Keresés

"Kérdem én, nem véletlenül a kellemes és kellemetlen szavak jelentését vette fel? Ha nem, akkor egy kis kísértés sem volt, hogy így értelmezd?"

Hogy van olyan, aki így értelmezi a jó és a rossz a fogalmakat, azt nem kétlem. Viszont számomra azonos a helyes, helytelen, illetve az igaz, hamis (tévedés) fogalmakkal.
Kellő önismeret, önkritika, az igazságkeresés kényszere ami a jó és a rossz jelzőket igazán hitelessé tehetik. És szerintem ez is a funkciójuk.
A kellemes és kellemetlen szerintem legfeljebb mint ébrentartott lelkiismereti tényező játszhatnak szerepet.

oncogito

Egyéni felelösség valóban van, mondásod nagyon jó.

Lenne egy kérdésem. Van értelme a jónak és rossznak, mondod, számodra. Kérdem én, nem véletlenül a kellemes és kellemetlen szavak jelentését vette fel? Ha nem, akkor egy kis kísértés sem volt, hogy így értelmezd? Mert a legtöbb embernél ezt jelenti - és ez végtelenül romboló hatású.
Kierkegaard írja az Önvizsgálat - ajánlva kortársaknak c. eszmefuttatásában, hogy a Bibliát úgy kell olvasni, hogy közben tudom, hogy rólam van szó. Én vagyok a tékozló fiú, én vagyok Pilatus, aki nem ismeri meg az Igazságot, noha elötte áll, én kiáltok Barabbást stb. Az utolsó mondatodat nagyon köszönöm. Igazán jó gondolat, és mint ilyen elevenembe vágott.
Üdv:
Canis

Szerintem a kommunikációs képességet nem lehet "csoportosan" elveszíteni. Azt minden embernek külön el kell tudnia veszíteni. Mert egyikünk sem úgy kezdi, csak aztán alakítjuk magunkat a környezethez képest. Tehát szerintem nagyonis az egyénen múlik.
Van egy kedvenc magam fogalmazta mondásom: a világ olyan, amilyen, de én olyan vagyok benne, amilyen én vagyok.

Számomra igenis van értelme, jelentése a jónak és a rossznak. Hiszen ezek nélkül a mindennapokban nehezen hoznám meg a magam döntéseit. Csak talán a legtöbben szégyellik nevén nevezni a dolgokat. Viszont igyekszem meg is tartani önmagam számára. Aztán ha véletlenül mégis van némelyekkel egyezőség, az talán nem mindig a véletlen műve.
A keleti gondolatokat pedig valóban nem illik (!) magyarázni, viszont mindenki valahogy értelmezi önmaga számára. Szerintem a tapintat és az egyéni értelmezés elmelyülése céljából célszerübb megtartani önmagunk számára.
A bibliai értelmezéssel kapcsolatban már nincs ilyen személyre szóló tiszteletben tartás, hiszen az oly kedvelt ítélkezés eszköze lett, és talán volt mindigis. Mert ha mindenki csakis önmagára értelmezné, minden bizonnyal azt sem illene magyarázni.

oncogito