Kedves rumci!
Hogy a Pom-Pom mesét parafrazeáljam, "Hogy mi az affrikáta? Azt igazán senki sem tudja..." Van ugyan affrikáta, meg double articulation, stb. de ez hasonlít a "Tisztelt hölgyem, uraim, kedves hallgatóság!" cirkumvenitumra. Tisztességesebb egy közös terminus technicust használni rá, annál is inkább mivel a double articulation-nak rendes magyarítását sem tudok. Az én Lazicziusaom mindenesetre még tudja az affrikáták ilyen "eredeti" felfogását. De Einstein is azzal jutott el a relativitáselméletig, hogy azt tekintette időnek, amit az óráján mér. Így én is azt tekintem affrikátának, melynek magánhangzó-ekvivalensére az diftongus kifejezést használjuk (pedig ég és föld ott is a különbség egy angol /au/ és egy észt /au/ között). A kp, tl társaik egzotikus dolgok, de a br már a magyarban is meg van, sőt a bv-t és pf-et is leírták (legalábbis szerepelnek a magyar mássalhangzókat leíró táblázatokban). A navatlban pedig tiltottak a három vagy több mássalhangzóból álló clusterek, így a Huitzilipochtli /vitsilipotStli/ szóban a tl-t nem igen lehet másképp értelmezni, mint egy mássalhangzónak. A Világ nyelveinek cikkírója is egyértelműen affrikátának tekinti, egy jelet alkalmaz rá.
[Közbevetett megjegyzés: Az, hogy a /tl/ jele nem lelhető fel az IPA-ban, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az APhI nem állapított meg rá jelet. Nem vétetlenül kértem tőled korábban "teljes" referenciát. U.i. az általad megadott táblázatban -- melyet már korábbról ismertem -- nincsenek meg többek közt a kis kapitálissal jelzett zöngés médiák. Régebben az APhI arra törekedett, hogy minél kevesebb mellékjelet használjon, mostanra pedig úgy látszik felül kerekedtek a diakritisták. Az is jellemző, hogy az IPA-ban gyakorlatilag nincs affrikáta (ill. double articulation): az összekötő ív csak opcionális grafikai elem. Lehet, hogy a következő revízióban a ty és gy külön jelét is ki fogják dobni?]
Az, hogy csak spiránsnak lennek keresni valója az affrikátákban, cáfolja pl. a br is. Ha erre azt mondod, hogy nem affrikáta, akkor azt kell válaszolnom, hogy a kérdésben nem jutunk előre, mivel az kissé tautológia, ha az affrikátát úgy definiáljuk, hogy "spiránsban" és ne résképző mozzanatban záródjon.
Másrészt itt a kapj szó példája, melynek ejtését rendszerint [kapC]-ként adjuk vissza ([C] = zöngétlen réshang), holott ennek [kapj_0]-nak kellene lennie ([j_0] = zöngétlen approximáns). Ha fordítva indulunk el, a [C] zöngés párja nem a [j] (jóllehet), hanem a [j\]. Itt tehát a réshang és az approximáns kategória nem áll szemben, a zöngétlen approximánst a spiránsok közül pótoljuk.
Ugyanez a válaszom a ty : gy : ny sorodra is. Az oppozíció akkor is fennáll, ha nem csak egy képzési mozzanatban térnek el a sor tagja egymástól. Hasonlóan "többfaktoros" sor pl. a f : v : [F] is.
3.a)-hoz: Nem "összemosás" volt, csak két kibontatlan érv egymás után. A kettő közül bármelyik ülhet.
3.b)-hoz: Kissé suta lett a dolog SAMPA-ban, minthogy aránytalanság van a /tS/ és a /J\/ felírása között (az előző digráf, az utóbbi nem). A feladat, hogy disszimiláljuk az aláhúzott hangokat pl. a magyarosan leírt *taníccsa (SAMPA: /tani:(tS):a/) ill. a *naggyá (SAMPA: /na(J\):a:/) szavakban. Én az alábbi következtetésre jutok: tanít-sa (SAMPA: /tani:(t)(S)a/), illetve nagy-já (SAMPA: /na(J\)(j)a:/). Állításom: az előbbiben a /(t)/ tulajdonképpen [(t_-)], azaz a palatoalveoláris területen ejtett /t/-variáns, a másodikban ugyanígy a /(J\)/ palatálisan ejtett /d/-variáns, minthogy a gondolatkísérletünk idejére a dentálistól a palatálisig terjedő explozív képzési területet egy fonémikus egységnek írjuk fel. Ezért mondhatom, hogy a [tS] <~ /t/+/s/, és [J\] <~ /d/+/j/ (amennyiben /t/ = [t_-], ill. /d/ = [d']|[J\]). Hasonló eredményre jutok a *tuggya szóval is. Ha nem lenne affrikáta (mássalhangzó-diftongus).
Az, hogy mennyire a megszokások rabjai vagyunk, jelzi az alábbi mondatod is: "palatalizált ... kategória ... a szláv nyelvekre jellemző". Azt kell mondanom, hogy volt jellemző a XII-XIII. sz-ig. Jelenleg ez csak a szláv nyelvek felére igaz, és azoknál sem minden fonémára. A szlovák lágy ž például fonetikailag az olasz gli hanggal egyezik meg, nem az orosz párjával. Ennek ellére a szláv (leíró) nyelvészet továbbra is palatalizált hangoknak tekinti őket. Ugyanígy feltehetjük pl. hogy a magyarban a ty és gy csak azért tekintődik palatális hangnak, hogy teljes legyen a t : d : n, tny : gy : ny, stb. sorozat.
A 4)-ben az én "palatális vagy palatalizált (palatális/szibiláns) affrikáta" kérdésem különben sem fonémikus, hanem fonetikus szintre vonatkozott, és egy értelmező jellegű bővítést kértem volna vele az alábbi megjegyzésedre: "ha kiejtem a palatális explozívát és a palatális affrikátát, az előbbi lesz tipikus magyar fonémarealizáció, míg az utóbbi furcsa lesz"; minthogy a palatális affrikátát is lehet palatalizáltan ejteni...
5)-höz: Tényleg meg akarnám találni az angol -Von végződés magyar realizálásának a szabályait, de a megelőző találmányomnak a Yukon /jukon/ ellent mond (és talán a Hundson /hAdzn/ is). Kellene még több konkrétum, hogy a kivételeket a szabálytól el tudjuk különíteni. |