|
|
 |
LvT
2001-12-17 12:02:40
|
33
|
Kedves Zoli Bacsi!
> Nyelvészprofesszorok is válaszolhat(ná)nak. Van errefele belőlük? (Te [Kis Ádám ] mondjuk, lehet, hogy az vagy.)
Vegyünk egy entomológust (rovartanászt): neki a csótány és a katicabogár közti különbségeket objektívan kell leírnia; pl. hogy a csótány mint igen kevéssé specializált faj, evolúciósan előbbremutató, mint a katica. Csak amikor hazamegy a házi tűzhelyhez, mint magánember csaphatja agyon az eléje kerülő undorító svábbogarakat...
Egy nyelvész ugyanígy áll a diszciplinájához: ha azt tapasztalja, hogy terjed a suksükölés, megállapítja, hogy az analógiás folyamatok eredményeként tovább közeledik egymáshoz a kijelentő módú határozott ill. felszólító módú ragozás. Itt a fórumon, persze már szidhatná a jelenséget, de ezt nem mint nyelvészprofesszor tenné, hanem mint nyelvművelő--társadalmi munkás. De ezt a kettősséget nehéz hosszú távon fenntartani: így előbb-utóbb mindkét megnyilatkozási forma közeledni fog egymáshoz.
> Nem vizsgálhatnánk meg ezt az egész jelenséget a "korlátozott kód" címszó alatt?
Úgy vélem, ezzel nem jutottunk előre: minden nyelvi alkalmazásról, így az irodalmi nyelvről is elmondható, hogy "korlátozott kód". Korlátozott önmagában is (hiszen a megcsillagozott szavak a nyelvi stílus által korlátozva vannak "Tisztelt hölgyeim, uraim, *figyusszanak ide", ill. "Kopasz disznók, *megtisztelnétek a figyelmetekkel?" ), valamint a vitaindító éppen olyan jelenségről szólt, amit korlátozni kellene...
> A "sacc per kábé" szerű torzszüleményekre szerinted passzol a Lyly-vel kapcsolatos utalás?
Lehet, hogy most minden illúziót el fogok oszlatni magamról, de anno hallgatóként fizikai kémiai gyakorlaton, gyakran mértünk ex has, saciometriás metodikával; lévén a rendes módszerekkel nem sikerült értékelhető eredményre jutnunk. Ebben a közegben a vulgarizmusok tudományos köntösbe bújtatva csiklandozták infantilis egyemista humorérzékünket. A sacc per kábé eredete ugyanide nyúlhat vissza, egy argó része volt: nem nevezhető torzsszüleménynek, mivel ott jól meghatározott és szervült képződmény. Ahogy azonban az értelmiség az osztályhatalom felé tört, ez a kifejezés is kiszabadult eredeti környezetéből: itt már valóban rosszul néz ki. De szerintem ez mégsem nyelvi helytelenség, hanem egyszerűen giccs; mint az a majolika lúd, amely egy falusi vitrinben visszatetszést kelt, de előzményét ma is megcsodálhatjuk pl. a Burgban... |
|
A hozzászólás:
 |
Zoli Bacsi
2001-12-16 23:37:57
|
29
|
Kedves Ádám!
A "nyelvi szemét", mint megjelölés csak kísérleti megnevezés. Valahogy körül kell írni, utalni kell rá...
Nem is vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb meghatározás.
De akkor mi?
Ezért is indítottam a topicot.
Azt mindenesetre "érzem", hogy mi tartozik ide. Még akkor is, ha definiálni nehéz. A korábbi hozzászólásaim is a körüljárást kísérlik meg.
Nyelvészprofesszorok is válaszolhat(ná)nak. Van errefele belőlük? (Te mondjuk, lehet, hogy az vagy.)
Úgyhogy kevésbé fixa idea, mint inkább tapogatózás ez a megjelölés.
A "sacc per kábé" szerű torzszüleményekre szerinted passzol a Lyly-vel kapcsolatos utalás?
Nálam 1 dolog biztos: a családomban nem beszélnek így, a baráti körömben sem nagyon, és nem szeretném, ha a jövőbeni gyerekeim így beszélnének.
További javaslat:
NEM VIZSGÁLHATNÁNK MEG EZT AZ EGÉSZ JELENSÉGET A "KORLÁTOZOTT KÓD" CÍMSZÓ ALATT? |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2001-12-16 20:36:36
|
28
|
Kedves Zoli Bacsi!
Ne haragudj, de a nyelvi szemét a Te fixa ideád, így neked kellene történeti példákat hozni. Többen a szinkróniában sem tudjuk ezt értelmezni, nemhogy a történelemben. Ugyanakkor klasszikus költőinknek vannak ilyen jellegű megnyilvánulásai, pl. Petőfi sorai.
Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron /Secundába ponált mágis sok szamár professzorom,
vagy, ha nem csal azemlékezetem, Garay Pölöskei nótáriusában is találunk ilyen utalásokat. Shakespeare kortársa, John Lyly írt egy Euphues c. művet, melynek nyomán valóságos nyelvi divat alakult ki, szóvirágos, akadékoskodó, elegáns, pedáns beszéd, melyet Shankespeare előszeretettel karikírozott. Ezt euphuismusnak nevezik.
E stílusban mondva, könyörgök édes Úr, méltóztassák kegyesen észbe venni, hogy ez nem a nyelv dolga, hanem a nyelvhasználaté. A marha, mint állatfaj, nem lesz attól rosszabb, hogy elsózzák a gulyást.
Kis Ádám |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|