Hát ebben nem értünk egyet: ez a "buziság" sokkal fontosabb kérdés, mint hinnéd, ehhez képest a zaj csak egyszerű technikai probléma, néhány hangterelő elemmel 99%-osan megoldható, ha igazán akarják. Persze erős szél esetén nincs mit tenni... De azért ahhoz, hogy a Duna mindkét partján egyformán "élvezhessék", valami forgószél szükségeltetne:-)
A homoszexuálisok interaktív felvilágosító sátrát illetően pontosan az a véleményem, mint az iskolai nyomulásukról: nem titkoltan a tizenévesek a fő célpontjuk, akiknek nemisége ugyanmár tökéletesen kifejlett a szó biológiai értelmében, ugyanakkor a lehető legnagyobb zűrzavar uralkodik a lelkükben: lázadók és befolyásolhatóak egyszerre. A lázadás fizikai motorja a megfelelő medret még nem találó, parancsoló erejű szexualitás. A lázadás kényszere (a tizenévesek feltétlen szabadságvágyának paradoxonát érheted tetten benne), ha sokáig nem talál értelmes irányt, látens katonatermészetet formál: magyarán azt akarom mondani, hogy a fortyogó nemiségre összpontosítva, ügyes emberek arra vadíthatják be őket, amire akarják. Megkérdezik: "Nem találod a helyed a világban? Még a szüleid sem értenek meg? A párkapcsolataiddal sem vagy elégedett? Úgy érzed, nem tudod kihozni magadból a maximumot, bármennyire is törekszel rá? / És bármennyire is elhitették a reklámok, hogy pedig az élet erről szól./ Bátran borítékolom: ha megfelelő helyen, időben és hangulatban teszed fel ezeket a (vagy hasonló) kérdéseket, akkor száz tizenéves közül 60-70 igennel fog válaszolni legalább három kérdésre a fenti négyből, lesz valószínűleg 20-25, aki nem mondja, de gondolja vagy érzi, esetleg nem gondolja, nem érzi, de ennek megfelelően cselekszik a mindennapjaiban, végül talán (jó esetben) marad tíz, aki több-kevesebb tudatossággal igyekszik feldolgozni serdülőlétének nyomorát és gyönyörűségét. Ez a tíz minden bizonnyal magában foglal kettőt-hármat, aki istenigazából nem érti az egész problémát, nem is fogja soha megélni, vagy csak viszonylag későn, egyfajta megkésett kamaszkorban, felnőtt fejjel, na, az ilyenektől Isten mentsen meg mindenkit,főleg saját magukat.
Szóval, egy ügyes homoszexuális komisszár pontosan ezeket a kérdéseket feszegeti különböző változatokban, hogy aztán lecsapjon a megnyíló gyerekekre előregyártott válaszaival. Hatalmasat csúsztatva megpróbálja elhitetni a korából adódóan őrlődő tizenévessel, hogy problémái nem biztos, hogy általánosak, lehetnek egész speciálisak is, lehet, hogy ő maga is különleges ember: MÁS.
Valami olyasmit sugall, hogy, ha valami nem tisztázottat éreznél a nemiségedben (a tizenévesek többsége érez ilyesmit), próbáld ki bátran az alternatívát, hátha rájössz, ÚGY sokkal boldogabb lehetsz. És tényleg: sok ember ÚGY sokkal boldogabb - ők MÁSOK, és ezt a másságot, minden demokráciában élő, magát értelmes, érző léleknek tartó emberi lénynek tollerálnia kellene. Én, Váradi Miklós, ezt így gondolom legalább. Meg azt is gondolom, hogy nem kellene tűrnöm, hogy a fent vázolt mesterkedéssel - kihasználva az életkori sajátosságokat - olyanokat is az "alternatív boldogság" felé tereljenek, akik egyébként nagy valószínűséggel ugyanolyan boldogok (vagy ugyanolyan boldogtalanok) lennének EMÍGY IS.
Itt három dolog vethető esetleg a szememre:
1. Miért gondolom (pláne a túlnépesedés korában), hogy az alternatív egyéni nemi boldogulás ellene működik a társadalom jó közérzetének?
2. Miért lenne érdeke a homoszexuálisoknak, hogy többen legyenek, mint most? Hisz ők csak a jogaikért küzdenek: viszonylag kicsi kisebbségként, lehet, hogy nagyobb esélyük van bizonyos hagyományos normákkal nehezen összehangolható törvényes jogok kivívására, mint a normát jobban fenyegető "nagy" kisebbségként.
3. Milyen alapon merészelem korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát: miért ne próbálhatná meg bárki bármiről meggyőzni a másik embert pusztán szavakkal?
Az első két kérdést könnyű megválaszolni (a második egyenesen álnaiv), a harmadikat - lényegesen messzebbre visz - nagyon nehéz.
Nekem megvan a magam válasza mindháromra, minden bizonnyal vitathatóak.
Mielőtt azonban részletesen kifejteném őket, szeretnék néhány reakciót olvasni.
Gondolom pl. Micuembernek néhány soromtól megint föláll a szőr a hátán...:-)))
VM
|
