Kedves Oncognito,
bevallom nem nagyon értlek. értem, hogy hiányzik a fórum színvonala, de nem értem miért kéred számon és miért azokon, akiken. nem vagyok régi fórumos és nem tudom van-e olyasmi amit érdemes visszasírni régi időkből, bár a logika azt mondatja velem, olyasmin keseregni, ami elmúlt, felesleges.
mi értelme van vitatkozni a hitről? mi értelme megvitatni, milyen a piros? és ha már mindenképpen erről akarunk beszélgetni, miért a színvakokkal? (és óhatatlan, hogy néhány vak is beleszóljon a társalgásba). sokan vannak itt a fórumon, akik nem beszélgetnek, vitatkoznak, hanem próbálnak újra és újra tanúságot tenni hitükről. nincs is ezzel semmi baj önmagában véve, én ezért senkit el nem ítélek. azt gondolom, a problémát itt is a szereptévesztések okozzozák.
a vita alapja a gondolkodás kellene, hogy legyen. hittel, vallással, filozófiával vagy az élet nagy kérdéseivel kapcsolatos gondolatok, vélemények cseréje. ehhez képest, ha valaki a végső igazság birtokosaként kinyilatkoztat, rendreutasít, sajátosan értelmezett idézetekkel bombáz, miközben sem rám, sem az általam elmondottakra nem figyel... nos mi értelme van velük vitázni? és mi értelme rajtuk számonkérni, hogy olyanok, amilyenek?
én a magam részéről, örülök, ha olyanokba botlok itt a fórumon, akikkel lehet vitatkozni, és akik az enyémtől eltérő véleményüket jól fortgatják egy ilyen vitában. örülök, ha azt látom, hogy az általam elmondottak gondolatokat ébresztenek "odaát" és nagyon örülök, ha valami olyasmit olvasok, ami az általam elgondoltakat képes új megvilágításba helyezni. nem tudok mit kezdeni viszont a hitük bástyájának szerepében tetszelgő emberekkel, legyen hitük bármilyen tiszteletreméltó. nem tudok mit kezdeni a türelmetlenekkel, kik a másságot maguk nem képesek kezelni. nem tudok mit kezdeni azokkal, kik nemtudásukat erényként élik meg, kikből hiányzik a kiváncsiság, kik tudatlanságukhoz fegyverként használják fel azt a kevés idézetet, amit ismernek. nehéz mit kezdeni azokkal, akikben nincs meg az alázat sem a nagyvilággal sem a hittel kapcsolatban, beleértve ebbe saját hitüket is. és teljesen mindegy ki régi, ki új. nem érdem egyik sem.
egy kis szenvedély, indulat, sértődés belefér. de mire megyek, ha csak az van? semmire. és nem kínzom magam azzal, hogy hiába próbálkozom. |
