Keresés

"Tudsz –e erre felelni, hogyan van az, hogy noha mi sohasem akarunk hibát [rosszat] talán elkövetni, mégis követünk el hibát az akaratunk révén."

Szerintem erre senki nem tud egyértelmü választ. Esetenként találgatni azért lehet.
Azt írod:
"Az akarati cselekvés mindig tudatosan szabájozott folyamat !"

Akkor viszont mégis valamilyen szándék meg kell hogy előzze az akaratot. Hiszen a tudatosság ezen alapul.
Tehát én kitartanék a szándékok közötti rossz válsztás eredményeként létrejött akaraton alapuló cselekvésnél. Jót akarok tenni, de rosszul sikerül, (estleg hiányos információ miatt) vagy jót akarok tenni, de a következmény vállalásának szándéka alulmarad. És még szerintem lehetne sorolni az okokat, de a szándékra valahol visszavezethető.

Viszont szerintem legalább olyan érdekes annak az elemzése, amikor a rossz szándékot nem cselekszi meg az ember. Az hogyan értékelendő.

oncogito

Ha akaratunk meghatározása révén választjuk ki az igazat [a jót] , amikor megkülömböztetjük a hamistól, többet kell nekünk magunknak tulajdonítanunk, mint ha egy idegen elv bírna rá és kényszerítene bennünket erre.
Nem hibázhatunk, ha olyan dolgokról ítélünk amelyeket világosan és határozottan észlelünk.
Csak rosszul ítélhetünk arról, amit nem világosan észlelünk, noha ítéletünk igaz lehet, és gyakran az emlékezetünk csap be bennünket.
Tudsz –e erre felelni, hogyan van az, hogy noha mi sohasem akarunk hibát [rosszat] talán elkövetni, mégis követünk el hibát az akaratunk révén.
Az időm knapp, bocsánat.
petoL

A szándék és az akarat (vagy erő) szerintem amennyire összefüggenek, annyira függetlenek is egymástól.
Igaz, hogy a jó- és a rossz-szándékhoz egyaránt akarat szükségeltetik, hogy cselekvés legyen belőle. Eddig az összefüggés.
Azonban ha a szándék eltér az akarattól (nincs meg az erő a cselekvéshez) ez kétélü dolog.
Gondoljuk csak végig.
Ha valaki jót akar, de nincs ereje, akarata végrehajtani, akkor bizony bűnös, mert szabad akaratból követte el a rosszat.
Viszont ha a rossz-szándékot nem hajtja végre, akkor jó úton jár, mert nem cselekedett rosszat.

Tehát az akaratgyengeség egyszer rossz, másszor jó irányba visz, egyszer bűn, másszor pedig tisztesség.
Ezt pedig egyszerüen így nem tudom elfogadni, ez túlságosan véletlenszerünek tünik. Szerintem ennél sokkal mélyebben lehet az igazság.
Talán sokkal inkább az a gyakrolat, hogy a szándékok "csapnak" össze egymással. Akiben a jószándék mélyebben gyökeredzik, az ha a racionális körülmények között, vagy a környezet hatására el akar térni attól, az akarat nem hagyja, és viszont.
Tehát az akarat a valódi szándék végrehajtója. Ezért érzem, hogy a valós szándék tudatos kialakítása nagyon fontos.

oncogito