Keresés

Törekszem amint látod, hogy megérts!!!
Ismétlem, ha valaki tudatlanságában cselekszik helytelenül, vagy ha akar, de nem tud helyesen cselekedni, ez azért számít bűnnek, mert a szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le; ez ugyanis előzetesen kiérdemelte a következményeket.
Ahogyan például nemcsak azt a testrészünket nevezzük nyelvnek, amelyet beszéd közben a szájunkban mozgatunk, hanem azt is, ami a testrész mozgatásakor keletkezik, azaz a szavak hangzását és egymásutániságát, és e szerint beszélünk magyar, angol nyelvről; ugyanígy nem csak azt nevezzük bűnnek, ami a szó tulajdonképpeni értelmében bűn- mert ezt szabad akarattal és tudatosan követjük el- hanem azt is, ami ennek büntetéseképpen szükségszerűen bekövetkezik.
Azt írod az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye. - És az akarat keletkezése a képzet [visum] nyomán kívánság [appetitus] lép fel, majd, ha ezt siker [successus] követi szokássá [consuetudo] válik, és ebből születik az akarat.

Tisztelettel
petoL

Nagyon sokban egyetértek veled, amire talán bizonyság az adataimban írt mottóm is.
Abban is egyetértek, hogy önmagunkból szükséges kihozni a legtöbbet, amit csak lehet, amit te így fogalmazol:
"...nem fogja bűnödül felróni, ha valamit akaratod ellenére nem tudsz, azt viszont igen, ha elmulasztod ezt kikutatni;"

Azonban ezt a mondatodat bevallom nem értem:
"Ha valaki tudatllanságában cselekszik helytelenül, de nem tud helyesen cselekedni, ez bűnnek számít azért mert szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le."

Talán a szavakon való lovaglásnak tűnik, de szerintem az akarat a szándék következménye.
Ugyanis ha szándékomban van a jót tenni, de nem teszem, akkor a gyávaság, vagy lustaság, vagy önzés szándéka az erősebb. Az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye.
Az pedig, hogy melyik szándék az erősebb, talán önamgunkkal szembeni őszinteségen, vagy őszintétlenségen múlik, hogy mit tartunk önmagunk számára jónak.

oncogito

Általános keretben írtam, előitéletektől mentesen. Amit írsz részben egyezek veled. Megjegyzem, módjában áll mindenkinek iskolába járni, megváltozni, erkölcsösebb életet élni. Az öszkép mindenkire vonatkozik.
Nem akartam kitérni a bűntetőjogra, [a jogtudomány egyik ága ]. Mert vannak kisebb szellemi képességű és normális bűnözők . De a vizsgálatok kimutatták, hogy a bűnözés a legkülömbözőbb értelmi képességgel párosulhat.
A mi társadalmunkban vannak még ellentétek, amelyek [bűnt létrehozó] hatást fejthetnek ki. A személyiség sajátosságainak felismerése, annak megismerése, hogy milyen hatások, milyen tevékenységfajták alakítják, formálják az egyes személyiségvonásokat értékes vagy értéktelen, hasznos vagy káros módon, hozzájárulhatnak társadalmunkban a bűnözés fokának csökkentéséhez, és végső perspektívaként a teljes kiküszöböléséhez stb.
Ha vallásosan vesszük a dolgokat
engem ugyan anyagi veszteség ér, de talán bűn igazán nem érintette a lelkét az elkövetőnek. -A bűnös lélek számára két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés. "De ha a hamisat igaznak tartja az ember, s emiatt akarata ellenére téved, ha a testi kötelékek okozta ellenállás és kínzó fájdalom miatt nem tudja magát megtartóztatni a vágyat ébresztő dolgoktól, ez nem a megteremtett ember természete, hanem az elitélt büntetése.”
Amikor pedig a helyes cselekvésre irányuló szabad akaratról beszélünk, arra a természetre gondolunk, amellyel Isten az embert megteremtette.
Jelen van az Úr, aki az őt szolgáló teremtett világon keresztül százféle módon hívogatja a tőle elfordult embert, tanítja a hívőt, vigasztalja a reménykedőt, biztatást ad a lelkesedőnek, segítséget a fáradozónak – nem fogja bűnödül felróni, ha valamit akaratod ellenére nem tudsz, azt viszont igen, ha elmulasztod ezt kikutatni; nem rója fel, ha sebesült vagy és nem tudod összeszedni magad, de azt igen, ha megveted a gyógyítani kész orvost. Ezek a saját bűneid. Mert minden embernek megadatott annak ismerete, hogy hasznos dolog kikutatni azt, amit saját kárára nem tud, és hogy alázatosan be kell vallania gyengeségét, biztatása és vallomása közepette, az jöjjön segítségére, aki tévedhetetlen a segítségnyújtásban .
Ha valaki tudatllanságában cselekszik helytelenül, de nem tud helyesen cselekedni, ez bűnnek számít azért mert szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le.
szerintem a szándék a döntő. - én azt mondanám az akarat. Miért..mert szándékomban van valamit csinálni, de nem teszem, tehát nem elegendő az erőm. Akarni valamit, több erőre van szükségünk . Akkor bűn [ahogy írod] ha saját döntése a munka megkerülése. Igen.
Ha ez így van, a lélek számára az erő és a tudás hiánya nem a bűn büntetését, hanem a továbbhaladásra való buzdítást és a tökéletesedés kezdetét jelenti. [Rom 12,2] mit ír ?
Az erkölcs ismereteket nyújt, és felkell tárnunk az erkölcsi normák, szabályok tartalmát, azokhoz való alkalmazkodást hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljék. De ha az erkölcsi követelményeket azok tartalmát ismered, nem jelenti azt, hogy képes is vagy azokat cselekedni, mert nem élnek a normák szerint.
Ha átéli az ember az erkölcsi követelményeket akkor válik sajátjává [meggyőződésévé].

petoL