Keresés

Részletes keresés

Clea Creative Commons License 2001-08-31 14:03:03 171
Kedves Ittse,
"A halál lerombolja a házat, amit annyi éven át építgettél, s amelynek során rengeteg ember segített. Eltünteti a házadat, vele az összes anyagot."

Ez azt jelentené, hogy az élet értelmét veszíti a halállal. Szerintem ennyire nem rossz a helyzet.:-)
Nyomot hagysz másokban, talán meg sem tudják mondani, hogy hogyan, de mégis, ha egyszer éltél, éppúgy itt marad belőled valami, ahogy emlékezünk a saját múltunkra. Legfeljebb Te nem tudsz róla, dehát sok cselekedetünk van, aminek a hatásáról nem is tudunk...És ehhez szerintem nem kell megváltani a világot, nem kell híresnek (vagy hírhedtnek) lenni, éleg, ha éled az életed.

Üdv: Clea

A hozzászólás:
Ittse Creative Commons License 2001-08-31 12:23:45 170
Clea, nagy. Az eltűnt emlékek, pillanatok mind hozzájárulnak a személyiséged változásaihoz, jobb esetben fejlődéséhez. Mintha a malterről lenne szó, amely a házadat összetartja. De ha kész a ház, gondolsz-e még az anyagra, amelyből épült?

A halál lerombolja a házat, amit annyi éven át építgettél, s amelynek során rengeteg ember segített. Eltünteti a házadat, vele az összes anyagot.

Úgy érzem ennyi volt, amit ki akartam írni magamból. Veletek egy élmény volt vitázni! :)

Üdv: i

Előzmény:
Clea Creative Commons License 2001-08-31 11:55:08 169
Kedves Ittse,
félreértés ne essék, nem állítom, hogy én egy csöppet sem félek a haláltól, vagy hogy adott esetben ne tennék meg mindent az életbenmaradásért. Annyiban különbözik a hozzáálásunk, hogy teljesen elkerülhetetlen, mindenkire egyformán érvényes dolognak tartom, és mint ilyen, nincs értelme arról beszélni, hogy igazságtalan (mihez képest?), és nincs értelme annyira rettegni tőle, hogy akár csak a rá való utalás is rossz érzéseket keltsen bennem.

"De amikor megszületünk egy csöppnyi biomaszsából válunk olyanná, amilyenné, távozáskor viszont tudással, tapasztalattal, érzésekkel teli élet ér véget. A legfájóbb, hogy a tartalom, a személyes tartalmam tűnik el."

Igazad van. De szerintem életünk során is annyit változunk, változik körülöttünk a világ, hogy elmondhatjuk, párszor eltűnik a "személyes tartalmunk". Azt hogyan éled meg, hogy pl. soha nem leszel már gyerek, nem csinálhatod azt, amit 10 éves korodban, nem lehetsz annyira felhőtlenül gondtalan, mint pl. kamaszként? (Bocsánat, nem ismerlek, ezek csak példák.) A saját múltunk is eltűnik, egy idő után nem tudjuk felidézni, másképp látjuk... Olyan nagy a különbség?

Üdv: Clea

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!