Akkor álljon itt a ,,Sebők ügy''(?) jegyzőkönyve:
Nap-kelte: „Vallottak” a taxisok
2001. november 6.
A Nap-kelte ma reggeli adásában – honlapunk közreműködésével – egyenesben mondta el a Sebők-ügyben érintett két taxisofőr, Horváth István és Csertek István, hogy szerintük mi történt a válogatott őszeleji meccseit megelőzően az „éjszakában”.
Gyárfás Tamás: - Miért vállalták az arcukat a nyilvánosság előtt?
Horváth István: - Mert felháborítónak tartjuk, hogy az MLSZ egész egyszerűen lesöpörte az ügyet az asztalról.
Gy. T.: - Mi is történt pontosan?
H. I.: – Sebőkék már az itthoni grúz mérkőzés előtt is kint voltak…
Gy. T.: - Hol voltak?
H. I.: - A bukaresti román meccs előtt a Római parton találkoztam vele, a kollégám is, két hölgy társaságában, és egy másik nagyon kedves futballista társaságában, a Dárdai Palival. Ott mulatoztak, be voltak rúgva. Amikor rákérdeztem, hogy mi lesz így Bukarestben, akkor a Vili széttárta a karját, és üvöltött, mintegy állat, hogy „Megbasszuk a románokat!”. Hát ez nem úgy sikerült.
Gy. T.: - Ez az esti órákban volt?
- Hajnal kettő-három óra körül volt, utána szépen beültek a Porschébe, a két hölgyemény a másik autóba, és elvonultak. A Vili összehányt ott mindent, szóval láthatóan részeg volt. Nem igazán válogatott labdarúgóhoz méltó viselkedés volt, aki felveszi a címeres mezt, az ne így készüljön.
Gy. T.: - Ön ott járt pont? Tehát nem ő szállította?
H. I.: - Nem, én ott álltam éppen, kijöttek és duhajkodtak, ez engem felháborított, mivel elég sok mérkőzésre kijárok, elmegyek, ha esik, ha fúj, és úgy éreztem, hogy ez nem jó hozzáállás. Egy válogatott labdarúgó nem készülhet így egy mérkőzésre.
Gy. T.: - A grúz-magyar előtt nyilvánultak önök meg?
H. I.: - Igen, amikor volt ez a bizonyos Római parti eset, nem foglalkoztunk vele, leszerepeltünk, legyintettünk rá, ennyit tudunk sajnos. Aztán jöttek ezek az újságcikkek…
Gy. T.: - Ezek már a grúz-magyar előtt…
H. I.: - Igen a grúz-magyar előtt 3-4 nappal találkoztam vele a Club Sevennél.
Gy. T.: - Ön mindenütt ott van
H. I.: - Az éjszakában dolgozom..
Gy. T.: - És ott mi történt?
H. I.: - Hát ott állt a Vilike, megint ilyen „jó” állapotban, telefonálgatott, azt sem tudta, hogy hol van, az arca el volt torzulva teljesen, látszott rajta, hogy teljesen kész, és négy nap múlva pályára kell lépnie.
Gy. T.: - Ez is az esti órákban volt?
- Hajnali 2-3 körül volt…
Gy. T.: - Tehát ez már a dunavarsányi edzőtábor alatt történt?
H. I.: - Így van, így van… Sohasem gondoltam, hogy ebből valamit lépni kellene, nagyon felháborított a dolog, hogy amikor a Fa úr elmondta ezeket, mindenki azt válaszolta: bizonyítsa be, ha tudja. Úgy gondoltam, hogy akkor tenni kell valamit, felhívtam az újságírót, elmondtam neki, hogy mi történt, és kész vagyok bármikor ezt elmondani akár a televízión keresztül, sőt Sebők Vilinek szemtől-szembe is el merem mondani. Kimentek Grúziába, jól leszerepeltünk, ő majd összeesett a pályán, oda-vissza megkapta a kötényeit, mindenki látta, hogy miről van szó. Jött a román meccs itthon, ennek ellenére bíztunk benne, hogy majd megmutatják a fiúk, szakadó esőben kint voltunk négyezerért. Négyezer forint nem kell elmondanom, hogy mennyi pénz, havi negyvenezer az átlagfizetés, és mi négyezerért kint áztunk. Láttuk azt a lélektelen játékot, a kollégám csitítgatta a szurkolókat, ilyenkor ugye nincs különbség, együtt vannak újpesti, ferencvárosi, vagy Vasas-szurkolók. Mert már arról volt szó, hogy nekimennek a románoknak, aztán mégse, akkor a agyaroknak, de a kollégám közreműködésével hála Istennek ez meghiúsult.
Gy. T.: - Jó, de ez egy más történet. Önök a fentieket elmondták Fa Sándor úrnak, akkor készült egy jegyzőkönyv is, és bejelentették, hogy készek ezt elmondani az MLSZ vezetőinek is.
Csertek István: - Így van, de erre nem tartottak igényt ezek szerint, mert arról volt szó, hogy kivizsgálják az ügyet, és ha esetleg tanúsítani kell, hogy mit láttunk, mit hallottunk, akkor behívnak minket az MLSZ–gyűlésre. Utána az újságokból értesültünk arról, hogy a Bozóky úr úgy döntött, hogy ez az ügy nem ügy, és ezzel nem kívánnak foglalkozni.
H. I.: - És emiatt vállaltuk a szereplést a kamerák előtt, mert lehet, hogy neki nem ügy, de a sokezer szurkolónak, aki meccsekre jár, nekünk ügy…
Gy. T.: - Pedig az MLSZ-nek illett volna önöket megkeresni.
H. I. - Először üzentek, hogy hajlandóak vagyunk-e egy MLSZ-gyűlésre odamenni, és ugyanezt elmondani a Sebők Vili szemébe? Igen hajlandóak vagyunk, és amikor megvolt ez a rendkívüli MLSZ-gyűlés, akkor közölték, hogy ez nem téma tovább, ne zavarjuk meg a válogatottat, elég volt a kapitányváltás – az is minek, semmi értelme nem volt? -, akkor gondoltuk úgy, hogy mégiscsak ügy ez, és nem szabad elhallgatni.
Gy. T.: - Két villámkérdés a végére: Mátyus neve is belekeveredett az ügybe. Tehát őt nem látták?
- Én a Mátyussal nem találkoztam soha az éjszakéban, csak a Sebők Vilivel és Dárdai Palival.
Dárdai neve teljesen meglep…
Cs. I.: Minket is meglep, hogy ezidáig senki nem volt arra kíváncsi, hogy azon a bizonyos jegyzőkönyvön le voltak takarva a nevek, és a mai napig egyetlen újságot, vagy vezetőt sem érdekelt, hogy ki lehet a másik?
Gy. T.: Nem tartanak a pertől
Cs. I.: - Nem, szeretném, ha Vili elénk állna, és köpne ugyanúgy szemen, mint tette jelképesen azon a román meccsen. Sebőknek szerintem a válogatott közelében sem lenne a helye, nemhogy még csapatkapitány legyen.
Gy. T.: - Uraim, köszönöm, hogy megtiszteltek.
|