Keresés

Sok igazságot írtál le, de ez elsősorban szerintem az a variáció, amikor az egyénnek minden feltétel adott a tisztességes úton való haladásra, de önszántából, saját egyéni döntés alapján, tudatosan vállalava a következményeket letér róla. Ilyen is van és sajnos nagyonis gyakran.
Azonban mi van azokkal, akik sosem kaptak tisztességre irányuló nevelést, akik születésüktől bűnben élnek, akiket rosszul, vagy sehogyan sem neveltek? Az a lényeg az egészben, hogy szerintem mindenkiben kialakul mindezek ellenére egy belső törvény (ha tetszik, szívbe írt törvény). Ezt pedig lehet úgy is betartani, hogy közben a klülvilág törvényei elítélik.
Pl. hallottam olyan történetet (fogalmam sincs, mi a valóság alapja) hogy pl. cigányok körében él egy olyan legenda, hogy Krisztus testét cigányok segítségével szabadították ki, ezért számukra nem bűn a lopás. Namármost ha egy gyerek ilyen szellemben nő fel, mégha vallási hatások is érik, értelemszerüen mások az erkölcsi normái. Viszont ha pl. az én zsebemből lopja ki a pénztárcát, én a magam erkölcsi normája szerint fogom megítélni.
És megkockáztatom, mindkettőnknek igaza lesz.
Ezért vallom azt, hogy a legjobb tudásunk és a legjobb szándékunk szerinti cselekedetből származhat talán a legkevesebb probléma. Adott esetben engem ugyan anyagi veszteség ér, de talán bűn igazán nem érintette a lelkét az elkövetőnek.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a legtisztességesebb, aki pl. a tolvajok között a legjobb tudása szerint lop. Szerintem a szándék a döntő.
Ugyanis ha saját elhatározása, saját döntése, a munka megkerülésének módja az ok, akkor bűn. Viszont ha egy belénevelet valamilyen ideológia szerint cselekszik, egyfajta törvénynek eleget téve, (és itt ne sátánra gondoljatok, mert az az elismert bűn tudatos vállalását jelenti!) azért az szerintem más kategória. Az egy külön fejezet, hogy ez az élete során azért felülbírálható, mint ahogy szerintem minden embernek felül kell bírálnia saját vallásának tanításait is a saját szívbe írt törvény alapján. Azon kívül a szándék is mérvadó, hiszen pl. a kenyérlopás is, amit egy éhező tesz, nem ugyanaz, mint egy arra rá nem szorulónak a tette.

Azzal viszont nagyonis egyetértek, hogy az erkölcs kialakulása egy folyamat, amit a környezet és az egyén közösen alakít, de a felelősséget azért mégis az egyén viseli - legalábbis az emberi megítélés szerint.
Az erkölcs, a tisztesség (ahogy Tivadar is megfogalmazta) tulajdonképpen elvárható mindenkitől, de megfogalmazni mégsem tudjuk egyértelmüen, konkrétan.
Egyes példáknál vonhatunk konzekvenciákat, de általánosságban - azt hiszem mindenre van ellenpélda.

Mindezek ellenére meggyőződésem, hogyha az ember nem neveli ki önmagából (akár a törvények rideg betü szerinti értelmezése által) akkor azért ráérez, talán tudja is, hogy mikor tisztességes valami és mikor nem az.
A többi megintcsak a szándékon múlik, hogy ebből mit valósít meg.

oncogito

Eloször is a becsület a tisztesség erkölcsi nevelési folyamat, magva, lényege a tudat és magatartás harmóniájának megteremtése . Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a tudatformálás sohasem szakad el az erkölcsi tapasztalatok szervezésétöl, a hasznos szokásaink, szükségleteink alakításától.
Az a gyerek, akiben nem vált szükséglet-szintu szokássá például az idosebbek tisztelete, a segitokészség, a közösségi szolidaritás, a tapintat, a képesség szerinti munka, akinek az elemi élethelyzetekben is racionálisan kell fontolkodnia, vajon mi is a követendo eljárás, túlságosan nagy tudati megterhelést kényszerül viselni. Ezért magatartása is könnyen labilissá válik. Nem elegendo csupán beláttatni, hogy a közösségi szolidaritás a kölcsönös segítséggel és a kölcsönös tisztelettel jár együtt, vagy hogy az alkotó jellegu munkaszemélyes öröm forrása is, hanem a tevékenység során az élményszeruség erejével kell e felismerni rögziteni.
A szolidaritás magatartás tapasztalata alkotja a nevelés igazi objektumát.
Az erkölcsi személyiség is csupán a helyes cselekedetek, a pozitív morális tartalmú tevékenykedés nyomán alakul ki. Nem elszigetelt epizodikus gyakorlásra gondolok. A helyes magatartás mindennapi élet formává kellene, hogy váljék.
Az egész erkölcsi nevelési folyamat magva lényege a tudat és magatartás harmóniájának megteremtése !
A legtöbb vitatott kérdés a világnézet és a nevelés a vallások tanításainak hatása az ember fejlodését eleve meghatározzák az öröklött tényezok.
Az ember közvetlen környezete is döntö hatással van az ember fejlodésére, és ez a fejlodés nem több, mint alkalmazkodás a környezethez.
A speciális ágazatokat is ismerjük a pedagógiában, kriminálpedagógiától a közlekedéspszichológiáig.
A pedagógus a közösség Te és én is eggyütt születik és együtt fejlodik. A nevelés során csiszoljuk egységes pedagógiai szemléletünket és alakítjuk önmagunkat is.
”Van-e köze mindennek a tisztességhez ? De még mennyire köze van, amint látod.

Ezzel zárom soraim, Rabbi Bunam-tól
”Nem az elkövetett bun az ember legnagyobb vétke hanem az, hogy minden órában, minden pillanatban megjavulhatna, és nem teszi.”

Tisztelettel
petoL