|
|
|
|
 |
deValera
2001-08-29 23:17:39
|
69
|
| A magyar királyokkal kapcsolatban megismétlem, hogycsak közjogilag lehet vizsgálni, ki minősül annak, ki nem. Ebbe a szemléletbe az "idegen állam uralkodói viselték másodállásban" sem fér bele. A középkor szakrális uralkodója nem főállásban vagy másodállásban igazgatott országokat, népeket. |
|
A hozzászólás:
 |
Tecs
2001-08-29 21:02:00
|
54
|
én nem állítanám, hogy a magyar trónón évszázadokon át idegenek ültek
deValera,
teljesen egyetértek azzal, amit az idegenségről írtál. Nem is azt írtam, amit te nekem tulajdonítasz. Én nem azt írtam, hogy a magyar trónón évszázadokon át idegenek ültek, hanem szó szerint a következőt: (a Koronát) "400 évig idegen állam uralkodói viselték másodállásban". Azért ez egész más, ugye?
III. Endre és Mátyás között talán nem is volt magyar származású királyunk és azért elég hatékonyan képviselték a Szent Koronát - Károly Róbart, Nagy Lajos, pl. |
|
Előzmény:
 |
deValera
2001-08-28 19:56:09
|
47
|
Kedves Tecs, én nem állítanám, hogy a magyar trónón évszázadokon át idegenek ültek, s ez valamiféle ellentmondás volna az eredetileg magyar Szent Koronával kapcsolatban. Ráadásul - mint írod - furcsa dolog, hogy Rákóczi, Kossuth stb. tisztelete egyidejűleg köztünk él, s akkor kié az igazság?
Szerintem:
1.) ha valaki közjogi-politikai értelemben király lett, akkor nem "idegen", hanem a magyar nemzet uralkodója. Ilyen alapon már az Árpád-ház is "idegen" lehetne, akkori királyaink többsége is erősen kevert vérű volt. Akár Európa többi uralkodója. Ebben csak a kérdésben tehát nem igazít el bennünket a vér szava, kizárólag közjogi aktusként magyarázhatjuk, ki a magyar király, és ki nem.
2.) Kossuth és - mondjuk -Ferenc József egyaránt része a magyar történelemnek. Az utókor szempontjából tetteik kiegészítik, és nem kioltják egymást. Egy példa: a kiegyezés utáni gazdasági kiegyezés kinek az érdeme? A Kossuth által fellobbantott 1848-as forradalomé? F.J. 1867 utáni konszolidációjáé? Széchenyi reformjaié? Deák kompromisszumáé? A válasz: lehet fontossági sorrend, de mindegyik állítás védhető. Közös mű tehát. A kor embere éles ellentétként élhetett meg személyi viszonyokat, politikai csataként jelentős véleménykülönbségeket, de mi már egy kész anyagot örököltünk. Kész anyagot, amelyet nagy formátumú politikusok, gondolkodók, uralkodók közösan alakítottak, közösen, mert egyik sem tudta semmissé tenni a másik művét. Ezért nincs értelme a felvetésnek. A történelem legalább annyira kölcsönhatások, mint ellentétek sorozata. Ez egyben a marxista történelemfelfogás kritikája is. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|