|
|
|
|
 |
Art-úr
 2001-07-20 16:43:37
|
17
|
| Ez nálunk nem volt ilyen egyszerű. A vizslát még csak-csak be lehetett hivogatni úszni, de a schnauzer semmiképp sem akart elszakadni az anyaföldtől. Amint megérezte, hogy elfogy a talaj a lába alól, rögvest hátramenetbe kapcsolt. Kénytelen voltam ölben bevinni az "úszhatósabb" területre. Akkor viszont acélos tekintetet vetett a part felé és nyílsebesen elkezdett kifelé úszni. Majd a parton megvárt bennünket és mindenkit jól "megbüntetett". Erre a vizsla úgy gondolta, hogy akkor ő inkább viszamegy a mélyebb vízbe. Pechje volt. :-)) A legigazibb viszont a homokos tengerparton való fékevesztett, felszabadult rohangálás volt a külföldi nyaralók nagy örömére. Nem is a turistákkal (német, francia, holland, angol, stb) volt baj, hanem a bennszülöttekkel, akik még nem igazán érettek az állatokkal való kommunikációra és együttélésre. Hozzáteszem, nem a "csúcsidőben" tevékenykedtünk a parton, hanem igyekeztük kihasználni a reggeli és a késő délutáni, esti órákat. |
|
A hozzászólás:
 |
|
philosoph
2001-07-20 15:44:47
|
16
|
Erre az arckifejezésre én is kíváncsi vagyok.
Az sem volt semmi, mikor Siófokon a Balatonba beszaladtak utánunk, ugye ott a partnár bokáig ér a víz, szóval rohannak, rohannak, és egyszer csak már nem ért le a lábuk. Döbbenet: most mi van. És akkor indult az úszás :) |
|
Előzmény:
|
|
Art-úr
2001-07-20 14:57:53
|
15
|
A kutyákat mi is el tudnánk helyezni, de akkor kimaradt volna az az élmény, amikor először kortyolnak bele a sós tengervízbe. Nem sokszor lát az ember ennyire megdöbbent arckifejezést :-))
Arra mindenképp figyelj, - az oltásokon meg papírokon kívül - hogy az első napokban esetleg kicsit mehet a hasuk a sós víztől, merthogy nem állják meg, hogy bele ne igyanak. Nálunk már a harmadik napon elmúlt.
Ez az olaszországi hely egy újságban szerepelt, csak már nincs meg a pontos neve. Valahol Róma 30 km-es közelében van. Megpróbálok még keresgélni, hátha beugrik a név. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
