Keresés

Ez a topi nagyon jópofa.
Nekem 3/4 évig volt egy akváriumra való botsáskám.
Nagyon csíptem ôket - ott billegtek a vállamon, meg mindig kettôt-hármat a monitorra, meg a klaviatúrára.
Fantasztikusan néznek ki, tiszta földönkívüliek.
Sajnos a táplálásuk elég nehéz volt, mert csak rózsalevelet ettek, bár eredményesen próbálkoztam a sárgarépa-reszelékkel is.

Egy idô után viszont hullani kezdtek, mint a legyek. Másfél hét alatt az összes megdöglött, ráadásul épp egy néhány napos utazásból tértem vissza, úgyhogy ott találtam ôket megfeketedve az akvárium alján.
Irtózatos látvány volt. Ki is hajítottam az egészet.

Azóta valami másféle kisállaton gondolkodom.

Éngem egyszerűen érdekel, hogy mit csinálnak, hogyan vadásznak, szaporodnak, stb.
A botsáskban a mimikrijét szerettem, meg azt, hogy szűznemzéssel szaporodik.
A madárpókban a vadászatot szeretem, meg az utolsó vedlést. Most épp szaporítani készülök, az is érdekesnek ígérkezik.
Volt afrikai csótányom is, azt azért vetem meg mert hihetetlen groteszk volt.
A rákoknak a csatározásait szerettem, mint két középkori lovag úgy küzdöttek egymással, meg takarítottak, ástak szaporodtak is.
Végezetül két nappal ezelőtt egy haverom adott hangyalesőket. Az ízeltlábúak közül most ők a kedvencek. Homok alatt élnek, ahol ásnak maguknak egy tölcsért. Ha bedobok egy hangyát, akkor ahogy a hangya a tölcsérhez ér, elkezd lesodródni az alja felé. Erre felfigyel a hangyaleső, és mint egy igazi tüzér elkezdi ezerrel lőni a hangyát homokkal. A hangya ettől leesik a tölcsér aljára. Ott a hanygaleső kidugja a rágócsápjait, megragadja a hangya potrohát és behúzza a homok alá. Szegény hangya meg kétségbeesetten kalimpál, amíg egészen el nem tűnik a homok alatt.