|
|
 |
Zoli Bacsi
2001-12-12 18:39:09
|
11
|
A nyelvromlás kritériumainak EGZAKT megfogalmazását nyilván szakembertől várhatjuk. Magam nem vagyok nyelvész, bár kétségtelen, hogy nagyon érdekel a nyelvészet.
Szerintem hangosan gondolkodni jobb, mint elhárítani a választ, úgyhogy első kísérlet:
Nyelvromlás minden olyan folyamat, ami a társadalmi valóság szimbolikus leképezésére használt nyelvi eszközök sorvadását vonja maga után, miközben maga a nyelvileg leképezett társadalmi valóság nem lesz kevésbé differenciált.
Mindig vissza tudok térni a bevezetőben említettekhez: nem arról van szó, hogy most valami fejlődés nyomán "találóbb", "jobb", "korszerűbb" szavakkal szimbolizálják ugyanazt, hanem a nyelvi eszközök differenciáltsága szenved csorbát.
A nyelvészek által közkedvelt "sivatagi" példával: nyelvromlás lenne, amennyiben a "homok" jelenséghalmaz nyelvi leképezésére használt szimbólumok közül a sivatagi népek egyre kevesebbet és kevesebbet használnak MINDAMELLETT, hogy az őket körülvevő valóság (sivatag/homok) differenciáltsága nem csökken, vagyis ugyanannyi "fajta" homok veszi őket körül, csupán már sokkal kevéssé tudnak különbséget tenni az egyes változatai (manifesztációi) között.
Az intelligencia, illetve bárminemű TUDÁS ismérve a MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE való képesség. Minél magasabb fokú a megkülönböztetés, annál magasabb fokú a tudás szervezettsége, a megszerzett ismeretek kombinálhatósága.
A nyelvromlással a butaság is terjed. |
|
 |
LvT
2001-12-12 11:46:15
|
10
|
Kedves Kis Ádám!
> A "szemetesedés" szóval van gondom. Igencsak rosszalló kifejezés
Ebben a vitaszálban azt hiszem, te meg én egyet értünk. A különbség csak talán annyi, hogy a vitaindító definiálta a "nyelvi szemetesedés" fogalmát, és én ebben az értelemben használom a szót továbbra is. Ami számomra semleges jelentéstartalom. Ha pejoratívnak tekinteném még ennek a vitának a hatókörében is, akkor könnyen terminológiai vitává válna a diskurzus, elkanyarodva attól, hogy maga az így aposztrofált "izé" jelentős, irreleváns, pozitív, negatív, stb. folyamatként értékelhető-e. Ebben megerősít pl. az, hogy nem szokatlan gúnynevet vállalni önelnevezésként.
> A fentiek tükrében nagyon szeretném, ha valaki megfogalmazná a nyelvromlás kritériumait
Az elmondottakból következik, hogy nem tudom ilyen definíciót adni, mivel én is majdnem egyet értek az alábbi mondatoddal: "nem a nyelv romlik, hanem az emberek véleménye egymásról". Itt abban vitatkoznék, hogy tényleg romlik-e az emberek véleménye egymásról. Szerintem a nyelvi arisztokráciának mindig is rossz véleménye volt a nyelvi plebszről, már ami azt a kort illeti, amióta a nyelvi és a nemzeti identitás kontaminálódik. |
|
 |
Kis Ádám
2001-12-10 19:31:36
|
9
|
Errata:
illetve
Kis Ádám |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2001-12-10 19:30:11
|
8
|
Kedves Zoli Bacsi, LvT!
A "szemetesedés" szóval van gondom. Igencsak rosszalló kifejezés, és olyasmire használatos, ami pusztán szokatlan, iletve amit túlhasználnak. A be- igekötő jelentésvesztése nem nagy öröm, azonban az az érdekes, hogy meg lehet érteni a közlést, amelyben használják. (Azzal együtt, hogy pl. a "bevállal" alak korábban is használatos volt, kissé más jelentéssel: akkor elvállal, ma túlvállal).
A fentiek tükrében nagyon szeretném, ha valaki megfogalmazná a nyelvromlás kritériumait, mégpedig pragmatikus és nem emocionális érvekkel. Utóbbiak ugyanis nem a nyelvről, hanem egyéneknek és csoportoknak a nyelvhez fűződő viszonyairól szólnak, vagy még inkább különböző szocializációjú csoportok egymáshoz való viszonyairól, ahol a csoportoknak jellemző nyelvi tudata van. Azaz nem a nyelv romlik, hanem az emberek véleménye egymásról.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
LvT
2001-12-10 12:31:28
|
6
|
Kedves Zoli Bacsi!
>> "idovel megszokjuk ezt az állapotot: és a mai "szemét" a holnap sztenderdjét fogja megalapozni".
>Nana!
Témaindítódban a szemét közé soroltad a bevállal / behal / befárad / be~, stb; alakokat.
Az igekötők nagyfokú elterjedése a magyar nyelvben is ilyen szemetesedési folyamat -- latinicizálás -- eredménye volt. Pl. a párhuzamos finn folyamatot purista alapon nyesték vissza a múlt században.
A magyarban viszont idővel létjogosultágot kaptak, beépültek az árnyaltabb nyelvi kifejezéseket lehetővé tevő eszköztárba. A szemetesedés azonban mindig kísérőjelensége volt ennek, csak régebben a meg- igekötőre hárult a nyelvi aknamunka szerepe (pl. megúszik vmit); ma -- ezek szerint -- a be- produktivitásának korát éljük. Nincs ok azt mondani, hogy ezen új képzésű igék egy (lehet jelentős) része ne találná meg a maga sajátos helyét a nyelvben: a bevállal szerintem már úton van efelé (bevállal vmit 'túlvállalja magát vmivel').
>> "Ez csak felszínre hozta, de nem generálta a nyelvi szemetet: az már korábban is jelen volt, csak a kisebb közösségekben megjelenve."
> Nagyon valószínű, hogy erről is szól a történet.
A hétvégén olvastam egy véleményt (szerző most nem jut eszembe) a II. világháború utáni angol nyelvről. E szerint a nyelvi tudatosság és a nyelvhasználat minősége egyértelműen javul. Nem lehet, hogy a romlás csak látszat nálunk is? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|