Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2001-08-13 23:17:03 39
Kedves rumci!

Hogy érvelünk az angol jogban: "Keresetemet arra alapozom, hogy a 1732-ben olyan döntést hozott egy bíróság, miszerint...". És a római jogban: "A mai is hatályos 1732. évi 123-es törvénycikk 56-os paragrafusának rendelkezései szerint ...".
A magyar jog, miként az AkH is, a római elveket követi. S lám, most, hogy a kormány be akarja vezetni az angolos bírósági tárgyalási ügyrendet a továbbra is római jogra alapozott ítálkezési rend mellé, úgy az AkH szabályai közé is becsúszik a nem kodifikált hagyománytisztelet.

I. Látod, tudni kell, hogy a ng mikor /ngg/ és mikor csak /ng/. De a ck egybentartandó, a ng nem stb. szabályok nincsenek leírva, szóhagyomány útján terjednek.

II. Nem mindent azért írtam le, mert lehetséges. A c) pont lényege az volt, hogy a /VfffV/ > /VffV/ természetes, és nem akadályozza meg a mögöttes /VfffV/ visszaállítását; így a /Cff/ > /Cf/ is automatikus (mint a német /V:čč/ > /V:č/ is).
A Desseöffy nekem nem transzparens, úgy tanultam meg gimnáziumban; neked a Kristóffy nem volt transzparens, én viszont "rájöttem". És nekem ugyanolyan könnyen elemezhető a cső-stül, mint a rend-őr. Holott mindketten közelítjük a "magyarul ideálisan beszélő személy" kategóriáját.
A cső-stül-t komolyan nem értem, a -nál ragot sem bontjuk fel, annak ellenére, hogy összetett.

III. A polcsor példám innen való: Durand - Siptár: Bevezetés a fonológiába. Osiris, 1997. Ugyan ez opcionális és nem kötelező jellegű, de a dekódolása mindenképp része a "magyarul ideálisan beszélő személy" tudásának.
* 61. oldal: polcsor -- /ts/+/š/ > [č:]
* 152. oldal: bohócság > /boho:tsša:g/ > [boHo:č:a:g]

V. Az elválasztások között van amit tényleg nem tudok, és van ami provokatív. De az biztos, hogy az egy sorban lévőket egyféleképpen kell elválasztani. Az én tippjeim:
1. a) Topf-pflan-ze (nem állhatom a pfpf-l-t :-) ), Gi-pfel
b) Így választanám, bár kissé meghökkentő: Zu-satz-be-di-ngu-ngen, Ma-ngel. A másik megoldással pedig digráfot bontunk meg(!) Zu-satz-be-din-gun-gen, Man-gel.
c) /nawcontli/ > nauh-tzon-tli, /nawatl/ > na-uhatl. Erre te nem ugrottál úgy, mint én a /zs/-re, pedig visszanyerhettem volna a Túró Rudit. Ez navatl, azaz azték nyelvű. Érdekessége a tl átírású alveoláris laterális affrikáta; furcsa még a /w/ fonéma hu és uh ill. a /kw/ uc reprezentációja, de a tz = /c/ ismerős a németből (és ha az e)-t nem választod szét, ezt sem illik).
Annak ellenére, hogy a világ végén beszélik, azért ez is "szembe jöhet", pl. Tenochtitlan
d) Ni-ckels-dorf
e) Vor-si-tzen-de (??? Vor-sit-zen-de)
f) A rettentő hagyománytisztelet íratja velem a csős-tül-t, de az eszem és a szívem cső-stül-t mond.

2. Komolyan keresni kellene szavakat. Az egy szerencsétlen Nietzsche-ről próbálunk világrengető elvi téziseket levonni. De egy fecske nem csinál nyarat, kellene legalább kettő, de nem tudok többet.
Sőt, nézem az MHSz-t, a ck = /kk/ elválasztására sem ad példát: Honecker már kimaradt belőle, a Buckingam-palota választatlan. Az ng-re sincs példa, pedig ez a legizgalmasabb; de se pf, se tz. Vagy csak nem találom, ezért kellene segítség...

Tehát, szükségünk van az AkH-ra és az MHSz-re mint etalonra, hogy mikor vagyunk túl- és mikor alulműveltek az ideáléis magyarhoz képest. Mivel valljuk be, mindennek az ellenkezőjét is be lehetne bizonyítani.

Éljen a Nietz-sche: szebb, kodifikáltabb és párját ritkítja.

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2001-08-13 21:35:18 37
Az angol–római ellentétpárt nem értem.

I. A Honecker-típus magyarul így választandó el: Ho-ne-cker. A pf, ng példáidat nem tudnám egykönnyen megoldani (a ng-t valószínűleg szétszedném [mint ahogy ejtésben is hangkapcsolattá lesz a magyarban], a pf-vel tanácstalanabb vagyok, hiszen fonetikai szinten ez az affrikáta a magyarban is megjelenhet).

II. A c) elválasztás nem lehetséges, miként az orra bukik elválasztása is or-ra. A Dessewffy ma is teljesen transzparens, nem kevébé, mint a rendőr, baleset és társaik.

A III.-ban említetted példák szerintem mind feldolgozhatók a magyar nyelv hangkapcsolódási szabályszerűségeit követve (nem véletlen, hogy ezek egy részét az egyezményes magyar fonetikai lejegyzés nem is jelöli), /c/ + /š/ > [č]-re azonban nincs példa.

V. Az alábbi elválasztások magyar szövegkörnyetben értendők kizárólag (szerencsére a típusok nagy része soha nem jöhet szembe, mert túlnyomórészt tulajdonnevek kerülhetnek ilyen helyzetbe). A középső pont kerülendő, de szabályos elválasztást jelöl.
a) Topfpf-lan-ze, Gip-fel (?)
b) Zu-satz-be-din-gun-gen, Ma-ngel
c) naˇuht-zont-li, naˇu-hatl
d) Ni-ckels-dorf
e) Vor-si-tzen-de
f) csős-tül
2. Ötletem sincs. A Nietzsche ráadásul 1:5. Te tudsz megoldást, vagy teljesen nyitott a kérdés?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!