Keresés

Részletes keresés

Rhodosi Mennon Creative Commons License 2001-11-14 08:01:11 120
Mellesleg ennek a banki támogatásnak nagyon egyszerű magyarázata van. A korábbi cári Oroszországban a zsidóság a jól ismert okok miatt nem tudott jelentős politikai szerepet betölteni, a kommunisták viszont szabad érvényesülési lehetőséget biztosítottak számukra, igénybe véve külföldi kapcsolataikat. A hatalmas orosz térség pedig nyersanyagkincsei és befektetési lehetőségei miatt igen nagy haszonnal kecsegtetett az amerikai befektetők számára (akárcsak manapság), akik kezdetben nem látták át a kommunizmus ideológiai természetét, csupán a kiváló lehetőségeket látták, és bíztak orosz kapcsolatataikban. Gondolom természetes, hogy egy amerikai zsidó befektető számára Oroszországba érkezve kézenfekvő, hogy először a helyiek közül egy zsidó származásúval köt üzletet, nem? Hogy volt-e más szempont is a kommunisták támogatásában, azt nem tudom, mindenesetre vannak ilyen feltételezések is.
Rhodosi Mennon Creative Commons License 2001-11-14 07:07:54 119
Utaltam arra, hogy sokan, mint itt most te is, nem szívesen emlékeznek a zsidóság forradalmi mozgalmakban betöltött szerepére. Szó sincs az általad említett "júdeóbolsevizmusról", hanem egyszerűen csak arról, hogy igen sok kommunista forradalmár zsidó származású volt, akik származásuk folytán gyakran igénybe vették a gazdag amerikai és nyugati rokonság pénzügyi segítségét, pl. nem egy orosz forradalmi vezető bankár családból származott. Ugyanakkor az is igaz, hogy később, elsősorban a 2. vh. után a zsidóság szerepe ilyen szempontból jelentősen csökkent, de itt most a topic szempontjából a 2. vh. előtti idószak jelentős, mivel nem indulhatunk ki abból, hogy a 60-as évektől a kommunizmus nacionalista söt antiszemita színezetet is kapott, mert ez korábban egyszerűen nem így volt. Hogy ezek a forradalmárok hogyan vélekedtek elméletben és tettekben a RK-ról és más vallásokról, azt úgy gondolom nem kell külön bizonyítani, elég ha néhány rémtettre utalunk, amelyek a kommunista rendszerek végéig ismétlődtek. Az ő forradalmi brutalitásuk hozzájárult a náci rendszerek kezdeti szalonképessé válásához, sokan ugyanis egyfajta ellenpólust láttak a fasisztákban. Én úgy gondolom, hogy Szovjetúnió nélkül Hitler sosem jutott volna hatalomra.

A támogatásról annyit, hogy az amerikai bankok számos alkalommal támogatták az orosz forradalmi kormányt, nagyrészt hozzájárulva ezzel a noszf győzelméhez, ez dokumentált tény, bár nagyon kevesen hivatkoznak rá. Ugyanakkor az 1. vh. végén a németek is segítették az orosz kommunistákat, aminek egyszerűen politikai okai voltak. Vagyis itt nem különös titkokról van szó, különböző megfontolásokból mind az amerikai bankoknak, mind a német vezérkarnak kedvező volt Leninék győzelme.

A hozzászólás:
excusat Creative Commons License 2001-11-14 02:53:00 118
Kedves Rhodosi Mennon!

Írja: "(...)- nem kerülhetjük meg az európai zsidóság szerepét sem a kommunista mozgalmak (és így a kereszténység elleni terrorizmus) támogatásában, akkor sem, ha ezt ma már sokan próbálják történelmi szempontból tagadni. Egyszerűen tagadhatatlan tény, hogy a kommunista mozgalmak többsége az nyugati és amerikai gazdag zsidóság jelentős pénzügyi támogatása nélkül nem tudott volna fennmaradni vagy jelentéktelen szerepet töltött volna be. (...)"

Ezt a "judeobolsevik" szöveget 1920-1945 között gyakran lehetett hallani. Viszont a jelek szerint A.H. és propagandaminisztériuma kevésbé volt tájékozott mint ön, aki szerint a kommunista mozgalmak többsége NEM a Szovjetúnió zsoldjában állt. Esetleg hazudtak. Vagy keverték a judeoplutokratákkal. Vagy Sztálin félrevezette őket a judeofasizmus jelszavával. No mindegy.

Megtenné, hogy ezt az "egyszerűen tagadhatatlan tény" súlyú információját néhány forrás megjelölésével alátámasztaná?

Ha már úgyis a forráskritikai munkájánál tartunk, esetleg zsidóság II.vh. alatti helyzetén sokat rontó szélsőbaloldali terroristákra is szolgáltathatna egy hivatkozást. Akármit - a saját kisujján kívül -, ha szabad kérni.

Válaszát érdeklődéssel várva, maradok tisztelő híve,
_excusat_

Előzmény:
Rhodosi Mennon Creative Commons License 2001-11-13 03:00:47 110
Szerintem XII. Pius a körülményekhez képest jól politizált, és semmilyen szempontból nem vádolható etikátlan magatartással. A pápának olyan, ma kevésbé hangoztatott vagy egyenesen elhallgatott reálpolitikai szempontok alapján kellett döntéseket hoznia, amelyek sok szempontból kizárták a hatékony fellépés lehetőségét a nácizmus ellen.

- a Szovjetúnió és a kommunizmus szerepe. Sokan megfeledkeznek arról, hogy az RK és más keresztény egyházak legfőbb ellensége a 20-as és 30-as években a kommunizmus volt, amely amellett hogy egyáltalán nem titkolta milyen sorsot szán a jövöben elfoglalandó európai országokban a kereszténységnek, saját területén számos intézkedéssel erről számot is adott (templomok lerombolása, papok kivégzése, hivők internálása szibériai munkatáborokba). Az olasz fasiszták és nácik ezzel szemben sem törvényekkel sem tettekkel nem léptek fel a keresztény egyházak ellen. A német náci ideológiában ugyan megfogalmazódott a keresztény egyházak jövőbeli szerepének a korlátozása, de ezt a reálpolitikában semmi nem támasztotta alá, sőt az SS-t leszámítva a hadseregben is maradt a papság szerepe változatlan. Nincs mit csodálkozni tehát azon, ha ebben a helyzetben a Vatikán a kommunizmust nagyobb ellenségnek érezhette, mint a fasizmust vagy a nácizmus. Hasonlóképpen értékelték a szituációt eleinte a nyugati demokráciák és az USA is.

- a spanyol polgárháború szélsőséges egyházellenes megnyilvánulásai. Sokat rontott egy lehetséges a nácizmus ellenes polgári fellépés esélyein (amelyet az egyházak is támogathattak volna) a köztársasági csapatok brutális keresztényellenes fellépése Spanyolországban (papok és apácák brutális kivégzése, értelmetlen rombolás). Miközben az európai és amerikai értelmiség teljes mértékben kiállt a köztársaságiak rémtettei mellett, ezzel a 30-as évek végére szertefoszlott az esélye annak, hogy az egyházakat is bevonják egy lehetséges antifasiszta szövetségbe. Ebben a helyzetben érthető, hogy a Vatikán akaratán kívül is kénytelen volt a Franco oldalán fellépő erőket támogatni. Vagy helyeselnie kellett volna saját papjainak a lemészárlását?

- nem kerülhetjük meg az európai zsidóság szerepét sem a kommunista mozgalmak (és így a kereszténység elleni terrorizmus) támogatásában, akkor sem, ha ezt ma már sokan próbálják történelmi szempontból tagadni. Egyszerűen tagadhatatlan tény, hogy a kommunista mozgalmak többsége az nyugati és amerikai gazdag zsidóság jelentős pénzügyi támogatása nélkül nem tudott volna fennmaradni vagy jelentéktelen szerepet töltött volna be. Egy egyház vezetőinek mindenképpen el kell(ett) gondolkoznia azon, hogy mennyire támogathatja a saját létét tettekkel és ideológiával veszélyeztetőket. Természetesen itt ne mossuk össze az üldözötteket a szélsőbaloldali terroristákkal, de ez utóbbiak sokat rontottak a zsidóság 2. vh. alatti helyzetén. A Vatikán számos alkalommal fellépett az üldözések ellen, de sokkal többet is tehetett volna, ha az európai baloldal a szélsőségesek elvtelen támogatása helyett mérsékeltebb politikát folytatott volna.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!