|
|
 |
excusat
2001-11-14 02:53:00
|
118
|
Kedves Rhodosi Mennon!
Írja: "(...)- nem kerülhetjük meg az európai zsidóság szerepét sem a kommunista mozgalmak (és így a kereszténység elleni terrorizmus) támogatásában, akkor sem, ha ezt ma már sokan próbálják történelmi szempontból tagadni. Egyszerűen tagadhatatlan tény, hogy a kommunista mozgalmak többsége az nyugati és amerikai gazdag zsidóság jelentős pénzügyi támogatása nélkül nem tudott volna fennmaradni vagy jelentéktelen szerepet töltött volna be. (...)"
Ezt a "judeobolsevik" szöveget 1920-1945 között gyakran lehetett hallani. Viszont a jelek szerint A.H. és propagandaminisztériuma kevésbé volt tájékozott mint ön, aki szerint a kommunista mozgalmak többsége NEM a Szovjetúnió zsoldjában állt. Esetleg hazudtak. Vagy keverték a judeoplutokratákkal. Vagy Sztálin félrevezette őket a judeofasizmus jelszavával. No mindegy.
Megtenné, hogy ezt az "egyszerűen tagadhatatlan tény" súlyú információját néhány forrás megjelölésével alátámasztaná?
Ha már úgyis a forráskritikai munkájánál tartunk, esetleg zsidóság II.vh. alatti helyzetén sokat rontó szélsőbaloldali terroristákra is szolgáltathatna egy hivatkozást. Akármit - a saját kisujján kívül -, ha szabad kérni.
Válaszát érdeklődéssel várva, maradok tisztelő híve,
_excusat_ |
|
 |
PROWL
2001-11-13 09:44:30
|
111
|
Furák ezek a pápák...
Nem szeretnek mártírok lenni. Pedik sok a potenciális utód, nem köllene félni attul, hogy kihűlik a pápai trón, ha ő a Krisztusért - amennyiben odafajúltak volna a dolgok - életét adja. Micsoda erkölcsi nyereség lett volna... De ilyen nyereségért nem szokás áldozni. Amúgy meg igen jól tudnak "áldozni" (áldozópapok)
Ugyanakkor simán kikiáltanak mártirnak olyanokat is, akik közelébe nem jutottak a halálos ítéletnek (ld. pld. Mindszenthy bíboros - simán mártír. Nemsoká szentté avatják, mert azt hiszem, már a "boldog" stációba betették innét a fődről - ehe ő is a fődön van, azaz hogy a fődben, amennyiben hagyományos módon temették el.)
furák ezek a pápák....
Nem szeretnek mártírok lenni.
Inkább politizálnak.
Dehát a pápaság erről szól. |
|
A hozzászólás:
 |
Rhodosi Mennon
2001-11-13 03:00:47
|
110
|
Szerintem XII. Pius a körülményekhez képest jól politizált, és semmilyen szempontból nem vádolható etikátlan magatartással. A pápának olyan, ma kevésbé hangoztatott vagy egyenesen elhallgatott reálpolitikai szempontok alapján kellett döntéseket hoznia, amelyek sok szempontból kizárták a hatékony fellépés lehetőségét a nácizmus ellen.
- a Szovjetúnió és a kommunizmus szerepe. Sokan megfeledkeznek arról, hogy az RK és más keresztény egyházak legfőbb ellensége a 20-as és 30-as években a kommunizmus volt, amely amellett hogy egyáltalán nem titkolta milyen sorsot szán a jövöben elfoglalandó európai országokban a kereszténységnek, saját területén számos intézkedéssel erről számot is adott (templomok lerombolása, papok kivégzése, hivők internálása szibériai munkatáborokba). Az olasz fasiszták és nácik ezzel szemben sem törvényekkel sem tettekkel nem léptek fel a keresztény egyházak ellen. A német náci ideológiában ugyan megfogalmazódott a keresztény egyházak jövőbeli szerepének a korlátozása, de ezt a reálpolitikában semmi nem támasztotta alá, sőt az SS-t leszámítva a hadseregben is maradt a papság szerepe változatlan. Nincs mit csodálkozni tehát azon, ha ebben a helyzetben a Vatikán a kommunizmust nagyobb ellenségnek érezhette, mint a fasizmust vagy a nácizmus. Hasonlóképpen értékelték a szituációt eleinte a nyugati demokráciák és az USA is.
- a spanyol polgárháború szélsőséges egyházellenes megnyilvánulásai. Sokat rontott egy lehetséges a nácizmus ellenes polgári fellépés esélyein (amelyet az egyházak is támogathattak volna) a köztársasági csapatok brutális keresztényellenes fellépése Spanyolországban (papok és apácák brutális kivégzése, értelmetlen rombolás). Miközben az európai és amerikai értelmiség teljes mértékben kiállt a köztársaságiak rémtettei mellett, ezzel a 30-as évek végére szertefoszlott az esélye annak, hogy az egyházakat is bevonják egy lehetséges antifasiszta szövetségbe. Ebben a helyzetben érthető, hogy a Vatikán akaratán kívül is kénytelen volt a Franco oldalán fellépő erőket támogatni. Vagy helyeselnie kellett volna saját papjainak a lemészárlását?
- nem kerülhetjük meg az európai zsidóság szerepét sem a kommunista mozgalmak (és így a kereszténység elleni terrorizmus) támogatásában, akkor sem, ha ezt ma már sokan próbálják történelmi szempontból tagadni. Egyszerűen tagadhatatlan tény, hogy a kommunista mozgalmak többsége az nyugati és amerikai gazdag zsidóság jelentős pénzügyi támogatása nélkül nem tudott volna fennmaradni vagy jelentéktelen szerepet töltött volna be. Egy egyház vezetőinek mindenképpen el kell(ett) gondolkoznia azon, hogy mennyire támogathatja a saját létét tettekkel és ideológiával veszélyeztetőket. Természetesen itt ne mossuk össze az üldözötteket a szélsőbaloldali terroristákkal, de ez utóbbiak sokat rontottak a zsidóság 2. vh. alatti helyzetén. A Vatikán számos alkalommal fellépett az üldözések ellen, de sokkal többet is tehetett volna, ha az európai baloldal a szélsőségesek elvtelen támogatása helyett mérsékeltebb politikát folytatott volna.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|