Keresés

SZÓNOK:

Köszönöm, köszönöm.

Üdv mindenkinek az Emlékezés Estéjén!

(Komor hangra vált.)

SZÓNOK:

2022. január 3.

Váratlanul ismeretlen égi objektum megjelenését észlelik amatőr csillagászok, baljóslatúan Sötét Ködre keresztelik.

2022. január 20.

A Sötét Köd mozog a csillagokhoz képest, tehát egy üstökös. Felénk mozog. Várható közelkerülése bolygónkhoz az év végére tehető.

2023. január 11.

Felröppen a hír, hogy a Sötét Ködbe esetleg egy csillagflotta burkolózik.

2023. április 10.

A zsigerekig hasító, félelmetes látvány a Nap közelében felénk haladó Sötét Köd üstökös kétszáz millió kilométeres csóvája.

április 17.

A Sötét Flotta néhány objektuma Föld körüli pályára áll.
Minden kommunikációs kísérletünk kudarcba fullad.

április 27.

Cseppfertőzéssel terjedő vírusos-láz járvány robban ki.

április 28.

Az Egyesített Földi Kormány általános mozgósítást rendel el.

május 10.

Több - az elektronikus levelezés és a webszolgáltatás gyengéit kihasználó - vírus terjed az Interneten.

május 17. 19.37.00

Ballisztikus támogatással számtalan támadó kötelék lép be a
Föld légkörébe.

május 17. 19.39.30

A támadás első 150 másodpercében 40-45 százalékosak a katonai
veszteségeink, de az Internet él.

19.41

A támadó kötelékek már a polgári célpontokat is támadják.

21.49

Inváziós hajók szállnak le, megkezdődik a felszíni támadás.

21.55

Az Egyesített Földi Kormány engedélyezi taktikai atomfegyverek
bevetését, majd a teljes irányítást a lokálisan még muködő szervezeteknek, harcoló
alakulatoknak adja át.

május 18. 00.47

Több 100 millió az áldozatok száma. Ami ekkor történt, azt
engedjék meg, hogy személyes történetemmel idézzem fel.

Az első tartalékos hullámban hívtak be, április 20-án. Informatikus doktorként egy kis, speciális egységbe kerültem. Arra készítettek fel, hogy harci körülmények között adatokat gyujtsek és elemezzem a sötét kommunikációs rendszert.

Azon a napon folyamatos taktikai visszavonulás mellett többször kellett harcba bocsátkoznunk. A csoport másik hat tagja nagyon jól képzett volt, így még nem voltak veszteségeink. Nekem már úgy tunt, hogy nincs hova visszavonulni, amikor 23.40-kor kivonták az egységünket. 00.32-kor volt aztán az első - és egyben utolsó - bevetésünk. 00.38-kor helikopterrel érkeztünk meg a lelőtt sötét hajóhoz. Nem egy kis vadász volt, inkább valami cirkáló féle. Berobbantottuk az ajtót, behatoltunk. Már vártak ránk. Először sokkoló volt a zárt térben kirobbanó heves tuzpárbaj. Most, hogy nem a mi technikánk harcolt az ő technikájukkal szemben, némileg kiegyensúlyozottabbak voltak az esélyek. Nem ismerték a megadást, 00.42-re totálisan felszámoltuk a megmaradt sötét legénység ellenállását.

Próbáltam magabiztosnak látszani. Levettem a pántot egy pult előtt ülő sötét hulla fejéről. Beviteli eszköznek tunt, mint a mi VR-pántjaink. Felvettem, idegen volt, de valószeru. Néhány másodperc múlva láttam a sötét támadás struktúráját.


Jelzett a teleköldököm, de a parancsnok is beszóllt, hogy látogatóink érkeznek.


Megint a pántra figyeltem. Mint egy szimulációs játék, már éreztem a hajó jelenlegi és kívánatos helyzetét a struktúrában. És másokat is, közel, nagyon közel...

Robaj. Berobbantak a sötét erők. A másik két társam a szobában már hallott is volt...Buzös volt, a homlokomnak szegezte a fegyverét. Ami elöntött az a félelem: a testemen belül ott volt a testem, mint egy hideg kőszobor. Aztán már nem féltem, tudtam nincs tovább. A huvös cső a nedves homlokomon felszabadított. Áttörte felhalmozódott félelmeim gátjait: szabad voltam és boldog és ettől egyre boldogabb. Csak ez volt akkor és az, hogy ezt át tudtam gondolni. A sötét katona fekete, dülledt szemébe néztem és arra gondoltam, hogyan is tudna ez tőlem bármit is elvenni, hiszen nincs is semmim...


És egyszerre eltunt!

Felkaptam a VR-pántot, belegondolkodtam...Semmi. Egyáltalán semmi. Mintha egy egyszeru kalapot vettem volna fel. A teleköldököm szerint a pilótánk még élt. Kirohantam a sötét hajóból. A helikopterünk már kiégett, nem messze megtaláltam Lajost, Kovács Lajost, a pilótát. Magánál volt, meglátott. Ölembe vettem a fejét. Inkább láttam, mintsem hallottam az utolsó szavait:

,,egyszerre mind eltunt az égről, megtartott minket az Isten''.

A TUDAT SZIMFÓNIÁJA