Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2001-10-02 13:40:03 57
Kedves Eduárd!

A legjobb lesz, ha úgy fogalmazik, hogy nem akarok itt senkit meggyőzni: a véleményemet és az ismereteimet fejtem ki.

A bosnyákokról sem akarlak meggyőzni, de ha gondolod, tájékozódhatsz a mellékelt térképen. Rajta van a Bosna folyó: a Száva jobboldali mellékfolyója, mint ilyen az országban a legnagyobb, Szarajevótól délre ered. (N.B. A bosnyákok echte délszlávok, csak a XVII. sz-tól kedték tömegesebben felvenni a mohamedán vallást. A besenyők pedig ilyen délre sosem jutottak...)

A szlovák kérdésben sem akarlak megnyőzni, csak elmondom, hogy én magam szlovák vagyok, így az én személyes véleményem áll szemben Widukinddal, akinek az állásfoglalását más alapon már megvilágítottam az én értékítéletemnek megfelelő színvonalon. Nem utolsó sorban Widukind korában (és utána is) az eredeztetés nem etnikai hanem legitimációs probléma volt. A rómaiak is a trójai Aeneastól eredeztették magukat, egy magára valamit is adó középkori lengyel nemes pedig a római patríciusoktól kezdte a családfáját.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2001-10-02 12:47:18 56
Úgy érzem Widukind szavai elég meggyőzőek. Expressis verbis: ő az ellenséggel - a magyarral egy népcsoportba tartozik. Ő meg szász. Ez nem képtelenség ismerve a hun-avar nagybirodalmak létét.

A besenyő-bosnyák kérdésben túl sok a fehér folt számomra. Az a folyónév biztos? Számomra ez csak kérdés semmi nem győzött meg se pro se kontra még.

A tótok-gepidák-szlovákok kérdés szintén tisztázatlan. Az elmúlt 500 évben elszlávosodtak, ez biztos. A jobb életkörülmények miatt szláv menekült áradat zúdult a már akkor sem szín magyar Kárpát medencére. (1000 körül László Gyula sz. a magyarság úgyszólván az egész térséget kitöltötte....) Ma se és akkor se voltak elég jelentős nagy nép hogy túl sokat tudjunk róluk.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2001-10-01 23:57:49 54
Kedves Edvárd!

A szlovákok szlávok (és mindig is azok voltak), nem tudom, hogy mi adott alapot az ezzel ellentétes véleményedre.

"teut": Persze, hogy a gepidák "teut"-nak nevezték magukat, ugyanis a "thiuda" germánul mindössze annyit tesz, hogy 'nép'. A gótok önelnevezése is Gut thiuda 'gót nép' volt. Mint egy korábbi hozzászólásomban már leírtam, a teuton~touton törzsnevek is erre a szóra mennek vissza.
Északi germán--szláv egység kérdése: A 14-es hozzászólásomban a szászok kapcsán már leírtam, hogy a XII-XIII. sz-i ún. Drang nach Osten során a germán-szláv etnikai határ jelentősen keletre tolódott. Ennek során elsősorban a szászok foglalták el ezeket a területeket, és olvasztották be az itt található ún. elbai szlávokat, kiknek jelenleg is élő maradványai a luzsicei (lausitzi) szorb-ok [N.B. Ez a szorb név eredetre ugyanaz, mint a szerb.] Tudunk még a poláb népről (ennek jelentése: Elba menti, alternatív elnevezései: dravén, vénst'a [=vend], slüvénst'a [=szláv]). Ők még a XVIII. sz-ban is éltek Lüchow vidékén, és a szintén kihalt szlovinc-cal, valamint a most is élő kasub-bal együtt alkották a szláv nyelvek ún. pomorán ('tengermelléki') csoportját. [A kasubot jelenleg a lengyel egyik nyelvjárásának tekintik; és meg kell vallanunk, a lengyelek egész mostanáig nem adták meg nekik az etnikai jogokat.]
Német nyelvterületen nem kevés szláv eredetű földrajzi név található: így Berlin (< perla 'gyöngy'), Branden(burg) (< Branibor X.sz-i szláv végvár), Leipzig (< lipa 'hárs'), Lausitz.
A Drang nach Osten fő ideológiája a térítés volt, de ezek mellett egyéb legitimizációs elemek is hivatottak voltak igazolni a terjeszkedést, így pl. az etnikai közösség eszméje. (Ezt szláv részről, különösen a lengyelek vonatkozásában, nemigen szokták viszonozni...)
Germán--hun egység kérdése: A hunok "jöttükben" több népet és államot elsöpörtek, többek közt 375-ben a Fekete Tengertől északra elterülő keleti gót "királyságot". [Maradékuk, a krími gótok csak a XVI. sz-ban olvadtak bele végleg a tatárokba.] A gótok szövetséges népként csatlakoztak a hunokhoz és vezető szerepet vívtak ki a hun hierarchiában. Erra utal, hogy Attila nevének gót etimológiája is van (atta 'atya, apa' + -ila kicsinyítő és névképző, vö. még Wulfila 'farkaska'). A hunok visszavonulása után a keleti gótok maradtak, sőt folytatták, amit a hunok abbahagytak: I. Theodorik 493-ban megdöntötte a Nyugat-Római Birodalmat és a frankok és a gepidák közt Ravenna központtal egész Itáliára, Pannóniára és Illyricumra kiterjedő királyságot hozott létre, mely fennállt 552-ig.
Erre a II. Keleti Gót Királyságra mint a Német-Római Császárság előzményére tekintettek; ez és a korábbi keleti gót-hun együttélés teremtette meg annak az alapját, hogy Widukind a szászokat és a hunokat azonosítsa: ez azonban inkább legitimizációs, sem mint etnikai közösségtudatot jelentett.

Bosnyák: Az elnevezésnek nincs köze a besenyő névhez. Ez az etnonim délszláv eredetű (bošnjak), meglehetősen fiatal, és csak annyit tesz, hogy 'boszniai'. Bosznia (szerbhorvátul: Bosna) neve pedig a Bosna folyó nevéből származik. A végző -ak ugyanaz a képző, mint ami a szlovák népnévben is van.
A bosnyákok egyébként -- annak ellenére, hogy mint nemzet csak a XX. sz-tól léteznek -- már régóta különböznek a környező horvát és szerb etnikumoktól. A VI. sz-ban a későbbi Boszniába terepülő szlávok nagy tömegben olvasztották magukba romanizált illír csoportokat (vö. dinári embertani típus). A továbbiakban a különállóságukat a vallási elkülönülésük biztosította: a XII. sz-tól az ún. bogumil szektához tartoztak a XV-XIX. sz. közti török uralomig, melynek során többségük mohamedán vallású lett. A XIX-XX. sz-ban a katolikusnak maradt bosnyákok a horvátok közé integrálódtak, az ortodox vallást felvettek szerbek lettek, és csak a mohamedán bosnyákokból lett a bosnyák nép a jugoszláv korszakban.
Furcsa, de a szerbhorvát irodalmi nyelvet boszniai nyelvjárásra (ije-ző újšto-dialektusra) alapozva alkotta meg Vuk Karadzsics.
Egyébként rengeteg szerb-horvát "kisetnikum" van (még Magyarországon is: bunyevácok, sokácok), amelyek pontos identitásával csak az érintettek vannak tisztában...

Cincár, arumén: Nem csak szerb-horvát kisetnikumból van sok, hanem románból is. Ezek a csoportok elszórva élnek a Balkán-félszigeten, és jelzik, hogy a román etnikum kialakulása valahol a mai dákoromán területtől délre eshetett. Ezen csoportok között vannak olyanok (így pl. az isztrorománok), melyet lehet hogy nem románnak tekinteténk, ha a többi újlatin nép (pl. a dalmát) fennmaradt volna máig:
Arumén, macedoromán, cincár: Dél-Albániában és Macedóniában élő népcsoport, melynek szláv eredetű cincár neve volt Magyarországon is használatos. A törökök elő sok cincár menekült Magyarországra, ahol a XX. sz-ra asszimilálódtak.
Meglenoromán: A Vardar-folyó völgyében, a macedón-görög határon élő csoport.
Grékoromán: Görögországban, elsősorban a Pindosz hegységben élő már kétnyelvű népesség.
Isztroromán: Az Isztria-félszigeten, Trieszt környékén élnek.
Dákoromán: Ez a hivatalos nyelvészeti és etnológiai elnevezése a Dunától északra élő román törzsnépességnek.

Vallon: Most döbbentettek rá, hogy a walesi ~ oláh ~ olasz sort ki kell egészíteni a vallonnal is. Ennek a Dél-Belgiumban élő francia népcsoportnak a neve is a Volcae törzsnévből szármaik. Ez előbb is feltűnhetett volna nekem, mivel én magas is leírtam korábban, hogy Magyarországon az "olaszok" eredetileg vallonok voltak a kora középkor legnagyobb létszámú újlatin telepescsoportjaként.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!