Kedves oncogito!
Nem írásod sorrendjében válaszolok. Hanem fontossági sorrendben.
Te írod, kérdésemre, hogy mit tegyek, ha Álomhajós nem hagyt békét rosszul fejeztem ki magam, ezért részletesebben, pontosabban leírom, mire gondolok. Ezután válaszolok más kérdéseidre.
Én mindig felléptem azok ellen, akik szellemi hatalmat akarnak venni az embereken. Felléptem a hgysek elen, ne átkozzanak, ne kárhoztassanak, ne fenyegetőzzenek az Írással és a szellemi dolgokkal. Sőt, leírtam nekik azt is, nincs köztük szellemek megítélése ajándék, és mivel megjátszották, hogy van, ezért szerintem sohasem lesz nekik (köztük egyetetlen egy embernek sem).
Ám nem csak a hgysek szellemítélők ám:
alomhajos válasz erre | adatok | e-mail 2001.01.08 14:51 (574)
OFF!
Szia Spender!
...Tudod Spender, Cserfát átverheted, de engem sohasem vertél át. Jól tudom milyen szellem lakik benned, te igazi díszpéldánya vagy a náci orvosoknak, láttam a lélektelen, embertelen módszereidet amivel a fórumon operálsz. :o)
Nos, nem szóltam Álomhajósnak, pedig én Spendert igyekvő tisztességes embernek tartottam, akinél meggyőződtem arról, ha békén hagyják, magától összeszedi magát, elgondolkodik és megtér (nem csak a hit beli értelmben, hanem általában is). És én igazat írtam Spenderről, bejött!
Nem szóltam Álomhajósnak, vártam, tűrtem, mert megegyeztünk, ilyesmiben úgyis máshogy látjuk a dolgokat.
Te írod, ott Spender ezt a bánásmódot megérdemelte. Nincs igazad, kiváltották belőle, ugyanúgy, ahogy szeretne szemétséget belőlem is kiváltaná Álomhajós, ha tudná, pontosan ugyanez a módszere.
Kedves oncogito! Ha engem feddtél, miért az embert ítélem (minősítem), miért nem cselekedetét, figyeld meg, kérlek, Álomhajós nem csak az embert, hanem a szellemét is ítéli!! Ahogy azt is képes volt leírni, én Isten Szellemét káromlom! Képes nem csak szellemet ítélni, meg az embert halálra adni, és te engem ugyanolyannak tartanál? Már meg ne haragudj, tényleg azt vélem rólad, nem ugyanazzal a mércével mérsz Álomhajósnak, mint nekem.
Ne gondold, hogy Álomhajós csak Spenderrel játszott (mert bizony, hátsó gondolatokkal is jött olykor, belelovalni embereket, ezt többször meg lehet nála figyelni, de maga sem tagadta, mikor egyszer nem bírta megállni! Lásd, velem meg Feanorral is próbálkozott, és bizony, örült sikerének, inkább idézem:
alomhajos válasz erre | adatok | e-mail 2000.12.16 12:39 (55)
Szia Cserfa!
Az még nem jutott eszedbe, hogy csapdát állítottam Neked és szándékosan hoztam elő az ügyedet mert tudtam, hogy Te erre ugrani fogsz és jól össze fogtok veszni Feanorral? :o) Lám, lám Téged is ugyanolyan könnyen lehet manipulálni mint Feanort.
Szia,
áh.
(Betű szerint idéztem, a kiemelés tőlem)
Álomhajós most ugyanúgy manipál, hatást kelt ellenem, mintha én ítélném az embereket, holott nem győztem fejtegetni, én azt vizsgálom, mi van akkor, ha a Biblia igaz (pl, ez az ember igaz, vagy hamis, ha a Biblia igaz). Álomhajós előbb kiosztott, hogy miért jövök a véleményemmel (holott elemi, hogy véleménye tényleg mondenkinek lehet), majd egyszerűen nekem tulajdonítja, hogy én ítélek, mintha nekem, speciálisan nekem nem lenne ahhoz jogom, hogy azon gondolkozzam, igaz-e valakinek istentisztelete a Biblia szerint, ha a Bibliát szó szerint vesszük. Fogalmam sincs, ugyan miért ne lehetne azt vizsgálni, hogy Pál szerint, vagy Jézus szerint cselekszik-e, vagy beszél-e egy ember, aki nyilván azért jön a Fórumra, hogy gondolatait megvizsgálják, mert erre való a Fórum! Én nem ítéltem el senkit, hanem összevetetem a Bibliával, és olyanokat szóltam, hogy ez, meg az van, ha a Biblia igaz, meg ez, meg az a véleményem. Álomhajós tudja ezeket, érti is, mert maga sincs értelem híján. Mégis, olykor már feltételeztem, tán nem tud jól magyarul, mert egész másról beszélt, egész más miatt dühöngött, mint amit tettem. De bizony, esélye van annak, csak műfelháborodásból teszi ezt, hogy rászállhasson egy emberre, valószínűleg ez neki rendszeresen kell (kell a balhé), mindenesetre időnként bizony rájött a hopphopp, ez periodikus, jól megfigyelhető a Fórumon. Most én vagyok soron, az igazság meg mellékes, elég számára a műfelháborodás, mint indok.
Te írtad nekem, aki szelet vet, vihart arat. Alaptalanul írod ezt, pedig tényleg kérdeztelek, most leírom, miért is kérdeztelek. Mert Álomhajóssal ugyan megegyeztünk abban IRC-n, hogy más hitünk van, hogy ő nem szó szerint veszi a Bibliát, hogy másképp látjuk a dolgot. Ezt maga sem tagadta.
Én egy keskeny úton járok, szó szerint veszem a jézusi és apostoli tanítást, hitbeli dolgokban nekem csak az tiszta, ami ezeknek (szó szerint) nem mond ellent. Ezért akadtam Feanorba, később Dankeloba, meg másokba, és ezért kerestem sokakkal a békességet úgy, hogy keressük inkább a közös jót, de egymást hitbeli dolgokban kerüljük. Álomhajóssal ugyanez megtörtént IRC-n.
Mégis, egyre jött utánam, tehelt, számomra olyan dolgokkal, mik miatt bizony ellene mentem embereknek, másoknak, és nézz utána, Álomhajósnál ezt megálltam (hamis szellemek megítélése, ember kárhoztatása, elítélése, stb.) Megálltam sokáig, hogy engem ugyanoda sorol be, mint ahova saját magát, holott mondom, én nem egyeztem meg vele (jézusi alapfeltevés az egy akaraton, levés, a megegyezés, az egyenlő hit). Engem nem zavar, ha azt mondja valaki, ő mást hisz, mint én. De én is elvárom, hogy jogom legyen azt mondani, én mást hiszek, mint ő. Azaz én hamois lehetek az ő szemében, de ő is lehessen hamis az én szememben (hit dolgában persze). Ez magától értetődő, ő ezt még sem vette tudomásul, hanem lassan-lassan valami nevelő-tanácsadó lett, és úgy lépett fel, mintha mi hitben egyenlőek lennénk, holott eredetileg maga is írta, alapvetően különbözünk. Idézek ilyet, mire gondolok, hogy miként lépett fel, mintha mi egy oldalon állnánk:
alomhajos válasz erre | adatok | e-mail 2001.02.06 20:49 (23)
Kedves Cserfa!
Én egyetértek azzal amit írtál, annyi különbséggel, hogy az igaz tanítvánnyal is előfordulhat, hogy többszőr elesik.
De előzőleg én másról beszéltem, mégpedig arról, hogy Pál megtiltotta ugyan, hogy beszéljünk, érintkezzünk a világi emberekkel, de Jézus nem, sőt ellenkezőleg. (Betű szerint, de kiemelés tőlem.)
Nos, én bizony felháborodtam ilyesmin, de nézd meg, kérlek, én vártam, tán elmúlik, nem én vetettem a szelet!
Miért háborodtam fel?
Mert milyen alapon mondja, ő és én nem világiak vagyunk, hanem igaz tanítványok?
Én magamat kegyelemre szorulónak tartom és így is írtam magamról, kegyelemnek tartom, ha meg tudok állni, kegyelemre szorulok, mert magam is sokszor elesem. Utálom vétkeimet, szeretnék tisztán élni. És csak remélem, hogy lesz erőm ezeket e vétkeimet elhagyni. De Álomhajós dohányzik, a világnak él, nem tiszteli azt, amit én tisztelek, nem hagyja Istennek azt, amit én elismerek, szóval mi nem lehetünk egyszerre ugyanannak az Istennek tanítványai, magam sem vagyok igaz, kegyelemre szorulok, de, hogy Álomhajós igaz lenne? Hogy ő úgy beszélne, a világban levő emberek? És ő kicsoda???? Én is a világban élek, csak van egy kis részem, ami Istentől van, de ez rejtve van, nem ezt közlöm (bizony, évenként egyszer, ha szóltam hitemből, mint hitből valót a Fórumon, azt is megbántam), csak a Bibliával vetem egybe a dolgokat.
De nem szóltam, álltam, ha forrongott is bennem valami. Jött aztán tanácsaival, szinte vállon veregetett. De milyen alapon? Miért akarnék neki megfelelni?
Mondd, kedves oncogito, mit is tettem rosszul, türelmetlenül, miért is vettettem szelet? Meddig kellett volna várnom? Ha nem szólok Álomhajósnak, a végén már külön engedélyt adott volna lassan, hogy szabad szólnom, hiszen úgy lépett fel, mint aki jóvá hagyja, vagy ellenzi működésemet, magát valami igaz testvérnek, mértékadó tanítványtársnak, szinte már atyának, mesternek feltüntetve, ahogy le is tolt, nem birtoklom a TUDÁST, nem ismerem az isteni HARMÓNIÁT. Egyáltalán, semmit ebből el nem ismertem, a kezdetektől semmit tőle, sem életét, sem álmodozásait, sem Isten-keresését, sem hitét, sem véleményét nem tartottam helyesnek. Ahogy ő sem tartotta az én értékeimet helyesnek, pontosabban semmi ilyesmit el nem vártam tőle, nem kívántam, hogy valamit is engedjen nekem, nemakartam téríteni, változtatni, stb. Valahogy megegyeztünk régen, bizony, alapvetően különböztünk.
Ám ezt felrúgva lassan-lassan valahogy egyre inkább úgy lépett fel, mint aki véleménye mértékadó, sőt egyeduralkodó! Én meg nagyon szeretem a szabadságot, nekem ne mondja meg rám érvényesen, kényszerítően egy idegen, mi a és mi a rossz, én azt tartom jónak, meg rossznak, értékesnek, meg értéktelennek, amit, akit én akarok!
Mit is tehettem?
Bizony, jól tettem amit tettem, bizony, senkitől nem fogom elviselni ezt az apáskodást. Álomhajós meg gondolom fiatalabb, tapasztalatlanabb és ahogy látom, hitbeli dolgokban (az engem érdeklőkben természetesen) meg jóval kisebb tudású nálam.
És pláne nem fogom elviselni, hogy ugyanaz lenne a hitünk! Egy a hit, egy a keresztség, egy Szellem, stb. Én nem büszke vagyok hitemre (én is úgy kaptam), hanem fölöttébb szerencsés. De attól még én értékesnek tartom, amim van, ha megállok benne sok évig hűséggel, van, akivel vállalom a közösséget, és bizony, van, akivel meg tagadom. Nincs ehhez jogom? Már miért ne lenne? Ahogy neki is joga van azt mondani, én vagyok az ő hite szerint hamis, hogy más úton járunk.
Abban sem adok neked igazat, hogy én Álomhajósra hatással kellett volna, hogy legyek. Álomhajósra ha voltam is hatással, nem megszentelődni akart, hanem valahogy Cserfával együtt feltűnni olykor (jobban nem tudom kifejezni) bizony, ez is közösség, amit hitre nézve nem vállalok.
Persze testben vállalok közösséget azokkal, akikel nem egyenlő a hitem, ahogy Dankelot is hívtam sörözni, vagy elmentem volna vele, stb. Hiszen találkozókra is mentem, és kezet fogtam olyanokkal, akiktől ugyanúgy elhatároltam magam hitre nézve. Mert nem az embertől határoltam el magam, csak a hitemet az övétől. Ezt pedig úgy foglamaztam, nem ugyanabban az Istenben hiszünk. (Ezt írtam többeknek, mert ennél egyszerűbben nem lehet ezt kifejezni.)
De magát az embert nem vetettem ki, nem átkozztam, el nem ítéltem, tudtommal. Csak, ha arra méltónak tartom, mert a szemetekkel mi dolgom lenne?
Tekérdesz a viszolygásomról.
Nos, aki nem hívő, de rendes ember, számomra az is szimpatikus. Aki hívő, de szemét, attól viszolygok (szvsz nem is hívő az olyan). Szeretem az egyéniséget, szeretem, mert észrevettem, az egyéniségek mások egyéniségét is tiszteletben tartják (kivéve a despotákat, de azok szemetek). Ezért nagyon szerettem/szeretem Spendert. De azt nem tűröm, hogy valaki úgy lépjen fel, hogy nekem meg kéne neki felelni!
És, ha tisztességtelen módszereket használ, hogy emberekre hatással legyen (hogy rájuk másszon), akkor egyenesen viszolygok tőle. Ha meg lassan-lassan úgy alakítja a dolgokat, hogy a befolyása az emberre egyre erősödjön, ha befonja, valamiféle szerepet oszt ki, megköti, akármilyen óvatosan teszi ezt, én az ilyentől viszolygok. Fentiek alapján Álomhajóstól viszolygok, bizony.
Viszolygással kapcsolatban, hogy milyennek hiszem Isten Királyságát, nos, olyannak, ahol ezek a módszerek ismeretlenek leszenk, az ilyet gyakorlók oda nem kerülnek szvsz. Ha én oda kerülök (remélem!), ott mentes leszek az ilyesmitől, meg minden viszolyogtatótól.
Tartozol nekem, kedves oncogito, mert te is elmarasztaltál, és én ezekben bizony nem adok neked igazat, mert nem konstruktív a válaszod, azaz nem mondtad meg, mit, hogyan kellett volna tennem, csak idelöktél valami nem is igaz dolgot, nem is vetted figyelembe türelmemet, várakozásomat. Tégy helyre itt valamit, nehogy azt véljem, tényleg két mércével mérsz.
De azon nagyon csodálkoznék, ha abban marasztalnál el, miért mondom azt, én egy keskeny úton járok, és aki nem azon jár, amin én, annak nem ugyanaz a hite, azaz az én hitem szerint ő hamis, persze emellett az ő hite szerint meg én vagyok hamis.
Írsz a szeretet himnuszáról. De a szeretet himnusza után van az, közvetlenül, hogy aki Jézust nem szereti, átok legyen. Amit én úgy veszek, a hamisságot, meg az ezt kedvelőt nem kell, nem szabad szeretni!
Írod, a hamis gyűlölete Jézus dolga. Nem adok neked igazat, mert akkor nem lenne a Bibliában közvetlenül a szeretet himnusza után az átok, (mert nekünk íródott ám!)
Ha megtér is egy ember, gyűlölni kell még a ruháját is, mit a test beszennyezett (Júdás apostol, Jézus testvére), mert Jézus is mondta, meg az apostolok is, szentek legyetek, mert Isten szent. Mert szentség nélkül senki nem látja meg az Istent. Hogyan is lehetnék hitben azokkal közösségben, akik nem a szentségre igyekeznek, hanem saját sátruknak szolgálnak és ebben igaznak tartják magukat?
De írva van ám, bennünk Krisztus értelme, meg tudunk emberekről a Bibliából, akiket terhelt a hamisság, gyűlölték azt. Apostolokról, akik rendelték, hamissággal ne legyünk közösségben, kerüljük az ilyet gyakorló embereket is, ne legyünk társaik! És én azt vélem, Isten Királyságába a keskeny úton járók mennek be, a szoros kapun, a hűségesek, korántsem mindenki, korántsem a sokaság, hanem néhány %-a az embereknek, ha egyáltalán az 1 %-ot eléri. Pál mindenesetre úgy futott, mintha csak egy ember nyerné el, mint a versenyen a koszorút.
Kedves oncogito, várom válaszodat!
CSerfa |
