|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Mumu
2001-10-26 13:44:06
|
138
|
Kedves cucu,egy cseppet sem lepett meg es nem ijesztett meg amit irsz.
A meghokento jelensegekkel szemben kulonbozoi megkozelitesel lehet megkuzdeni.A Te alatalad kepviselt is egy azzoknak es sikeres lehet.
A lenyeg,szerintem:
-elkepzelni hogy megtortenhet valami,hogy a veszely realis
-elhatarozas hogy a veszelyel felveszed a harcot (tehat nem menekulsz a nemtudasba)
-felmerni a veszely jelleget es a kornyezetol fuggoen amiben eppen vagy a veszely kehetoseget,meretet
-megfogalmazni egy vedekezesi modot,amit aktualizalhatsz ha a veszelybol materialis akcio lesz. |
|
Előzmény:
 |
cucu
2001-10-25 09:12:34
|
133
|
Kedves Mumu és a Többiek!
Érdekel a téma engem is, bár nem leszek túl hosszú és ritkán fogok idelátogatni, mert újabban kiszorultam a saját pc-nk elöl a gyerekeim miatt...
Nos, nekem az a véleményem, hogy a közmondás fordítva igaz: jobb megijedni mint félni. A félelem ugyanis megeszi a lelket! "Mindössze" annyi a dolgunk, hogy meg kell tanulnunk lekezelni az ijedtségi állapotot. Persze ez nagy feladat, hiszen ez az állapot minden élőlényben genetikailag benne van és ilyenkor teljesen más a reakció, a viselkedés. Na, éppen ezt kell valahogyan begyakorolni, -szituációkat átélni- hogy ha ebbe a helyzetbe kerülsz, ismerd fel és kezeld le nyugodtan, higgadtan. Minden helyzetre persze képtelenség felkészülni, de a fantáziádra van bízva, mire akarod felkészíteni a lelkedet. Túlzásba persze ezt sem szabd vinni mint ahogyan semmit sem, de tréningezni nem árt. Ügyelni kell, hogy ne csapj át üldözési mániába, mert ez gyakori velejárója. De egy egészséges félelemérzet nem árt, ha kialakul az emberben. Nekem az a titkom, hogy ilyenkor egyenletesen veszem a levegőt mert az fontos, hogy a légzésben ne legyen elváltozás a megszokotthoz képest. Így segíttetem a testemmel a lelkemet.
(Amúgy 10 éves voltam, amikor apukám meghalt téves orvosi diagnosztika miatt, majd 1 év múlva a szemem láttára gázolt el a 6-os villamos egy elélépő idős asszonyt aki teljesen eltünt a szemem elől. Még láttam amint védekezőleg a kezeit magaelé tartja és hallottam a sikolyát, aztán nyoma veszett...)
Nem borzolni akartam a kedélyeteket, de azóta is nagyon vigyázok a közlekedésben és a családomat nem győzöm oktatni a különféle szituációkra.
Hát ennyit szerettem volna elmondani a topic címéhez kapcsolódóan és talán nem voltam off.
Még annyit, hogy sportoljon mindenki a lehetőségéhez mérten, mert az nagyon jól edzi a lelket is és akkor jobban bírjuk a stresszt elviselni.
cucu |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|