|
|
 |
deValera
2001-08-29 23:13:59
|
68
|
1. Károlyit tényszerűen minősítettem. Szerintem elég jól összefoglaltam áldatlan tevékenységét.
1. A nyugat-magyarországi népfelkelés jó példa. Az antantot már csak azért sem hagyta hidegen a "két vesztes viszálya", mert a kialakult helyzet kiterjedtebb harcokkal is fenyegetett. Ha Károlyi nem késlekedik, népfelkelésekkel megállítottuk volna a román és cseh (nem szlovák!) előrenyomulást, és máshol is népszavazásra lehetett volna vonni a kérdést. A magyarság készen állott arra, hogy a betolakodók ellen felvegye a harcot, de Károlyiék nem.
3.Nem az antant hadosztályai számítottak, hanem a román haderő. Az a román hadsereg, amely éhesen, bocskorban, szinte mezítlábasan masírozott Budapestre. EGY épkézláb magyar hadosztály Pitestiig kergette volna őket. Hogy ez nem így történt, elsősorban Károlyiék bűne. |
|
A hozzászólás:
 |
Tecs
2001-08-29 20:48:21
|
53
|
Sajnos, ezek a tények mára elfelejtődtek
deValera,
csak egy, ténynek is nevezhető dolgot írtál: hozzájárult ahhoz, hogy francia, szerb, román és cseh megszállás alá kerüljön a történelmi Magyarország nagy része, a többi, amit róla írtál, nem tény, csak minősítés volt.
Károlyi egyetértett a nov. 5-én Belgrádban a franciák által átadott fegyverszüneti egyezmény aláírásával. Ugyanakkor az is tény, hogy százával lehetne sorolni azokat a politikusokat, akik sokkal jobban hozzájárultak a területek elvesztéséhez, oly módon, hogy beléptek az ostoba háborúba, majd elvesztették azt. A kép úgy teljes, ha megjegyezzük, hogy a történelmi Magyarország területi egységének megmentése 1918 végén reménytelen volt.
Trianon bekövetkezett volna - de egészen biztosan állíthatjuk, hogy nem így. Jó példa a nyugat-magyarországi népfelkelés
Ez éppen, hogy nagyon rossz példa. Két vesztes viszálya hidegen hagyta az Antantot. Próbáltuk volna ugyanezt a forgatókönyvet a szovákokkal vagy a románokkal megvalósítani, más lett volna az eredmény.
ha Károlyi nem demilitarizál, hanem felfegyverez, akkor ma másképp áll a helyzet. Ez nem a történelmietlen "ha", hanem ténykérdés.
Felfegyverzésre nulla esély volt. Az országban nyersanyaghiány, munkarőhiány, élelmiszerhiány és politikai zűrzavar volt. A fegyverkezés a belgrádi egyezmény megszegése lett volna. Nov. első napjaiban az erőviszonyok a balkáni fronton: Antant 11 hadosztály + 1 lovas brigád. Magyar hadsereg 2,5 hadosztály. Nem volt más választás, mint betartani az egyzményt és bízni abban, hogy az Antant is ezt teszi.
Ezt követően az Antant folyamatosan új meg új területei követeléssel állt elő, az utolsó volt a hírhedt márciusi Vix jegyzék.
|
|
Előzmény:
 |
deValera
2001-08-28 19:39:45
|
46
|
Károlyiról csak annyit, hogy amennyiben az ember történelmi példaképek után kutat, akkor ezt a kiégett, jellemtelen embert, és botcsinálta, tehetségtelen politikust azonnal felejtsük el. Ha valaki "túl erősnek" találná ezeket a jelzőket, akkor tisztelettel azt javaslom, hogy olvasson többet Kártevő gróf fiatal éveiről, 1918-as tetteiről, a háború utáni dolgairól. Mindhárom időszakban mások bábja volt, 1918-ig a polgári radikálisoké, 1918-től haláláig a nemzetközi kommunizmusé. Az emigrációban is kizárólag e körökkel érintkezett. Stephen Koch történész szerint jellegzetes "társutas volt" - hűségesebben várta Sztálin és a Komintern utasításait, mint a tényleges párttagok.
Egész életében betegesen vágyott arra, hogy Tisza Istvánhoz hasonlóan következetes politikus és vonzó férfi legyen. Történészek sokszor leírták már, hogy éppen a Tisza-fóbia fordította a politika felé, egyébként megmaradt volna a játékbarlangok hősénak, amire képességei és tekintélyes vagyona predesztinálták. 1918-ban gyermeteg reményeket táplálva nagyban hozzájárult ahhoz, hogy francia, szerb, román és cseh megszállás alá kerüljön a történelmi Magyarország nagy része. Bűne nem a rendszeré, hanem a becsvágyó, de tehetségtelen magánemberé.
Sajnos, ezek a tények mára elfelejtődtek, de Szegfű Gyula, Tormay Cecile, Gratz Gusztáv és mások megírták Károlyi gróf viselt dolgait. E könyvek bármelyik közkönyvtárban hozzáférhetőek. Sajnos, ez nem "költemény", hanem a szomorú valóság. Kár, hogy a döntő pillanatban ő állt az ország élén. Trianon bekövetkezett volna - de egészen biztosan állíthatjuk, hogy nem így. Jó példa a nyugat-magyarországi népfelkelés, és ha Károlyi nem demilitarizál, hanem felfegyverez, akkor ma másképp áll a helyzet. Ez nem a történelmietlen "ha", hanem ténykérdés.
Károlyi és Horthy összevetése igen méltatlan - a kormányzóra nézve. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|