|
|
 |
Váradi Miklós
2001-08-03 16:29:05
|
68
|
Kedves CC,
Úgy gondolom, többszörösen félreértettél.
egyreszt en nem erzekelem ezt a nyomulast
a tizenevesek fele, kerlek, irjal mar olyan eseteket, ahol
nyomonkovetheto az altalad leirt jelenseg. kicsit megdobbentettel
a homoszexualis komiszar keppel is.
Maga a P.-szigeten felállított sátor is
pontosan ilyen nyomulás, tekintve, hogy a közönség zömét
tizenévesek teszik ki. A középiskolai kampány dettó. Szeretném,
ha pontosan megértenéd: a homoszexuális komisszár
kifejezésben nem a homoszexuális a negatívan meghatározó,
vagy egyáltalán a meghatározó. Olyan emberekről van szó,
akik úgy próbálják nemi beállítottságukat jobban
elfogadtatni az általánosnál, hogy nem elégszenek meg pozitív
egyéni példák felmutatásával és ezen keresztül a társadalmi
előítéleteknek egy speciális csoportja ellen való küzdelemmel,
hanem megpróbálják a teljes tudatot formálni, ami egyfelől
dicséretes és heroikus próbálkozás, másfelől teljesen értelmetlen,
mert mindig kemény reakciót szül előbb vagy utóbb. És
még egy dolog, ami sokakat irritál – egyébként hozzám
hasonlóan toleráns (soha nem tudom, egy vagy két L) és
empatikus embereket is – az az eszméletlen felhajtás, amit
csapni tudnak a nemi életük körül (nyilvánvaló kompenzáció:
értelmes embernek azonban fel kell ismernie önmagában a
kompenzációs tendenciákat, hogy megszabadulhasson tőlük,
mint a szabadság legfőbb önkorlátjától). Az sem kelt mindig
szimpátiát a melegmozgalmak irányába, hogy sokszor nyilvánvaló
politikai felhangok vegyülnek a követeléseikbe. Van néhány
homoszexuális ismerősöm, egyik sem veri nagydobra a dolgot,
igaz, nem is titkolja. És ez a helyes szerintem: ti. ők tényleg
nem zavarnak senkit, ezért max. ötödsorban tartja róluk nyilván
a közvélemény, hogy "homokosok": de hát melyikünknek
nincsenek "ötödsorú nyilvántartottságaink", azaz a
normától való olyan eltéréseink, amiken ismerőseink néha
mosolyognak, máskor a fejüket csóválják, de többnyire nem törődnek
vele, mert nem tartják lényegesnek a saját szempontjukból.
te tenyleg elkepzelhetonek tartod, hogy
valaki agitacio hatasara probalja ki a homszexualitast?
A jó agitátor sokakat meg tud győzni sok
mindenről... :-)))
De komolyra fordítva a szót: ezt nem
nagyon hiszem én sem, ám nem is erre gondoltam. Amiről én
beszélek az nem direkt agitáció. Csak azt mondtam, hogy
(majdnem) minden tizenéves lázadó, de ritkán tudja, mi ellen
lázad, ezért könnyen befolyásolható alternatív életmodellek
egyszerű bemutatásával is. Lehet, hogy X. csak a homoszexualitásban
találhatja meg az egyéni boldogságot, Y. itt is, ott is, Z.
pedig esetleg attól lesz boldogtalan, hogy felad egy normát (neurotikusabb
lesz a normafelrúgástól, mint vágyai elfojtásától). Az első
eset nem érdekes a mi szempontunkból. A második és harmadik
esetben azonban az egyéni és a társadalmi érdek akkor találkozhat,
ha az egyén – bizonyos folyton alakuló tűréshatáron belül
– ragaszkodik az adott társadalom szexuális normáihoz. És
úgy érzem a "meleg propagandisták" ezt a tűréshatárt
feszegetik. Ami egyfelől hasznos, mert a tűréshatárok
pontosan arra valóak, hogy feszegessék őket, másfelől
viszont mégiscsak ki kell mondani, hogy bizonyos körben és
helyszíneken nem helyes ilyesmit folytatni (már a tűréshatár
feszegetését, úgy értem). Odáig még szimpi is lehetne a
dolog, hogy a fiatalok érzékenységére számítva a jövő társadalmi
tudatát próbálják a homoszexualitás irányában megértőbbé
tenni, azonban éppen a tizenévesek túlzott érzékenysége
teszi kiszámíthatatlanná a reakciókat. Én tényleg nem
hiszem, hogy valakinek pusztán a propaganda hatására megváltozhatna
a szexuális beállítottsága, de azt aggasztónak tartom, hogy
a melegekkel szembeni előítéletekre hivatkozva emlegetik a
csodás Európai Unióban és a még csodásabb Egyesült Államokban
általános másságtiszteletet és és saját ultraliberális értékrendjüknek
felsőbbrendűségét. Holott az a bizonyos másságtisztelet a
széles tömegek körében nem lesz több soha egyszerű
cirkuszi idomár-trükknél: a másság valódi tiszteletéhez
sokkal rögösebb és hosszabb út vezet az interaktív sátrak körbejárásánál,
és ennek az útnak a gyarló ember legjobb esetben is csak a bejáratánál
tart tizenévesen. Ez a nagy kapkodás, ez a nagy harsányság,
amit nem értek én, azaz néha mégis úgy érzem, értem: azt
hiszem, valami köze lehet a fogyasztói társadalom utolsó nagy
felpörgéséhez, amikor a szellemi-erkölcsi behatások
ugyanolyan ütemben kell, hogy tudják váltani egymást, mint a
mikroprocesszorok vagy a mosóporok egymás sarkát taposó
nemzedékei, a lényeg, hogy ne nagyon maradjon időd, energiád
és kedved arra, hogy elgondolkozzál, mi a francnak is neked ez
az egész. Az egyik barátom szerint a modern élet nem más,
mint szinte folyamatos frusztrált ügyintézés, a rövid
szünetekben pedig eszeveszett fogyasztás – "mert
megérdemlem" –, az érdekes az, hogy a fogyasztás
egyre inkább egyszerre szórakozás (ami többé nem vidámság
és ellazulás, de humortalan megfeleléskényszer a jó közérzet
kívülről belénkdiktált tízparancsolatának) és ügyintézés,
azaz lassan, de biztosan haladunk a már ténylegesen folyamatos
ügyintézés szép, új világa felé. Elég csak néha elnézni
az elszánt és kedélytelen arcokat a bevásárlóközpontokban,
ahogy a bevásárlókocsijukkal kérlelhetetlenül lökdösik félre
a többi ügyintézőt, mert, ugye, jár nekik ez a kis szórakozás...
akkor mar inkabb kivancsisagbol. szvsz
nagyon ugyes propagandistanak kell lennie annak, aki egy ilyen
felhivasra nem talalkozik merev elutasitassal. ennek negativ
kovetkezmenyei pedig gondolom teljes mertekben ellentetesek a
szandekaikkal. amugyis, mi elonyuk szarmazna beloluk, ha
sikerulne 'megteriteniuk' nehany fiatalt? gondolod, hogy partner
problemaik vannak? nekem ugy tunik a vilag a kapcsolatuk
legalizalasaval eppen a stabil parkapcsolatok kialakulasa fele
halad. friss hust meg barmikor vehetnek, barmennyire rondan
hangzik.
egyebkent, erre az egesz a szigeten megfertozodik a gyerek
szlogenre meg szerintem a gondos szulo nem a tiltassal el, hanem
egyszeruen leul es megbeszeli a gyerekevel a problemat. bar en is
tudom, hogy ez a nehezebb ut.
Nos, az én gyerekeim még picik, de ha nagyok lennének,
biztosan elengedném őket a Szigetre, ha kérnék, és biztos
nem is óvnám külön attól a bizonyos sátortól, mert 16-17
éves korukra (mikor szóba jöhetne, hogy egyedül
elmehessenek) ezeket a kérdéseket már rég átbeszéltem
velük. De én nem vagyok egy tipikus magyar szülő, ez igaz.
Tarlos ur meg kielhetne a kerulet irant erzett aggodalmait
egyeb teruleteken is, sajnos akadna eppen eleg lehetosege.
ketsegtelenul nem hozna ekkora publicitast es a propaganda erteke
is sekelyesebb. amugy, o is eleg nagy utat tett meg ahhoz kepest,
hogy valaha egy liberalis part jeloltjekent lett polgarmester
Az pedig, hogy Tarlós honnan jött és hová tart,
teljesen irreleváns a fent tárgyalt (és a fenti módon tárgyalt!!!)
probléma szempontjából.
|
|
A hozzászólás:
 |
cc
2001-08-03 10:46:56
|
67
|
kedves Miklos,
nehany mondatodtol nekem is felallt a szor a hatamon.
egyreszt en nem erzekelem ezt a nyomulast a tizenevesek fele, kerlek, irjal mar olyan eseteket, ahol nyomonkovetheto az altalad leirt jelenseg.
kicsit megdobbentettel a homoszexualis komiszar keppel is. te tenyleg elkepzelhetonek tartod, hogy valaki agitacio hatasara probalja ki a homszexualitast? akkor mar inkabb kivancsisagbol. szvsz nagyon ugyes propagandistanak kell lennie annak, aki egy ilyen felhivasra nem talalkozik merev elutasitassal. ennek negativ kovetkezmenyei pedig gondolom teljes mertekben ellentetesek a szandekaikkal. amugyis, mi elonyuk szarmazna beloluk, ha sikerulne 'megteriteniuk' nehany fiatalt? gondolod, hogy partner problemaik vannak? nekem ugy tunik a vilag a kapcsolatuk legalizalasaval eppen a stabil parkapcsolatok kialakulasa fele halad. friss hust meg barmikor vehetnek, barmennyire rondan hangzik.
egyebkent, erre az egesz a szigeten megfertozodik a gyerek szlogenre meg szerintem a gondos szulo nem a tiltassal el, hanem egyszeruen leul es megbeszeli a gyerekevel a problemat. bar en is tudom, hogy ez a nehezebb ut.
Tarlos ur meg kielhetne a kerulet irant erzett aggodalmait egyeb teruleteken is, sajnos akadna eppen eleg lehetosege. ketsegtelenul nem hozna ekkora publicitast es a propaganda erteke is sekelyesebb. amugy, o is eleg nagy utat tett meg ahhoz kepest, hogy valaha egy liberalis part jeloltjekent lett polgarmester. |
|
Előzmény:
 |
Váradi Miklós
2001-08-03 09:59:48
|
66
|
Hát ebben nem értünk egyet: ez a "buziság" sokkal fontosabb kérdés, mint hinnéd, ehhez képest a zaj csak egyszerű technikai probléma, néhány hangterelő elemmel 99%-osan megoldható, ha igazán akarják. Persze erős szél esetén nincs mit tenni... De azért ahhoz, hogy a Duna mindkét partján egyformán "élvezhessék", valami forgószél szükségeltetne:-)
A homoszexuálisok interaktív felvilágosító sátrát illetően pontosan az a véleményem, mint az iskolai nyomulásukról: nem titkoltan a tizenévesek a fő célpontjuk, akiknek nemisége ugyanmár tökéletesen kifejlett a szó biológiai értelmében, ugyanakkor a lehető legnagyobb zűrzavar uralkodik a lelkükben: lázadók és befolyásolhatóak egyszerre. A lázadás fizikai motorja a megfelelő medret még nem találó, parancsoló erejű szexualitás. A lázadás kényszere (a tizenévesek feltétlen szabadságvágyának paradoxonát érheted tetten benne), ha sokáig nem talál értelmes irányt, látens katonatermészetet formál: magyarán azt akarom mondani, hogy a fortyogó nemiségre összpontosítva, ügyes emberek arra vadíthatják be őket, amire akarják. Megkérdezik: "Nem találod a helyed a világban? Még a szüleid sem értenek meg? A párkapcsolataiddal sem vagy elégedett? Úgy érzed, nem tudod kihozni magadból a maximumot, bármennyire is törekszel rá? / És bármennyire is elhitették a reklámok, hogy pedig az élet erről szól./ Bátran borítékolom: ha megfelelő helyen, időben és hangulatban teszed fel ezeket a (vagy hasonló) kérdéseket, akkor száz tizenéves közül 60-70 igennel fog válaszolni legalább három kérdésre a fenti négyből, lesz valószínűleg 20-25, aki nem mondja, de gondolja vagy érzi, esetleg nem gondolja, nem érzi, de ennek megfelelően cselekszik a mindennapjaiban, végül talán (jó esetben) marad tíz, aki több-kevesebb tudatossággal igyekszik feldolgozni serdülőlétének nyomorát és gyönyörűségét. Ez a tíz minden bizonnyal magában foglal kettőt-hármat, aki istenigazából nem érti az egész problémát, nem is fogja soha megélni, vagy csak viszonylag későn, egyfajta megkésett kamaszkorban, felnőtt fejjel, na, az ilyenektől Isten mentsen meg mindenkit,főleg saját magukat.
Szóval, egy ügyes homoszexuális komisszár pontosan ezeket a kérdéseket feszegeti különböző változatokban, hogy aztán lecsapjon a megnyíló gyerekekre előregyártott válaszaival. Hatalmasat csúsztatva megpróbálja elhitetni a korából adódóan őrlődő tizenévessel, hogy problémái nem biztos, hogy általánosak, lehetnek egész speciálisak is, lehet, hogy ő maga is különleges ember: MÁS.
Valami olyasmit sugall, hogy, ha valami nem tisztázottat éreznél a nemiségedben (a tizenévesek többsége érez ilyesmit), próbáld ki bátran az alternatívát, hátha rájössz, ÚGY sokkal boldogabb lehetsz. És tényleg: sok ember ÚGY sokkal boldogabb - ők MÁSOK, és ezt a másságot, minden demokráciában élő, magát értelmes, érző léleknek tartó emberi lénynek tollerálnia kellene. Én, Váradi Miklós, ezt így gondolom legalább. Meg azt is gondolom, hogy nem kellene tűrnöm, hogy a fent vázolt mesterkedéssel - kihasználva az életkori sajátosságokat - olyanokat is az "alternatív boldogság" felé tereljenek, akik egyébként nagy valószínűséggel ugyanolyan boldogok (vagy ugyanolyan boldogtalanok) lennének EMÍGY IS.
Itt három dolog vethető esetleg a szememre:
1. Miért gondolom (pláne a túlnépesedés korában), hogy az alternatív egyéni nemi boldogulás ellene működik a társadalom jó közérzetének?
2. Miért lenne érdeke a homoszexuálisoknak, hogy többen legyenek, mint most? Hisz ők csak a jogaikért küzdenek: viszonylag kicsi kisebbségként, lehet, hogy nagyobb esélyük van bizonyos hagyományos normákkal nehezen összehangolható törvényes jogok kivívására, mint a normát jobban fenyegető "nagy" kisebbségként.
3. Milyen alapon merészelem korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát: miért ne próbálhatná meg bárki bármiről meggyőzni a másik embert pusztán szavakkal?
Az első két kérdést könnyű megválaszolni (a második egyenesen álnaiv), a harmadikat - lényegesen messzebbre visz - nagyon nehéz.
Nekem megvan a magam válasza mindháromra, minden bizonnyal vitathatóak.
Mielőtt azonban részletesen kifejteném őket, szeretnék néhány reakciót olvasni.
Gondolom pl. Micuembernek néhány soromtól megint föláll a szőr a hátán...:-)))
VM
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|