedek óta sikeres ország, ahol a liberálisok kormányoznak régóta: Új Zéland.)
3. A harmadik pedig a cigányság semmibe vevése, azt már megtárgyaltuk itt.
Mindhárom lehetőség arra irányult volna, hogy konszolidált, nyugati tipusú demokrácia bontakozhassék ki, a szélsőjobb térnyerése nélkül. Sajnos mindhárom lehetőség elmulasztása a szélsőjobbnak kedvezett. És az ok mindhárom esetben nagyon emberi, annyira emberi, amennyire gyarló az ember, a hét főbűn valamelyike az okozója a mulasztásoknak. Az első esetben a MOHÓSÁG, a második esetben az IRÍGYSÉG, a harmadik esetben pedig a KÖZÖNY.
:(((((
|