|
|
 |
óbester
2001-11-27 19:36:59
|
21
|
Aggyonisten, Layosh!
Tehát szerinted a román diplomácia rendkívül sikeres múltra tekint vissza. A jelenre viszont nem mondtál semmit!
Egy-két dologot pedig pontsítanék:
"Az elsőben megvárta míg kiderül ki nyeri meg a játszmát (katonailag képtelen lett volna pár hónapnál tovább helytállni), és végül tudjuk hova állt. A békekötésekkor meg verte a mellét, hogy ő mekkora áldozatot hozott, stb, stb.
A II alatt pedig ugyanaz volt a stratégia, mint az előzőnél. A németpártiság csak jelképes volt, hiszen ,ha jól tudom, német befolyással került Antonescu hatalomra.(a németeknek kellett az olaj)"
Azért az első végén joggal döngethette a mellét Románia: példátlan erőfeszítéseket tett egy tökéletesen alkalmatlan gazdasággal és hadsereggel. Ha jól tudom, a lakossághoz viszonyított embervesztesége Romániának volt a legtöbb. Remek diplomáciával halasztgatta '17-ben a halaszthatatlant: békét kötni a Központi Hatalmakkal.
A második világháborúban pedig nem csak jelképes volt a németpártiság. A Szovjetunió elleni hadjáratban a románok (ismét csak régebbi olvasmányaimra támaszkodok) igen nagy súllyal odatették magukat, harom hadsereggel. Termeszetesen a megfelelő pillanatban fordítottak, hogy az oroszokkal együtt ismét bevonuljanak Budapestre.
Azt hiszem, mára a bukaresti diplonáciának leginkább csak múltja maradt.
óbester |
|
 |
sarpy
2001-11-27 11:50:29
|
17
|
"44-ben pedig, amikor az oroszok már a nyakukon voltak, kiugrottak a szövetségből(ez is abszurd: csak úgy hadat üzentek Németországnak) és így sikerült újból győztesként kikerülniök."
Az, hogy a románok a győztes oldalon fejezték be a II.vh-t, tévedés. Románia, mint vesztes fél vett részt a béketárgyalásokon. Az más kérdés, hogy a kiugrásukat úgy értékelték, hogy az néhány nappal lerövidítette a háborút, ezért két vesztes (Magyarország és Románia) ország esetében ez feléjük billentette a mérleget. Egyébként a béketárgyalásokon sokáig napirenden volt a román-magyar határ kiigazítása, és léteztek amerikai és angol tervek erre,de ez a szovjetek határozott ellenkezése miatt nem jöhetett létre.
(A SZU. Besszarábia bekebelezése után ajándékozta teljes Erdélyt a románoknak.) Ehhez még hozzátartozik, hogy a béketárgyalások lezártáig az akkori Groza-féle vezetés meglehetősen engedékenynek tünt nemzetiségi ügyekben (akkor már a vasgárdisták elvégezték, amit akartak), még a magyar-román vámunió is napirenden volt. Nem is kell említeni, mihelyt pecsét került a békeszerződésre, ez a politika már nem volt nyerő a románoknak. Jó példa a balkáni kétszínűségükre.
Persze a tényeken ez a mi szemszögünkből nem sokat változtat.
|
|
 |
deValera
2001-11-26 18:48:02
|
14
|
Szerintem is kicsit komplexebb a helyzet. Az erdélyi magyar-román állam összefüggésen kívül létezik még magyar-magyar és magyar kormány - román kormány viszony is.
Ebben az összefüggésben igenis bizton állítható, hogy a magyar diplomácia legalább olyan "eredményes", mint a román.
Én a topicfelvetésnél arra is gondoltam: érdemes lenne megvizsgálni annak az okát, hogy miért élnek bennünk kisebbségi érzések az "ügyes" román politikával kapcsolatban?
|
|
 |
HitetlenTamaska
2001-11-26 08:16:05
|
13
|
Azt hiszem lényegtelen dolgokról beszélünk:
1. Minden diplomácia hivatalból "kétszinü és alattomos".
2. A mai diplomácia sokkal kisebb szereppel rendelkezik mint régen, mert az országok közötti kapcsolatok összemérhetetlenül komplexebbé váltak, és az egymásról való tudásunk tört része származik diplomáciai forrásokból.
3. A diplomáciával foglalkozók szeretik ugy egyszerüsíteni a dolgokat, hogy a kormányok objektiv nemzeti akaratokat testesítenek meg.
Nos ez, ha nem diktaturáról van szó, messze nincs igy: A kormányoknak elsősorban hatalmi partikuláris, tehát pártérdekeik vannak, ezekhez szeretnek külpolitikai eszközöket is igénybevenni.
4. Csak egy ország meggyőző belső teljesítménye tud hiteles külpolitikát alátámasztani.
|
|
A hozzászólás:
 |
Layosh
2001-11-26 02:50:45
|
11
|
A kérdésre a válasz nagyon bonyolult. Mivel erdélyi vagyok naponta találkozom a kérdéssel és még én sem tudok kielégítő választ adni még magamnak sem.
Néhány dolog azonban biztos:
A román diplomáciáról tudni kell, hogy rendkívül kétszínű és alattomos és soha nem tér el a céljaitól.(ebből tanulhatna a magyar diplomácia is) Ha igen, azt is csak ideiglenesen teszi.
Jó példa ezekre a két világháborúhoz való hozzáállása. Az elsőben megvárta míg kiderül ki nyeri meg a játszmát (katonailag képtelen lett volna pár hónapnál tovább helytállni), és végül tudjuk hova állt. A békekötésekkor meg verte a mellét, hogy ő mekkora áldozatot hozott, stb, stb.
A II alatt pedig ugyanaz volt a stratégia, mint az előzőnél. A németpártiság csak jelképes volt, hiszen ,ha jól tudom, német befolyással került Antonescu hatalomra.(a németeknek kellett az olaj)
44-ben pedig, amikor az oroszok már a nyakukon voltak, kiugrottak a szövetségből(ez is abszurd: csak úgy hadat üzentek Németországnak) és így sikerült újból győztesként kikerülniök.
(Bocs, ha mindezt fölöslegesen mondtam el és már tudtátok)
Pro secundo pedig úgy nyalnak annak aki az érdekeiket képviselni, támogatni tudja, hogy az elképesztő.
A csángó kérdésről pedig szörnyűek a legújabb fejlemények: nem, hogy nem engedik meg az anyanyelv használatát(ezzel az EU csatlakozási előírásait is megszegik) de még a magántanításokat is beszüntették. Ráadásul rendőri(!) segítséggel.
Azt, hogy eredményes-e így mindjárt másképp látjuk. Van amikor igen, van amikor nem |
|
Előzmény:
 |
deValera
2001-11-25 18:10:49
|
9
|
| Visszatérve az eredeti kérdésre: szerintetek is "hatékony" a román diplomácia? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|