Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2001-12-16 20:36:36 28
Kedves Zoli Bacsi!
Ne haragudj, de a nyelvi szemét a Te fixa ideád, így neked kellene történeti példákat hozni. Többen a szinkróniában sem tudjuk ezt értelmezni, nemhogy a történelemben. Ugyanakkor klasszikus költőinknek vannak ilyen jellegű megnyilvánulásai, pl. Petőfi sorai.

Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron /Secundába ponált mágis sok szamár professzorom,

vagy, ha nem csal azemlékezetem, Garay Pölöskei nótáriusában is találunk ilyen utalásokat. Shakespeare kortársa, John Lyly írt egy Euphues c. művet, melynek nyomán valóságos nyelvi divat alakult ki, szóvirágos, akadékoskodó, elegáns, pedáns beszéd, melyet Shankespeare előszeretettel karikírozott. Ezt euphuismusnak nevezik.

E stílusban mondva, könyörgök édes Úr, méltóztassák kegyesen észbe venni, hogy ez nem a nyelv dolga, hanem a nyelvhasználaté. A marha, mint állatfaj, nem lesz attól rosszabb, hogy elsózzák a gulyást.

Kis Ádám

A hozzászólás:
Zoli Bacsi Creative Commons License 2001-12-16 18:38:29 27
Kedves Rumci,

A válasszal kicsit lemaradtam: elnézést kérek.

"Tegyük fel, hogy ennek az az oka, hogy az adott sivatagi populációban a természettel kapcsolatban lev?k száma (homokfeldolgozók stb.) jelentékenyen csökkent, és az informatikusok száma n?tt."

Az én fejtegtésem NEM az ilyen esetekre vonatkozik.
Hanem az olyanokra, amikor kifejezetten értelmük van a finomabb distinkcióknak, mégis a primitívebb, leegyszerűsítő, kevésbé szofisztikált szimbólumok terjednek. Sőt, az "egyszerűsödés" merőben téves közös nevezők alapján operál. Ez itt a baj.
Nem arról van ugyanis szó, hogy a valóságnak egy bizonyos része már nem bír akkora társadalmi-tudati relevanciával, hogy nyelvi szinten feleslegessé váljanak a finom különbségek.
Nem. Rossz divat az egész.

A topicot előre lendítené, és a résztvevőket gondolkodásra serkentené, ha valaki a régmúltból is tudna hozni példákat a nyelvi szemétre. Pl. a múlt századból van-e ismeretünk rossz, primitív nyelvi divatról, ami vagy a) fennmaradt, rögzült; b) elmúlt?!
(Figyelem: nem a nyelvújítás elvetélt kísérleteire gondolok...)

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2001-12-12 20:31:24 12
1. Miért lenne bárminem? (nem[csak] nyelvi) romlás, ha egy sivatagi nép a homok kevesebb változatát tudja megkülönböztetni? Tegyük fel, hogy ennek az az oka, hogy az adott sivatagi populációban a természettel kapcsolatban lev?k száma (homokfeldolgozók stb.) jelentékenyen csökkent, és az informatikusok száma n?tt. Ezt semmiképp sem tekinteném elbutulásnak, mégis az általad vázolt helyzetet idézi el?.

2. Er?s ellentmondást érzek a 3. és az utolsó bekezdésed között. Ugyanis a nyelv által leképzend? valóság az agyban van, tehát ha az utóbbi egyszer?södik, és ezt követi az el?bbi, akkor a definíciód szerint nincs ?nyelvromlás?. Márpedig a nyelv (legalábbis a saussure-i tanok értelmében) a tudati valóság és a hangalak közti összeköt?, azaz az elbutulásnak köze nincs a nyelvhez. (Arról nem szólva, hogy általános elbutulásról nem beszélnék; ugyanis szinte vizsgálhatatlan a kérdés; még a szinkrón intelligenciamérésre sincsenek kultúrafüggetlen eszközök.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!