Keresés

Egy mákszemnyi irónai sem volt az írásomban, bár a jó és a rossz fogalma megérne egy külön topicot de szerintem sem vezetne semmiféle eredményre.
Azonban a te értelmezésedben annyi rosszat lehetett érezni a tisztesség fogalma alatt, hogy nem tudtam másként feltenni, ill.megfogalmazni a kérdésemet.
Mindaz, amit írtál, a helyes cselekvéssel kapcsolatban ugyan miért nem nevezhető tisztességesnek, illetve miért van az, hogy sokaknál olyan kétes értékü ez a szó?
Azért szerintem egy helytelenül értelmezett törvényességként értelmezni magát a fogalmat hiba. Hiszen annak, amit valóban követni kellene az embernek, az un. szivbe írt törvénynek is lehet tekinteni.
Legalábbis erről szólna a topic. Hiszen ez mindenkibe benne van és mégis oly nehezen kerül a felszinre. Hiszen szerintem nagyon kevesen vannak, akik tudatosan akarnak "rosszat" (bocs, de nem tudok jobb szót,végülis nevezzük nevén a helytelen cselekedetet) sokkal többen vannak, akik végülis jót akarnak. Azonban legtöbbször visszájára fordul sokminden.
Hibás a megnyilvánulás, vagy a környezet értékelése, vagy mindkettő? Vagy mindenki csak a maga elképzelését tartja egyedüli igaznak, ezért érzünk annyi igazságtalanságot, tisztességtelenséget? Vagy mégis van eltalon, de akkor mitől nehéz az igazodás?
Vagy már elcsépeltük a szavak jelentését, mindennek kétes hangzása van, minden mögött mást gondolunk, mint ami tényleg van?
Hiszen látod, maga a tisztesség fogalma sem ugyanaz számunkra.
A keleti gondolatok számomra is sokat mondanak, de félek csak amiatt, hogy még nem csépeltük el őket, nem magyaráztuk agyon.
Szerintem az egyik legfontosabb tisztességes megnyilvánulás a közlések egyértelmüsége. Hiszen ennek hitele a cselekedetek egyértelmüségét is jelenti egyuttal.
Vélemény?

oncogito

Tao Te King 76.

A csecsemö: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erös.
A sarjadzó fü és fa: lágy, erötlen,
a korhadó: szívós, erös.
A kemény és erös pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvész a fényes hadsereg.
A felnött fatörzs megreped.
A kemény, erös: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

Remélem legalább egy pici irónia van ebben a hozzászólásodban.
Jó és rossz. Szvsz. a bünbeesés története azt a pillanatot ragadja meg, amikor az ember elkezdett jogot formálni arra, hogy maga határozhassa meg ezeket a fogalmakat Isten helyett. Azóta nincs általános jó és rossz, hanem csak kis individuális jók és rosszak, söt, ezek annyira zavarosak, hogy a legtöbb esetben ugyanazt a tényt x-en x-féleképpen értékelnek.
Addig, amíg ez az állapot fennáll, nem lehet mindenkire érvényesen meghatározni a követendö magatartásformát. Ha az ember végre hajlandó lesz ezt az álláspontot feladni és elfogadja az általános jó és rossz fogalmakat, akkor ez olyan alapot jelent majd, ami visszavezethet egy olyan aranykorba, amihez fogható csak az Édenkertben volt.
Addig viszont, ha legoptimálisabban akarsz cselekedni, akkor próbálj arra gondolni, hogy mit kérne Isten töled a konkrét esetben. Erröl szól a Bhagavad-Gíta néhány fejezete is: a karmánk nem üt vissza ránk, ha nem magunk érdekében, a magunk individuális alapjáról cselekszünk.

Sokáig töprengtem, hogy hogyan válszoljak neked. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább kérdezek.
Tehát szerinted milyen idelológián alapuló viselkedesminta a követendő?
Minden esetben, minden egyes személynél más és más, vagy van valamilyen általános érvény? Vagy éppen az általánosság a forrása a rideg, könyörtelen, tisztességet megkövetelő törvénynek?
Mert ha a rosszat olyan élesen érzi valaki, mint te, akkor ott a jónak is meg kell legyen a körvonala.
Várom a válaszod.

oncogito