Kedves Clea,
Így gondolom én is, de kíváncsi vagyok, így gondolja-e az is, aki hívő, és azt állítja, hogy nem fél a halálól.
Evezredes megfigyelesek vannak ezzel kapcsolatban. A hives tompithatja a halalfelelmet, de nem szunteti meg. A halalfelelem (enszerintem) egy velunkszuletett oszton, ezert teljesen megszuntetni enszerintem lehetetlen. A hivoknel a tompitas abbol all, hogy tudati szinten valamelyest kepesek elhittetni magukkal, hogy "megsem halunk meg". Ha teljesen kepesek lennenek elhittetni magukkal, akkor nem gyaszolnanak annyira amikor szerettuk meghal. Hiszen ha szerettunk mondjuk emigral egy masik orszagba, szinten tudjuk hogy vagy soha nem latjuk tobbe, vagy nagyon ritkan, tehat szamunkra nagyjabol olyan mintha meghalna. Az emberek nagy atlagban megsem gyaszolnak olyan szinten, mint amikor meghal az illeto. Tehat az ebbe vetett hit sohasem teljes.
Ugyanakkor persze az eremnek van am egy masik oldala is. Mivel a legtobb vallasban van jo es rossz halal utani let (lasd pokol-menyorszag kerdes), a vallasosoknak ugyanakkor ott van a tudatuk kornyeken (alatt, mellett, stb) annak a lehetosege, hogy ugyan nem igazan halnak meg, DE.....tehat nem szuksegszeruen csak pozitiv a dolog.
En mar sok eve "letudtam" ezt a kerdest onmagam szempontjabol. En nem vagyok hivo. A halalt en a nemletezessel azonositom. Es osszehasonlitom a szuletesem elotti allapottal. Mivel nulla rossz emlekem van, pedig evmilliokig nem eltem, azt hiszem hogy nem felek a halaltol. Ami sok rossz erzest valt ki belolem, az pusztan a halalomnak a kornyezetemre kivaltott elvarhato reakcioja okozza.
Gabor |