Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2001-08-29 20:32:14 31
Káliz, káloz: Jelentése horezmi, Hvárezmből való. A honfoglaló magyarokhoz csatlakozott iráni eredetű népesség, akik már akkor muzulmánok voltak. A XI-XIII. sz-ban ők adták a legnagyobb honi kereskedő, pénzváltó és iparos réteget.

Böszörmény: A muzulmán szó kazár-besenyő büszürmen (buszurman) változatából származik (nincs köze az örmény szóhoz). Eredetileg valószínűleg csak a kálizokat jelölte, majd más magyarországi mohamedán etnikumokra is kiterjedt.

Szerecsen, szaracén: A szerecsen a latin saracenus 'észak-afrikai mohamedán, mór' szó megmagyarosodása. Eredetileg ugyanazt jelentette, mint a böszörmény, de később mindenféle sötétebb bőrű népességet jelölt, kihalása előtt leginkább csak négert. A latin szót a műveltebb réteg szaracén változatban is használta, de ebben az alakjában túlnyomóan a keresztes hadjáratok ellenoldalú felének megjelölésére alkalmazták.

Izmaelita: A Bibliából is ismert Izmáélt (Iszmailt) a Korán minden arabok ősatyjaként emlegeti, innen van a szó 'mohamedán vallású' jelentése. Nem etnikai csoportot jelölt, hanem összefoglalóan a muszlim arabokat, besenyőket, bolgár-törököket, böszörményeket, kálizokt, kunokat, stb.

Örmény: Ha már szóba került, mint "nem böszörmény": a szó ugyanaz, mint a latin Armenius, csak kipcsak-török (valószínűleg kun) közvetítéssel kaptuk (ermen, ürmen). Az örményeknek egyébként saját önelnevezésük van, melynek alapja haj- gyök (hajoc, hajkakan).

Grúz: Az örmény mellett a másik neves régi keresztény kaukázusi népesség neve nálunk az oroszból származik, ott a perzsa-arab gurdzs/dzsurz név az alapja. Ugyanezt a szót az olaszok georg(i) alakban írták le, és ez lett az Európában általánosabb elnevezés alapja. Ez utóbbi sokhelyütt egybeesik a György személynév megfelelő alakjával. Nomen is omen: valóban Szent György volt Grúzia védőszentje, de az egybeesés csak véletlen.
Meglepő, de a grúzoknak nincs önelnevezésük; pontosabban nem különböztetik meg magukat a rokon dél-kaukázusi népektől: a kartvel megnevezést a önmagukon kívül megrelekre, szvánokra s csánokra is alkalmazzák.

LvT Creative Commons License 2001-08-17 22:49:57 20
Marót: Moravai, morva. Az ószláv moravici szóból származik. A végső c > t változást ugyanaz okozta, mint a němici > német estén: a XI. sz. előtt még nem létező c hangot mással kellett helyettesíteni. Ez a morva nem tévesztendő össze a mai morvákkal: a Szvatopluk-féle Kárpát-medencei szláv népességet jelölte.
LvT Creative Commons License 2001-08-16 02:54:17 16
Burkus: Porosz. Amikor Hohenzollernek a XVII. sz. közepén a Brandendurgi Választófejedelemséget egyesítették a Porosz Hercegséggel, a "porosz" nevet adták az új királyságnak. A magyarok viszont a másik államrész nevéből képzett latinos brandenburgus-t rövidítették le előbb -ra, majd burkus-ra.
A porosz egyébként a litván és lett mellett egy balti népesség volt a mai Gdansktól keletre kb. a mai Kalinyingrádi Kerület területén. Itt volt a német lovagrend állama, mely világi hercegséggé válva felvette a beolvasztott balti prúsas törzs nevét, melynek latinos Borussi alakja magyarosodott porosz-szá (vö. Borussia Mönchengladbach).

Várkony: Avar. Eredete vitatott, de a legvalószínűbb az alábbi. Azok az avarok, akik Európába érkeztek, két törzscsoport szövetsége alatt egyesített "népszövetség" volt. Az egyik törzs a var volt (melyből közvetlenül származik az avar név) és nem tudjuk, hogy milyen származásúak voltak. A másik törzs neve hjón volt, vagyis maguk a hunok (pontosabban a hunok által korábban összekovácsolt népesség leszármazottai). Ennek megfelelően az avarokat var-hun-nak is nevezték, melyből magyarosodhatott a várkony.

Nándor: Bolgár-török. A mai Belgrádot Nándorfehérvár melett Bolgárfehérvárnak is hívták. A név onnan származik, hogy a honfoglaláskor Belgrád a Dunai Bolgár Birodalom nyugati végvára volt és maradt még több mint száz évig. A bulgárok Bizánci Birodalomba olvadásával a népnév viszonylag hamar elavult.

LvT Creative Commons License 2001-08-10 10:02:56 15
Két név, ami lemaradt a szinonímáik taglalásakor.

Rumén: Mai is használatos elsősorban nyelvészeti munkákban a román nyelv megkülönböztetésére a román = 'újlatin' nyelvektől. Mindkét névalak román eredetű: a rumén egy korábbi, míg a román a modernebb nyelvállapotnak megfelelő átvétel.
A fenti dualizmus meg van pl. az angol nyelvben is: Rumania/Romania, melyet ott még a romák (Romany) is "súlyosbítanak".

Talján: Az olaszok "eredetibb" megnevezése az italian(o) szó magyarosítása eredményeként. (Azért "eredetibb", mivel az olasz régente mindenféle újlatint jelentett, ezek közül is kiemelten a vallonokat.)

Magyar: A 7+1 honfoglaló törzs közül azon kisebbséghez tartozik, melynek neve finnugor alapról magyarázható.
Ennek ellenére létezik török etimológia, amely két, egyaránt 'ember' jelentésű szó összetételének tartja. Azonban nemigen található még egy példa az ilyen fajta névadásra.
A 'beszélő ember' már gyakoribb típusa az önelnevezéseknek. Finnugor alapon egy ilyen jelentésű konstrukcióból, a man'c' ('történet, monda') + eri ('ember') összetételből vezetik le. Az első tag a két legközelebbi rokonunknál is megtalálható: ez adja a manysi népnevet, a chantiknál pedig a manyty, monyt ill. mosz frátrianeveket (frátria ~= nagycsalád ~= törzs).

LvT Creative Commons License 2001-08-08 12:01:06 10
Vend: A 6-os hozzászólásban már egy utalás szintjén érintve. A német Wend szó átvétele (ld. még Windischgrätz), mely a német nyelvterületen élő szlávokat, utóbb csak inkább a lausitzi szorbokat és a szlovéneket jelölte. Nálunk ez utóbbiakra használták, ma már leginkább az Őrséggel határos Vendvidék etnikumának és kulturájának megnevezése.
Eredete a vened ~ venét népnévre megy vissza, amely eredetileg egy az idoeurópaiak által már itt talált népet jelölhetett. Mindenesetre idővel megtaláljuk a mai Franciaországban és Britanniában kelta törzsek neveként (vö. Gwyneth walesi név), Olaszország környékén a latinnal rokon törzsek megvezéseként (vö. Veneto és Venezia), Skandináviában germán törzsnévként (vö. Vendsyssel) és az Baltikum környékén a szlávok elnevezéseként (vö. Wenden: Cesis régi német neve).
Ez utóbbi adott alapot arra, hogy a németek a későbbiekben a nyugati szlávok megnevezéseként használják, a finnségi népek pedig az oroszokat jelöljék vele (pl. finn venäläinen, észt vene(lane)).

Német: Eredete a szláv Nemec etnonim, amely néma (értsd: érthetetlenül "makogó") embert jelent.

Zsidó: Ószláv szó átvétele, ott görög eredetű és jelentése 'júdeai'.

Cigány: Tulajdonképpen ismeretlen etimológiájú megnevezés, amely a Balkánon alakult ki. Egyesek a görög athinganosz 'érinthetetlen' szóból eredeztetik.

LvT Creative Commons License 2001-08-07 10:34:26 7
Rác: A Szerb Királyság XIII. sz-i központja Ras volt (ma: Novi Pazar), mely az ország akkori magyar elnevezésének alapjául is szolgált: *Rászország > Rácország. A népnév ebből keletkezett később elvonással.

Biboldó, kokeró: Nem is magyar, nem is igazán népnév.
Bibildó a cigány biboldo 'kereszteletlen' szóból. Már a cigányban van 'zsidó' jelentése.
Kokeró: (I) Legvalószínűbben a cigány xoxel (x ejtése, mint a német ch) 'hazudik' szó továbbképzése, jelentése 'hazug; szemfényvesztő'. A magyar argóban nyerte el mai jelentését, mint a cigányok gúnyneve. Feltételezhetően ugyanezen szó "népies" átértelmezése a hóhányó.
(II) Egyesek szerint az alapja a német Gaukler 'mutatványos; szemfényvesztő' szó, melyből a magyar kókler is képződött. (Ebben az esetben is gúnynév.) Az sem lehetetlen, hogy a német gaukeln és a cigány xoxel szavak összefüggenek.

Lengyel: A lengyel Lędzian törzs nevéből valószínűleg orosz közvetítéssel. A lengyelek önelnevezése a Polian törzs nevéből származik (innen voltak az első lengyel királyok). Ez utóbbiból cseh közvetítéssel alternatív népnév keletkezett: polyák.

Jász: Az alánok középkori önelnevezéséből (ász) orosz közvetítéssel. (Az alán név jelentése 'előkelőek', míg az oroszból elterjedt oszét szó a grúz ovszeti-ből származik, melynek töve [ovsz-] szintén az ász név átvétele).

Kun, palóc: A kun elnevezés a kipcsak-török Qún törzsnévből ( = 'sárgás, szőke, fakó') származik (vö. latin Cuni). Egy hasonló nevű törzsnév (Qumandur) az alapja a gyakoribb latin Cumani varánsnak, valamint a magyar komondor szónak.
Szláv nyelvekben nevük rendszerint Polovec, melynek magyar átvétele a palóc elnevezés.

E-ditke Creative Commons License 2001-08-05 21:06:49 0
Úgy tudom, hogy a "tót" eredetileg a délszlávokat jelölte, aztán -számomra ismeretlen okokból- a szlovákok neve lett. Igaz ez?
A hozzászólás:
Pivovar Creative Commons License 2001-08-05 14:37:11 -
Üdv!

E téren kevéssé tájékozottként (hm, érintettség hiányában is, de nem ezért kérdezem) nyomaszt, hogy nem tudom, honnan ered, mit jelent (ha mást, mint magát az illető népet) némelyik nép nem feltétlenül leggyakoribb, de nálunk olykor használatos elnevezése.
Kéretik szükségtelen politikai felhangoktól távol maradni, míg lehetséges....

Tehát:

- biboldó (~zsidó)
- kokeró (~cigány)

és beugrik még a

- tót (szlovák)
- rác (szerb)

Nos: mi ezen szavak eredete? Mit jelentenek, hogyan, miért jelentik azt? Újabb hasonlók és magyarázataik is szíves fogadtatásra találnak persze...
Még egyszer: nem bántani, nem politizálni, csak tudatni!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!