|
|
 |
Törölt nick
 2001-08-10 00:53:27
|
23
|
Eléggé sarkosítva, de szerintem igaz (most az akarattal elkövetett tettek szorzótényezőjét nem számítva, csak a gyökeret):
MINDEN bűnhoz vezet(het), ami nem az istenre, abszolútra való emlékezés, koncentráció, figyelem.
A szabad akarattal és tudatosan elkövetett dolgok ezt csak felszorozzák.
(vagy köbösítik)
:)
|
|
A hozzászólás:
 |
|
petoL
2001-08-09 18:11:51
|
22
|
ÜDV! Oncogito !
Törekszem amint látod, hogy megérts!!!
Ismétlem, ha valaki tudatlanságában cselekszik helytelenül, vagy ha akar, de nem tud helyesen cselekedni, ez azért számít bűnnek, mert a szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le; ez ugyanis előzetesen kiérdemelte a következményeket.
Ahogyan például nemcsak azt a testrészünket nevezzük nyelvnek, amelyet beszéd közben a szájunkban mozgatunk, hanem azt is, ami a testrész mozgatásakor keletkezik, azaz a szavak hangzását és egymásutániságát, és e szerint beszélünk magyar, angol nyelvről; ugyanígy nem csak azt nevezzük bűnnek, ami a szó tulajdonképpeni értelmében bűn- mert ezt szabad akarattal és tudatosan követjük el- hanem azt is, ami ennek büntetéseképpen szükségszerűen bekövetkezik.
Azt írod az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye. - És az akarat keletkezése a képzet [visum] nyomán kívánság [appetitus] lép fel, majd, ha ezt siker [successus] követi szokássá [consuetudo] válik, és ebből születik az akarat.
Tisztelettel
petoL
|
|
Előzmény:
|
|
oncogito
2001-08-08 18:53:00
|
16
|
Üdv petoL!
Nagyon sokban egyetértek veled, amire talán bizonyság az adataimban írt mottóm is.
Abban is egyetértek, hogy önmagunkból szükséges kihozni a legtöbbet, amit csak lehet, amit te így fogalmazol:
"...nem fogja bűnödül felróni, ha valamit akaratod ellenére nem tudsz, azt viszont igen, ha elmulasztod ezt kikutatni;"
Azonban ezt a mondatodat bevallom nem értem:
"Ha valaki tudatllanságában cselekszik helytelenül, de nem tud helyesen cselekedni, ez bűnnek számít azért mert szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le."
Talán a szavakon való lovaglásnak tűnik, de szerintem az akarat a szándék következménye.
Ugyanis ha szándékomban van a jót tenni, de nem teszem, akkor a gyávaság, vagy lustaság, vagy önzés szándéka az erősebb. Az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye.
Az pedig, hogy melyik szándék az erősebb, talán önamgunkkal szembeni őszinteségen, vagy őszintétlenségen múlik, hogy mit tartunk önmagunk számára jónak.
oncogito
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
