Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2001-09-29 20:21:47 44
Magyar kínai, francia chinois: Minkét szó a Csin (pinyin: Qin) fejedelemség (majd dinasztia) nevéből származik, amely i.e. 221-ben elsőként egyesítette Kínát annak a "csinbeli Első Császár"-nak (Csin Si Huang-ti, pinyin: Qin Shi Huangdi) a vezetése alatt, aki az anyaghadsereggel együtt temettette el magát. Az "eredeti" alak az országnév: Kína, ill. Chine, ebből képződtek a melléknévi alakok.
A francia chinois 'kínai' tehát nem függ össze a chien 'kutya' szóval, az -ois egyszerű lakosnévképző, a gyakoribb -ais párja, vö. France > français ~ François, bourg > bourgeois. Maga a francia chien kutya a latin canis szóból jön, ugyanis a latin ca- szókezdetnek minden eredeti francia (és utólag nem visszalatinizált) szóban a hangsúlytól és a magánhangzó hosszától függően cha-, che-, chie- az eredménye, vö. még caballus 'igásló' > cheval 'ló', ill. castrellum 'kis vár' > château 'kastély'.
A magyarban a szókezdő k szabálytalan. Valószínűleg ezt Kína Marco Polo által is használt másik neve, azaz a Kitaj okozta. Ez utóbbi maradt meg pl. az oroszban, és eredetileg egy altáji nép neve volt, amely elfoglalta Észak-Kínát, és i.sz. 947-1125 között a Liao-dinasztia képében utalkodott, majd ennek bukása után 1218-ig a Kara-kitaj Birodalmat alapította Turkesztánban. Őket éppen Dzsingisz kán söpörte el, aki ezt megelőzőleg 1214-ben foglalta el a valaha volt Kitaj-Kinát és hozta létre Jüan-dinasztiát (pinyin: Yuan).
A mi fogalmaink szerinti 'kínai' kínaiul leginkább a han szóval fejezhető ki, amely a Kínát egyesítő Csinek után i.e. 206 - i.sz. 220 között uralkodó Han-dinasztia nevéből származik. (Kínában Csin Si Huang-ti-nek nagyon rossz emléke él, dinasztiája is csak 15 évig uralkodott. Így az államalapítást inkább a 400 évig fennállt Han-dinasztiához kapcsolják.)

Dalmát: Eredetileg egy illír törzs neve. Jelenleg úgy gondolják, hogy az illír egy indoeurópai nyelv volt, melyhez tartozó népesség részt vett a balkáni etnikumok kialakításában, elsősorban az albánéban (de a horvátoknak is megvan a maguk illír eredetmítosza). A dalmát törzsnevet összekapcsolják Dalmatia régi fővárosának Delminium-nak a nevével (ma: Županjac). Erről a névről viszont azt gondolják, hogy 'birkatenyésztő vidék'-et jelentett, vö. albán dele (tsz. delme) 'juh' szó.
A jelenkorban a dalmát egy XIX. sz. végén kihalt újlatin nyelvet jelölt, melyet eredetileg a dalmát tengerparton Fiume (Rijeka) és Cattaro (Kotor) között beszélték, valamint Vegliam (Krk) szigetén. Ez a nyelv és a román (egyes közép- és délolasz nyelvjárásokkal együtt) alkotja a neolatin nyelvek keleti ágát. Utolsó beszélőjét névről ismerjük: Tuoni (Antonio) Udainának hívták. Neki és a nyelvész Bartolinak köszönhető, hogy a vegliai dalmát nyelvjárás a nyelvészet számára fennmaradt. A tengerparton a dalmát nyelvet már a XV. sz-ban beolvasztotta a velencei olasz, ill. a horvát ún. csa-nyelvjárása.
A nyelvi különállás és a régi velencei befolyás egy sajátos szubetnikumot eredményezett a horvát népen belül, ma ennek a kifejezésére használatos a dalmát megjelölés.

A hozzászólás:
Pivovar Creative Commons License 2001-09-28 21:24:32 43
Hm, és mi a helyzet a kínaival?
Nekem gyanús a francia chinois~, ami mintha azt jelentené, kutyás (kb. chien~), már csak azért is, mert állítólag a házőrzőt csak eleinte tartják a ház körül, később a bezsírozott tepsibe kerül...
Vagy ez a megközelítés teljesen hamis?
Megjegyzem, a régi magyar "kutyafejű tatár" ("~ferdeszemű keleti") kifejezés akár még támogathatja is frissen fejleszett elméletemet...

-.-

Meg pl. a dalmát honnan jön (persze, Dalmáciából, de akkor meg az honnan...)?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!