Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2001-12-12 20:31:24 12
1. Miért lenne bárminem? (nem[csak] nyelvi) romlás, ha egy sivatagi nép a homok kevesebb változatát tudja megkülönböztetni? Tegyük fel, hogy ennek az az oka, hogy az adott sivatagi populációban a természettel kapcsolatban lev?k száma (homokfeldolgozók stb.) jelentékenyen csökkent, és az informatikusok száma n?tt. Ezt semmiképp sem tekinteném elbutulásnak, mégis az általad vázolt helyzetet idézi el?.

2. Er?s ellentmondást érzek a 3. és az utolsó bekezdésed között. Ugyanis a nyelv által leképzend? valóság az agyban van, tehát ha az utóbbi egyszer?södik, és ezt követi az el?bbi, akkor a definíciód szerint nincs ?nyelvromlás?. Márpedig a nyelv (legalábbis a saussure-i tanok értelmében) a tudati valóság és a hangalak közti összeköt?, azaz az elbutulásnak köze nincs a nyelvhez. (Arról nem szólva, hogy általános elbutulásról nem beszélnék; ugyanis szinte vizsgálhatatlan a kérdés; még a szinkrón intelligenciamérésre sincsenek kultúrafüggetlen eszközök.)

A hozzászólás:
Zoli Bacsi Creative Commons License 2001-12-12 18:39:09 11
A nyelvromlás kritériumainak EGZAKT megfogalmazását nyilván szakembertől várhatjuk. Magam nem vagyok nyelvész, bár kétségtelen, hogy nagyon érdekel a nyelvészet.

Szerintem hangosan gondolkodni jobb, mint elhárítani a választ, úgyhogy első kísérlet:

Nyelvromlás minden olyan folyamat, ami a társadalmi valóság szimbolikus leképezésére használt nyelvi eszközök sorvadását vonja maga után, miközben maga a nyelvileg leképezett társadalmi valóság nem lesz kevésbé differenciált.

Mindig vissza tudok térni a bevezetőben említettekhez: nem arról van szó, hogy most valami fejlődés nyomán "találóbb", "jobb", "korszerűbb" szavakkal szimbolizálják ugyanazt, hanem a nyelvi eszközök differenciáltsága szenved csorbát.
A nyelvészek által közkedvelt "sivatagi" példával: nyelvromlás lenne, amennyiben a "homok" jelenséghalmaz nyelvi leképezésére használt szimbólumok közül a sivatagi népek egyre kevesebbet és kevesebbet használnak MINDAMELLETT, hogy az őket körülvevő valóság (sivatag/homok) differenciáltsága nem csökken, vagyis ugyanannyi "fajta" homok veszi őket körül, csupán már sokkal kevéssé tudnak különbséget tenni az egyes változatai (manifesztációi) között.

Az intelligencia, illetve bárminemű TUDÁS ismérve a MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE való képesség. Minél magasabb fokú a megkülönböztetés, annál magasabb fokú a tudás szervezettsége, a megszerzett ismeretek kombinálhatósága.

A nyelvromlással a butaság is terjed.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2001-12-10 19:30:11 8
Kedves Zoli Bacsi, LvT!

A "szemetesedés" szóval van gondom. Igencsak rosszalló kifejezés, és olyasmire használatos, ami pusztán szokatlan, iletve amit túlhasználnak. A be- igekötő jelentésvesztése nem nagy öröm, azonban az az érdekes, hogy meg lehet érteni a közlést, amelyben használják. (Azzal együtt, hogy pl. a "bevállal" alak korábban is használatos volt, kissé más jelentéssel: akkor elvállal, ma túlvállal).
A fentiek tükrében nagyon szeretném, ha valaki megfogalmazná a nyelvromlás kritériumait, mégpedig pragmatikus és nem emocionális érvekkel. Utóbbiak ugyanis nem a nyelvről, hanem egyéneknek és csoportoknak a nyelvhez fűződő viszonyairól szólnak, vagy még inkább különböző szocializációjú csoportok egymáshoz való viszonyairól, ahol a csoportoknak jellemző nyelvi tudata van. Azaz nem a nyelv romlik, hanem az emberek véleménye egymásról.
Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!