|
|
 |
LvT
2001-10-01 23:57:49
|
54
|
Kedves Edvárd!
A szlovákok szlávok (és mindig is azok voltak), nem tudom, hogy mi adott alapot az ezzel ellentétes véleményedre.
"teut": Persze, hogy a gepidák "teut"-nak nevezték magukat, ugyanis a "thiuda" germánul mindössze annyit tesz, hogy 'nép'. A gótok önelnevezése is Gut thiuda 'gót nép' volt. Mint egy korábbi hozzászólásomban már leírtam, a teuton~touton törzsnevek is erre a szóra mennek vissza.
Északi germán--szláv egység kérdése: A 14-es hozzászólásomban a szászok kapcsán már leírtam, hogy a XII-XIII. sz-i ún. Drang nach Osten során a germán-szláv etnikai határ jelentősen keletre tolódott. Ennek során elsősorban a szászok foglalták el ezeket a területeket, és olvasztották be az itt található ún. elbai szlávokat, kiknek jelenleg is élő maradványai a luzsicei (lausitzi) szorb-ok [N.B. Ez a szorb név eredetre ugyanaz, mint a szerb.] Tudunk még a poláb népről (ennek jelentése: Elba menti, alternatív elnevezései: dravén, vénst'a [=vend], slüvénst'a [=szláv]). Ők még a XVIII. sz-ban is éltek Lüchow vidékén, és a szintén kihalt szlovinc-cal, valamint a most is élő kasub-bal együtt alkották a szláv nyelvek ún. pomorán ('tengermelléki') csoportját. [A kasubot jelenleg a lengyel egyik nyelvjárásának tekintik; és meg kell vallanunk, a lengyelek egész mostanáig nem adták meg nekik az etnikai jogokat.]
Német nyelvterületen nem kevés szláv eredetű földrajzi név található: így Berlin (< perla 'gyöngy'), Branden(burg) (< Branibor X.sz-i szláv végvár), Leipzig (< lipa 'hárs'), Lausitz.
A Drang nach Osten fő ideológiája a térítés volt, de ezek mellett egyéb legitimizációs elemek is hivatottak voltak igazolni a terjeszkedést, így pl. az etnikai közösség eszméje. (Ezt szláv részről, különösen a lengyelek vonatkozásában, nemigen szokták viszonozni...)
Germán--hun egység kérdése: A hunok "jöttükben" több népet és államot elsöpörtek, többek közt 375-ben a Fekete Tengertől északra elterülő keleti gót "királyságot". [Maradékuk, a krími gótok csak a XVI. sz-ban olvadtak bele végleg a tatárokba.] A gótok szövetséges népként csatlakoztak a hunokhoz és vezető szerepet vívtak ki a hun hierarchiában. Erra utal, hogy Attila nevének gót etimológiája is van (atta 'atya, apa' + -ila kicsinyítő és névképző, vö. még Wulfila 'farkaska'). A hunok visszavonulása után a keleti gótok maradtak, sőt folytatták, amit a hunok abbahagytak: I. Theodorik 493-ban megdöntötte a Nyugat-Római Birodalmat és a frankok és a gepidák közt Ravenna központtal egész Itáliára, Pannóniára és Illyricumra kiterjedő királyságot hozott létre, mely fennállt 552-ig.
Erre a II. Keleti Gót Királyságra mint a Német-Római Császárság előzményére tekintettek; ez és a korábbi keleti gót-hun együttélés teremtette meg annak az alapját, hogy Widukind a szászokat és a hunokat azonosítsa: ez azonban inkább legitimizációs, sem mint etnikai közösségtudatot jelentett.
Bosnyák: Az elnevezésnek nincs köze a besenyő névhez. Ez az etnonim délszláv eredetű (bonjak), meglehetősen fiatal, és csak annyit tesz, hogy 'boszniai'. Bosznia (szerbhorvátul: Bosna) neve pedig a Bosna folyó nevéből származik. A végző -ak ugyanaz a képző, mint ami a szlovák népnévben is van.
A bosnyákok egyébként -- annak ellenére, hogy mint nemzet csak a XX. sz-tól léteznek -- már régóta különböznek a környező horvát és szerb etnikumoktól. A VI. sz-ban a későbbi Boszniába terepülő szlávok nagy tömegben olvasztották magukba romanizált illír csoportokat (vö. dinári embertani típus). A továbbiakban a különállóságukat a vallási elkülönülésük biztosította: a XII. sz-tól az ún. bogumil szektához tartoztak a XV-XIX. sz. közti török uralomig, melynek során többségük mohamedán vallású lett. A XIX-XX. sz-ban a katolikusnak maradt bosnyákok a horvátok közé integrálódtak, az ortodox vallást felvettek szerbek lettek, és csak a mohamedán bosnyákokból lett a bosnyák nép a jugoszláv korszakban.
Furcsa, de a szerbhorvát irodalmi nyelvet boszniai nyelvjárásra (ije-ző újto-dialektusra) alapozva alkotta meg Vuk Karadzsics.
Egyébként rengeteg szerb-horvát "kisetnikum" van (még Magyarországon is: bunyevácok, sokácok), amelyek pontos identitásával csak az érintettek vannak tisztában...
Cincár, arumén: Nem csak szerb-horvát kisetnikumból van sok, hanem románból is. Ezek a csoportok elszórva élnek a Balkán-félszigeten, és jelzik, hogy a román etnikum kialakulása valahol a mai dákoromán területtől délre eshetett. Ezen csoportok között vannak olyanok (így pl. az isztrorománok), melyet lehet hogy nem románnak tekinteténk, ha a többi újlatin nép (pl. a dalmát) fennmaradt volna máig:
Arumén, macedoromán, cincár: Dél-Albániában és Macedóniában élő népcsoport, melynek szláv eredetű cincár neve volt Magyarországon is használatos. A törökök elő sok cincár menekült Magyarországra, ahol a XX. sz-ra asszimilálódtak.
Meglenoromán: A Vardar-folyó völgyében, a macedón-görög határon élő csoport.
Grékoromán: Görögországban, elsősorban a Pindosz hegységben élő már kétnyelvű népesség.
Isztroromán: Az Isztria-félszigeten, Trieszt környékén élnek.
Dákoromán: Ez a hivatalos nyelvészeti és etnológiai elnevezése a Dunától északra élő román törzsnépességnek.
Vallon: Most döbbentettek rá, hogy a walesi ~ oláh ~ olasz sort ki kell egészíteni a vallonnal is. Ennek a Dél-Belgiumban élő francia népcsoportnak a neve is a Volcae törzsnévből szármaik. Ez előbb is feltűnhetett volna nekem, mivel én magas is leírtam korábban, hogy Magyarországon az "olaszok" eredetileg vallonok voltak a kora középkor legnagyobb létszámú újlatin telepescsoportjaként. |
|
 |
Pivovar
2001-10-01 22:24:35
|
52
|
Ed!
Nekem tetszik a bosnyák-elméleted..., de valószínűleg nincs alapja (ld. LvT:37 :).
Persze csak valószínűleg :-)
Kedvenc oknyomozó technikám megengedi az effélét(bármiféle hasonló hangzás esetleges eredetként kezelése - ami azért soxor ritka nagy tévedésekre vezet bizony, de akár még lehet igazabb is [miért/miért ne?] a történelmileg feljegyzett "hivatalosnál" - mert néha bizony hihetőbb, mégha talán nem is igazabb más magyarázatoknál)... bár éppen ez miatt újabb tippet vezetek elő, szintén kevéssé hihetőt, de egészen jól hangzót:
Besenyő-Bisantinus-Bissant'us-Bissenus -> tehát bizánci, "nekünk, rómaiaknak" keleti...
Állítani persze aligha merem ezt, de feltevésnek azért még érdekes, nem?
Újabb naiv feltevés: a "dán" is "teuton"? Ők szeretnek büszkélkedni azzal, hogy a nyugati kultúra gyökerei (Skandinávia, Anglia, meg aki még belefér)... Vagy tévednek ők is nagyot jól?
|
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2001-10-01 20:55:53
|
51
|
| Besenyő - bosnyák? Elég logikus lenne. Van erre valami adat? |
|
Előzmény:
 |
LvT
2001-09-19 21:32:33
|
37
|
Besenyő: mint azt kostas a 36-os hozzászólásban már leírta, a besenyők önelnevezésének (becseneg) pontos magyar megfelelője; a cs > s és szóvégi eg > ő változás általános, pl. csekély > sekély, ill. Ileg (török személynév) > Üllő (ma magyar településnév), az n palatalizációja is előfordulhat szórványosan. Ugyanez az elnevezés van az orosz pecsenyeg névben.
Abban is igaza van kostasnak, hogy "közvetlen" átvételről beszél. A besenyő és a rokon kun nyelvből származó szavakat egymástól nem tudjuk megkülönböztetni, ezért kun-besenyő jövevényszavakról szoktunk beszélni. Hagyományosan az alábbiakat soroljuk ide: magukat a népneveket: besenyő, kun, valamint bicsak, buzogány, csődör, csősz, kalóz/kalauz, kobak, koboz, komondor, illetve talán örmény, balta, csákány, csökönyös, és esetleg a ködmön.
Ami a latin Bissenus-t illeti, ez krónikásaink által a besenyő szóból "csinált" elnevezés: latinos végződéssel lecserélve a magyart és a latinban nem lévő hangokat a hozzájuk legközelebbivel helyettesítve (az első szótagi "i" talán egy "í"-ző nyelvjárást beszélő autor hatása).
Gall: A keltáknak nem volt közös önelnevezésük (bár egyes törzsnevek gyakoriak voltak), ezért a velük érintkezők kipécéztek egy, a számukra "típusosnak" tetsző törzset és annak nevét általánosították minden keltára. A rómaiak a Galli törzset "részesítették előnyben", ezért a latin Gallus nem gallt, hanem keltát jelent. A kelta szó egy a görögökig "elért" Keltoi törzsnévből származik, ők másképpen a galaták. Jelenlegi nyelvhasználatunkban szűkebben gallnak nevezzük a szárazföldi kelták azon csoportjait, akik közös gall nyelven beszéltek (tehát a keltibéren kívül minden "történeti" kelta törzset: a helvéteket, belgákat, bójokat, venéteket, galatákat, stb.), amin belül kiemelkednek a francia nép etnogenezisében résztvevő törzsek; keltának pedig minden keltát összefoglalóan. De mindezek mellett szó lehet az eredeti törzsenevekről is, ezért előfordulhatnak ilyen gondolatmenetek: A gallok [=törzsnév vagy nyelvnév] olyan kelták [=összefoglaló elnevezés], akik az európai kontinens közepén éltek. ill. A kelták [=törzsnév] olyan gallok [=nyelvnév], akik eljutottak Görögországig...
Gael: A gael név nem függ össze a gall-lal, már csak azért sem, mivel nem közeli rokonok [bár lehet, hogy végső soron kapcsolat van a nevek között, de ez kimutathatalan]. A gael, avagy ír a szigeti kelta nyelvek egy alcsoportjaként a skót, az (új)ír és a manx összefoglaló elnevezése. A név eredete a goidel törzsnévre megy vissza. A gael alak angol eredetetű, a kelta változatok még tartalmazzák a d hang jelét (bár már ők sem ejtik), pl. ír Gaedhelg (e: géling), skót: Gaidhlig (e: gájlig). Minden ma élő kelta nyelv szigeti kelta; így a gael csoport mellett a brit csoport nyelvei: a walesi (cymraeg, e: kömrajg), valamint a közelebbi rokon a breton és a mesterségesen feltámasztott cornwalli. [N.B. A skótok eredetileg középír leszármazottak: az Ír-szigetről települtek át, kiszorítva a brit csoportba tartozó pikteket.]
A goidel névnek szintén van "mesterséges" összefoglaló értelmezése: az első kelta kivándorlási hullámban az Ibériai-félszigetre települt keltibérek (pl. luzitánok) és a szigeti kelták közös neve, szemben a gallokkal.
Galaták: A galaták az "eredeti" kelták, akiknek három törzse: a tectosagok, a tolistogak és a terocmiansok Kisázsiában a későbbi oszmán magterületen (többek közt Ankara környékén) éltek. Nevük valószínűleg a római eredetű Gallograecia tartománynév Galatia alakú összevonásából származik és elterjedté Pál apostol tette, aki egy újszövetségi levelében megfeddte őket.
Galícia1, Galánta, Galápagos, Galaxis: néhány név, amelynek nincs köze a gallokhoz :))) Bár a Halics név Galícia1 formában történt utólagos latinosításában lehet, hogy van egy csepp "áthallás" (a gallok és az ibériai Galícia2 irányában), ugyanúgy mint a ruszinok Ruthenus (rutén) nevében, ugyanis ez h nélkül egy dél-franciaországi kelta törzs neve. [Félreértés ne essék: ez nem szláv összeesküvés, hanem hungarus fíloszok műve.]
Portugál(ia): mint azt 3x pontosan megjegyezte a 35-ös hozzászólásában a Portus Cale latin név vulgarizálása. De nem vagyok meggyőződve, hogy a Cale~Gaya név mögött nem a kelták állnak-e. A jelenkori Portugália története ui. a Leóni Királyság egy grófságaként kezdődik és magában foglalta a mai Galícia2-t, és csak a mórok kiűzése után a XIII. sz. közepén "tolódott délre". A Galícia2 nevet pedig az itt élő keltibér luzitánok örökségeként a gall szóból származtatják. Egyébként a "hagyományosan" spanyol nyelvjárásként leírt gallego (galíciai2) nyelv valójában portugál dialektus.
Wales és az olaszok, oláhok: Igazából két tábor van, az egyik az óangol wéalas 'idegen' szóból eredezteti; a másik a latin Volcae ("magyarosan" balk/blak) kelta törzsnévből. Személyes véleményem, hogy inkább a törzsnévből való eredet a valószínűbb, melyet csak megerősített a hasonló hangzású 'idegen' szó. A walesiek önelnevezése egyébként Cymraeg (e: kömrajg), melynek eredeti (azóta elhomályosult) jelentése 'közös földön élők'.
Az, hogy az olasz és oláh elnevezések eredete ugyanaz, mint a walesié, lehet, hogy nem tűnik hihetőnek, de igaz. 3x-szel ellentétben azonban én nem a germán 'idegen', hanem a Volcae törzsnévből származtatnám, ui. térségünkben ez a név egyértelműen a szlávokhoz köthető. A "kelta" tollakkal való ékeskedés nem egyedülálló jelenség, hiszen sorolhatjuk: Bellovasci > belga, Helvetii > svájci, Lusitani > portugál, Britanni > brit (mint tágabb értelemben vett "angol"), Boii > Boihaemum > Csehország. A kelták már a germán invázió előtt beépültek a római létbe, így nem meglepő, hogy egy "feltörekvő" népcsoport, a szlávok szemében már nem volt különbség a romanizált népesség és egy mitikus kelta népnév között, azért a Volcae > vlach (többes számban vlaszi) névvel jelöltek minden romanizált népet, így a francia-vallonokat, az olaszokat és a ruméneket. (A vallonok a korai középkorban nem ritka telepesek voltak Magyarországon, emléküket őrzik az Olaszi településnevek.)
Pivovar kérdi: "Nyelvi párhuzam is van? Mert az olasz-román-stb. nem nagyon hasonlít egymásra." Pedig az olasz (pontosabban délolasz) és a román (a kihalt dalmáttal) a legszorosabban vett rokon újlatin nyelvek. Egy példa: a többi újlatin nyelv -s jellel képzi a többes számot, míg az olasz és a román -i/-e-vel.
A walesieket az angol-szászok nevezték el volk-nak, a románokat a szlávok, ez utóbbit vettük mi át és kiterjesztettük az olaszokra.
Finn, Suomalainen: A finn név az egyik magyarázat szerint a svéd finne 'finn' szóból származik, amely egy germán 'kóborol' jelentésű igéből ered. A másik magyrázat szerint a svéd fena, norvég finne, német Finne 'haluszony' szóból, ugyanis a balti finnek előszeretettel díszítették ruhájukat háromszögletű, ékalakú, farokúszóra hajazó szövetdarabbal. Ugyanezen motívum ('haluszony', 'ék', 'ruhabetoldás' jelentésű szavak) van a szintén balti finn vepsze, vót népnevek mögött.
A finn suomalainen 'tul. finnországi' önelnevezés a Suomi 'Finnország' szóból származik. Ez eredetileg csak a délnyugati területek neve volt (Turku központtal) és később terjedt az egész ki az országra. Az etimológiája egy "örök feladat", melynek minden valamirevaló finnista nekiugrik. Ezek közül két variáció. (1) A suoma 'kedvelt, szeretett' névből lett először személynév, majd területnév, valahogy a magyar Levedi vezér > Levédia mintájára. (2) Azt tudjuk, hogy a lappok önelnevezése, a sabme, sáme (e: szabme, száme) és a finn Häme törzsnév egyaránt egy korábbi ämä (e: seme) földrajzi névre megy vissza, amely a balti eme (e: zseme) 'föld' szó átvétele. Egyesek úgy gondolják, hogy a Suomi név is innen származik: még mielőtt a közfinn nyelvben az "s" hang rendszerszerűen "h"-vá vált volna, a szomszédos balti törzsek is a finn szóval (de a nyílt "ä"-ket "a"-val helyettesítve) nevezték az adott területet, majd ezt később (amikor az "s"-ek a finnben már nem változtak) visszakölcsönözték a baltiaktól (esetleg a germánokon keresztül [!]) Sóma formában, melyból már a finnen belül kijön a Suomi.
Ez utóbbi etimológia szépségdíjasan bonyolult, de azért ilyen visszaköcsölzésekre vannak konkrét példák, pl. szlovák kostka '(kéztő)csontocska' > magyar kocka > szlovák kocka 'u.a.'; német arch. Beiwache 'tábori őrség' > francia bivouac 'katonai tábor' > német Biwak 'táborozás'.
És amiért hívjük őket a mások által rájuk aggatott néven, mert mint svéd alattvalókat ismertük meg őket. Ők sem a saját nevünkön hívnak, hanem a "szokásos módon" unkarilainen-ként.
Karél(iai), Karjalai: Rendesen azt hisszük, hogy a karjalai az eredeti karéliai szó orosz "rontása", pedig pont fordítva van! Az oroszba korán átkerült Karjala szó ja hangcsoporjában az oroszok ún. jaty hangot éreztek, ami utóbb szabályosan e-vé vált. Ebből képezték a latinos Carelia nevet.
A karjalaiak Kelet-Finnországban és a Karjalai-félsziget orosz részén élő, finnekhez igen közeli nép. Nevük (eredetiben karjalaine) a Karjala földrajzi névből származik, mely a karjalai-finn karja szó -la helynévképzős származéka. A mai nyelvben a karja 'csorda, nyáj' jelentésű, de a régiségben 'csapat, sereg' értelme volt, minthogy a hasonló jelentésű ógermán charja szó átvétele. Ilyen felépítésű neve van az obi-ugor chanti népnek is, mely 'sereg'-et jelent és a magyar had szó rokona. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|