|
|
 |
LvT
2001-12-07 12:01:29
|
3
|
Kedves Zoli Bacsi!
Egyetértek Kis Ádámmal. Nem hiszem, hogy több lenne '90 után a nyelvi szemét, mint korábban. A spiné nem jobb a pasinál, a tógerol a szexelné, a kommunistaszombatozik a népszavazik-nál, stb.
Ami megváltozott, azt talán leginkább egy másik "nyelvi szeméttel" lehetne kifejezni: 'az információ korát éljük'. Korábban jelentős egyéni karrier kellett ahhoz, hogy valaki a köz számára "érezhetően" meg tudjon szólalni. De még ebben az esetben különböző szűrőkön keresztül kellett az embernek keresztül jutnia.
A mai viszonyok között a nagyközönséghez eljutó kommunikációs csatornák szinte mindenki előtt nyitva állnak, és ezen a médiumok többsége már "nem tűri" azt a lassító hatást sem, amit egy laktor, egy olvasószerkesztő, stb. eredményezne.
Ez csak felszínre hozta, de nem generálta a nyelvi szemetet: az már korábban is jelen volt, csak a kisebb közösségekben megjelenve.
Mindazonáltal az emberi társadalom alapvető tulajdonsága, hogy megoldja a saját maga által létrehozott problémákat: így idővel növekedhet a köz nyelvi kultúrájának szintje, vagy -- amiben én jobban hiszek -- idővel megszokjuk ezt az állapotot: és a mai "szemét" a holnap sztenderdjét fogja megalapozni. |
|
 |
Smart
2001-12-06 22:43:54
|
2
|
Csak néhány apróság (osztálytársaim beszélgettek...)
- Mi a táp Eszti?
- Neeem, az északi FÉLTEK, és nem félteke.
- Dobj egy mélt, ha kell a telcsó.
És így tovább, és így tovább. :)
Zolibácsi' kérdésedre igen egyszerű a válasz. A 90-es évek előtt (noha én még akkor nagyon fiatal voltam, jogosan mondhatod, hogy nem tudhatom) nem volt ennyire jellemző a népbutítás. A XXI. század eleje a primitív emberek világa. Lassan már csak az interneten folyik majd a 'társalgás', a könyvek 'ki fognak menni a divatból', és a TV bambulásán kívül a kor emberének egy része nem fog tudni mást csinálni. Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy minden ember hülye, hanem, hogy azzá tehető. (Méghozzá milyen könnyen, nézz csak körül az utcákon, a tereken.) A nyelvi szeméthez pedig hozzá kell szokni, de semmiképpen nem szabad átvenni. Így, ha ugyan rétegnyelvként is, de van esély arra, hogy fennmarad a régi jó nyelvtan. Üdvözlettel: Anna
|
|
 |
Kis Ádám
2001-12-06 16:58:13
|
0
|
Kedves Zoli Bacsi!
Az E5vös-témában írt hozzászólásaidból tudom, hogy jóval (kb. másfél generációval)fiatalabb vagy nálam. Úgy gondolom, hogy a 90 előtti évekkel kapcsolatos nosztalgiáid, …. , olyanok, mint minden nosztalgia. Hiába, múlik, múlik, hogy a fene egye meg. Nemcsak felettem. Viszont én tudom.
Amit írsz, semmiképp nem indokol nagy indulatot. Pongyola beszéd, jópofáskodás mindig is volt. Értékeléséhez meg kellene gondolni a dolog ellenkezőjét: az olyan társaság, az olyan társalgás, amelyben minden a legirodalmibb nyelven folyik, nemcsak, hogy fárasztó, hanem egy idő után feszélyező is. Az interneten a csvegőcsatornákon általában igen műveletlen „társalgás” folyik, tele azzal, amit te szemétnek nevezel. Ez hol szórakoztató, hol bosszantó. Voltam azonban olyan csatornán, ahol rendkívül kiművelt, gondos volt a szöveg. Nagyon mesterkélt és unalmas az a csatorna.
A kifogásaid egy része jogos, más részére vállvonogatás a válasz. Pl. „az egy dolog”, tulajdonképpen kifejező, jól szolgáló fordulat, a baj csak a túl gyakori és nem mindig indokolt alkalmazása.
A „délután kettő óra magasságában” azért érdekes, mert ez egy elrontott, félreértett közhely. Ugyanis a „kettő óra magasságában” nem időhatározó, hanem helyhatározó (irány), a kettő óra nem idő, hanem a az óralap meghatározott helye, és amennyire tudom, a repülős zsargonból származik (függőlegesen álló cifferblattot kell elképzelni). Hülyeség, de ezért nem bosszankodnék.
Sacc per kábé – az ilyen kifejezéseknek megvan a maga funkciója. Ez nyilvánvalóan a körülbelül szinonimája, pontosabban a fokozása. Emellett még van tovább oldó, tehát a beszélő bizonytalan hozzáállását növelő konnotációja is. Lehet ronda, de ha ennyi a funkciója, mégis van helye a nap alatt.
A be igekötő kifogásolt alkalmazásait nem ismerem, biztos más kultúrkörben szokásos.
Nem értem, miért nyelvi szemét a szexel. Teljesen szabályos képzésű, érthető és nem könnyen helyettesíthető ige. Olyan, amely megtestesíti a tartalom és a forma egységét (jó dologról jó szó :)) ).
A pasi ellen hadakozni hiú dolog. Keletkezett egy új szó, ez néha előfordul. Valamivel jobb, mint az elődje, a hapsi. Alapja, a pasas, elég régi. Ráadásul addig jó nekünk, míg így emlegetnek. Ezután a szabatos, de kellemetlenebb „öregúr” következik.
Végezetül (a stb. elemzésétől ezúttal eltekintek) tiltakozom az ellen, hogy szemétté nyilvánítsd a „főnévi képzős alak egyes szám 1. személyesítése” (pontosabban a főnévi képzős alak igésítése) formát. Amikor nyelvünkben lassan uralkodóvá válik az összetétel, szerintem örülni kell, ha másfajta szóalkotási módok is szerepet kapnak. Nekem a közvéleménykutat jó szó, a népszavaz is elmegy. Miért szemét ez?
Kis Ádám
|
|
A hozzászólás:
 |
Zoli Bacsi
2001-12-06 01:57:30
|
-
|
Nem a trágárságról,
nem az idegen szavak burjánzásáról,
nem a nyelvtörvényről pro vagy kontra,
nem a szlengről,
nem a helytelen kiejtésről,
nem a rossz helyesírásról
- hanem a NYELVI SZEMÉTről szól ez a topic.
Arról, hogy egyre fullasztóbbak a primitív panelek és töltelék-elemek a mindennapi beszédben, sőt egy ideje írásban is. Az elmúlt 10 év során egyre nagyobb teret nyertek az olyan, talán a lazaság látszatának szándékára visszavezethető szánalmas, primitív panelek, mint pl.
- az egy DOLOG (az EGY dolog (- az pedig egy MÁSIK) helyett);
- délután kettő óra magasságában;
- sacc per kábé;
- bevállal / behal / befárad / be~, stb;
- szexel;
- pasi;
- népszavazok / közvéleménykutatok / népielégdetlenkedek, stb. (főnévi képzős alak egyes szám 1. személyesítése, vagy mi),
- stb.
A sor hosszú, majd talán lesz alkalom számba venni egyebeket is.
Úgy gondolom, hogy a bevezető elején idézett nyelvi jelenségek mellett jól elhatárolható kategóriát képez ez a bizonyos nyelvi szemét. Ha definiálni kéne, akkor úgy közelíteném meg, hogy divatosnak, csipetnyi lazaságnak gondolt frázisokról van szó, amivel egyes emberek (sajnos, mind nagyobb számban) igyekeznek látszólag informális, valamanneiyre bizalmas légkört teremteni, egyfajta "jófejség"-kellékként - persze inkább ~pótlékként.
Megfigyeléseim alapján a sok nyelvi szeméttel rendelkező emberekben van a legkevesebb egyéniség. Paradox módon ugyanakkor az ilyen emberek azt hiszik, hogy jófejnek látszanak. A kereskedelmi média primitívebb része (sok rádió, bulvárlap, női magazinok, férfi magazinok, TV-játékműsorok) pedig csak hozzájárul a terjedéséhez.
'90 előtt sokkal kevesebb ilyen volt...
Ma miért ennyire elterjedt a nyelvi szemét? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|