Keresés

"Ugyanis az ebke háttal a kajának is érzi a szagot."
Ebben igazad lehet...

"Viszont a háttal lefekvésnél mindig (!) ügyelt arra, hogy elottünk legyen, azaz lássuk a búbánatát."
Namost az egy fontos kérdés, hogy elért-e valaha bármit is ezzel.

"Gyakran tapasztaltam kutyaiskolában, ahol az eros, önérzetes kutyák eleinten igen nehezen viselik, ha nem az o akaratuk érvényesül."
Itt most épp arról van szó, hogy lehet-e akarata egy állatnak öntudat nélkül.

"Ehhez ido kell, hogy bizonyosság legyen."
Itt megint önkényesen tulajdonítasz tulajdonságot az állatoknak!
Én egész másképp gondolom ezt! Ha ugyanis sohasem kellett tőlem félnie, akkor, ha emlékezne az előző napi tapasztalataira, "próba cseresznye" alapon odajönne, veszteni valója nincs.
Magyarán nem értem, miért kellene a bizonyosság! (Ami amúgy elvileg már az első nap után adva volt neki...)

"Ezt feltételezi másról is, ezért hisz az elso tapasztalatnak."
Ezt nem értem. Épp arról van szó, hogy nem hisz az első tapasztalatnak.
(Arról, hogy nem mérlegel, nem gondol bele, hogy tegnap ez volt, akkor ma ez lesz, hanem át kell állnia az egész "pszichikumának" arra, hogy én csak jó lehetek neki, addig meg sem mozdul.)

Rég jártam erre.
Amit a kutya sértődésével kapcsolatban írsz, nem meggyőző. Ugyanis az ebke háttal a kajának is érzi a szagot. Ha az inger elől menekülne, a szobából is kimenne. (Ilyet is tett, amikor az idegenekkel szembeni élelemmegtagadásra tanítottuk otthon is, sőt olykor haragosan meg is ugatta az őt "kísértésbe vivőt"!) Viszont a háttal lefekvésnél mindig (!) ügyelt arra, hogy előttünk legyen, azaz lássuk a búbánatát.
De a legfőbb bizonyítékom, hogy ez a látványos sértődés nemcsak kaja ügyben fordult elő, hanem akkor is, ha pl. nem játszott vele senki, amikor ő nagyon akart volna, vagy szigoruan el lett küldve valahonnan, vagy megtiltottunk valamit, amihez kedve lett volna!
Sőt, zavarban is tudnak lenni. Ennek pedig (kutyánál) egyik biztos jele az ásítás.
Gyakran tapasztaltam kutyaiskolában, ahol az erős, önérzetes kutyák eleinten igen nehezen viselik, ha nem az ő akaratuk érvényesül. Ha mégis enged, sokszor az ásítás az egyetlen "pótcsélekevés", amivel nemtetszését, de beletörődését kifejezi. Sem megalázkodni, sem ellenszegülni nem akar és ez az ellentét ilyen biológiai következménnyel jár náluk.

Ami a macsekod hosszu ideig tartó bizalmatlanságát illeti, az inkább önérzet.
Gondolj csak bele, ha neked valaki meghatározó ideig (mert az egy éves kor nagyonis az az állat számára) aki a közvetlen környezetedben él, közömbösen viselkedik veled a mindennapokban, te is nehezen hiszed el, hogy hirtelen "rajongani" kezd érted. Ehhez idő kell, hogy bizonyosság legyen.
Mint ahogy a főnökség eléréséért is hosszabb ideig kell küzdeni az állatoknál. Mert az első benyomáshoz ragaszkodnak, az ő tapasztalataik szerint ez természetes. Hiszen az állat nem alakoskodik, nem viselkedik, nem kísérletez, hanem természetesen viselkedik. Ezt feltételezi másról is, ezért hisz az első tapasztalatnak.
Persze, szerintem.

oncogito