Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2001-10-03 22:13:38 10
Kedves Siphers!
Azzal fejezed be az írásod, hogy nem kellene parázni. Ne haragudj meg érte, de szerintem a te álláspontod paranoid. Egyszerűen általánosítasz egyfajta nyelvművelő magatartást, és - joggal - támadod. Ez azonban semmi egyéb, mint a bírált magatartás, vagy emberréteg fonák tükrözése. Nem érdemes vitatkozni azon, hogy a reformkori nyelvújítás pozitív vagy negatív értéket jelent-e, az kétségtelen, hogy a mai magyar nyelv kialakulásában rendkívül nagy szerepe volt. Az más kérdés, hogy ez is csak a lexikát érintette igazán. Szerintem az is kétségtelen, hogy a nyelvújító hajlam azóta is megmaradt, függetlenül attól, kinek tetszik, kinek nem. Mindebből nem következik, hogy a nyelvművelés egészében az, aminek te írod. Ez valószínűleg azért van, mert nem ismered, vagy nem ismered fel a nyelvművelésnek olyan folyamatait, amelyek sem nem erőszakosak, sem nem hangosak, ezzel szemben igencsak hatásosak. Ez elsősorban a szaknyelvek területén és a sajtóban figyelhető meg. Például a magyar terminológia megteremtése nem puszta divat, hanem valahol kényszer is, amiatt, mert a magyar nyelv másképp tagolja a valóságot, mint más nyelvek, ezért a terminológiai paradigmák sosem tudnak pontosan megegyezni a forrásnyelvével. Így akkor is el kell szakadni a forrásnyelvtől, ha a magyarítást elítéled. Nyelvművelésnek a normativitásra való törekvést gondolom, amelybe nem, csak az tartozik bele, hogy a beszélőket szigorúan rászorítsuk egyfajta norma megtartására, hanem inkább az, hogy a normát rugalmasan igazítsuk, de nem átlagosan, hanem inkább többségi elv alapján. A magam részéről céltalannak és károsnak tartok mindenfajta voluntarizmust és erőszakot, ugyanakkor nevetségesnek és paranoidnak tartom azt a magatartást, amelyik az ellen tiltakozik, hogy a normától való eltérés hibának neveztessék.
Kis Ádám
Előzmény:
Siphersh Creative Commons License 2001-10-03 10:02:54 9
Megható, hogy szóba állsz velem, kissé meg is vagyok szeppenve.

Talán túl erős sarkításnak tűnhet ahogyan kérdést próbálok most faragni kíváncsiságomból, de mégis: hogy vagy te azzal, amit nyelvművelésnek nevezel? Számomra a nyelvművelés mindig is azt a szándékot jelentette, hogy a nyelv változékonyságának természetes voltát el nem ismerve próbáljuk befagyasztani bizonyos jellemzőit, illetve elobjektivizálva a nyelv jelenségét preszkriptív magatartással kezelni azt. Rossz dolognak tartottam mindig. Ha jó dolgokat akarok benne látni, a kommunikációs konszenzus dinamikus folyamatának kellene tekintenem, de nem az. Én úgy látom, hogy a nyelvművelés mindig a meghatározás igényével lép fel a nyelvhasználattal szemben, "jó"-ban és "rossz"-ban, helyesben és helytelenben gondolkodik, nem pedig az egymás megértésére irányuló szándékaink természetes fogalmaiban: a megegyezés eszközeiben. Nem látom semmi hasznát annak, ha saját nyelvhasználatunkat -legyen az bármily erős háttértől támogatott mindenféle akadémiköcsögök (párdon...), szabályzatok, hagyományszeretet által is- másokra próbáljuk erőltetni, vagy másoktól elvárjuk az ahhoz való igazodást. Szerintem a nyelv a megértés eszköze kell hogy legyen, a kifejezés legtágabb értelmében véve. Ha más nyelvet használ valaki, mint én, hát odafigyelek, hogy megtanuljam, hogy megértsük egymást, és ő is meg fogja tanulni az én eszközeim jelentését, ha az elfogadás húrjait pendítem meg. A nyelv szétesésétől nem tartok. Nagyon erős kommunikációs törzsek vannak ma jelen. Mindenki meg fogja érteni, amit az újságok írnak, senki nem engedheti meg magának, hogy ne ismerje azt a változatot. Nem kellene parázni.

Szerinted...?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!