Keresés

Bevallom, többször olvastam eme hozzászólásodat. De nem tudom, mire is felelnék. Leírtad, mit látsz rólunk. Rendben.

Írtam hát azért, hogy valami válasz legyen :)

Magamról annyit,
A.) Nem célom meggyőzni, formálni, jobbítani, téríteni.
B.) Ha célom valami, talán a tanácsadás, meg a segítés (ha valami kérdés van). De úgy, hogy A. ne sérüljön.
C.) Célom még olykor a fenyegető, kirekesztő, meg átkozó emberek elleni fellépés.
D.) Egyáltalán nem célom a minden áron való közösség vállalása, hanem inkább a sokból csak kevés emberrel való közösség a célom (pontosabban ez tény, készen van és nem bánom).
E.)No meg a tévelygés ellen is fellépek olykor tudásom szerint, az C. meg a B. pont érdekében is szoktam ezt tenni.

Amiket te írtál, általában feltételezik, hogy az A.) valamelyik pontjában igyekeznék. A legtöbb elvárásod tőlem meg sértené a D. pontot, vagy le kéne mondanom a C.-ről.

Írtál téveset is, mivel keverted, nem értetted az én szándékaimat. Pl.: "A továbbiakban sokkal inkább érvként önmagam indokainak ismertetése kellene hogy legyen, semmint a másik sárba döngölése. Nem attól leszek tisztább, hogy a másik piszkosabb."
Úgy vélem, ha valamiben vitáztam, indokaimat kellőképpen ismertettem. Ugyanakkor én fontosnak tartom az elkülönülésemet azoktól, akiktől fontosnak tartom az elkülönülésemet.
És ez nem hit kérdése, meg nem valami nyálas udvariassági kérdés. Hanem az ember érzi, hogy akivel beszél, tisztességes ember-e, vagy nem.

"És tán nem tudod, sok dologban Szombatosok véleménye áll hozzám a legközelebb a Fórumon"

De igen, tudomásom van róla, több helyen is utaltál rá, írásaidból is kitűnik. Emiatt talán mindkettőtöknek szólhat a válaszom.

"Más szempontból, a férfiakra inkább az objektivitás jellemző, az asszonyokra meg sokat hat az érzelem is."

Megint nem ugyanarra gondolunk. Érzelem dolgában nem minden esetben gondolok a velem kapcsolatos kommunikációs formákra! Többször írtam már, nem vagyok mimóza, sokkal keményebb, durvább hangnemü társalgásból is gond nélkül igyekszem kiszűrni a lényeget.
Amikor idézgettek Bibliából egymásnak, amikor utaltok Jézus tanításaira, éppúgy nem hat rátok a másik idézete, mint amikor nálam érzelgősségre hivatkoztok. Sokszor az az érzésem, a másik írása mintha ott sem lenne a válaszaitokban, még akkor sem, ha idéztek tőle. Jézus szavainak befogadásához pedig érzelem is szükségeltetik.
Nagyon megdöbbentett, amikor először szembesültem egy olyan hozzáállással, (amihez lassan "hozzászokom") amikor valaki az őt ért támadássorozatra úgy reagált, hogy örül annak, ha hite miatt ostorozzák, mert az csak javára, előnyére válik. Tehát ezzel a fajta elutasítással egyértelműen a másikat szinte kárhozatra taszítaná. Számomra nem ezt jelenti a hitben való erősség, az nem lehet igazi mérce, ami más "bőrére" megy.

Lehet, hogy előbbre jártok hit dolgában, de kedves CSerfa, meg ne haragudj, te sem így születtél. Te is végigmehettél sok olyan folyamaton, amit most másnál keményen, érzelemmentesen elítélsz. Ha akkor, korábban így szólnak hozzád, nem biztos, hogy megköszönöd, nem biztos, hogy nem határolódsz el tőle, nem biztos, hogy emiatt nem lett volna inkább károdra, mint hasznodra.

"Azt viszont ne kívánd, hogy bármi módon igazoljuk, vagy elismerjük azt, amivel nem értünk egyet,"

Ilyet soha nem vártam el és magam sem tennék ilyet. Azonban az egyet nem értés egyértelmü kijelentése szerintem bőségesen elegendő. A továbbiakban sokkal inkább érvként önmagam indokainak ismertetése kellene hogy legyen, semmint a másik sárba döngölése. Nem attól leszek tisztább, hogy a másik piszkosabb.A vitakultúra pedig pontosan ezért szükséges, bármennyire berzenkedsz, ha az értelemre hivatkoznak. Mert itt nem a saját hited fejlődéséről, hanem egy másik emberrelvaló kommunikálásról van szó. Hiszen úgy megmaradni a saját meggyőződésben, hogy közben a másikat meghagyni a szabadságában - ehhez kell az értelemmel, sőt, érzelemmel vívott módszer.

"De már meg ne haragudj, de magam is tanúja vagyok, az ember, ha kíméletes, megkötözik emberi kapcsokkal, kötelekkel, és végül nem engedik kimondani az egyszerű igazságot,"

Csakhogy mindenben érzelmi zsarolást látni is tévedés.
Egy kisgyereket is lehet rideg módon tiltani a neki káros dolgotól, és lehet úgy is, hogy közben érzi (!) hogy ez csak a szeretet féltése.
Az érzelmet még egy dolog miatt tartom igen fontosnak, azzal sem törődve, hogy nememre fogod a miértjét.
Ha ítéletet akarunk mondani másról, ha minősíteni akarunk, azt tudnunk kell, hogy ember nincs tévedés nélkül. Hiszen akár kettőnk beszélgetésében is oly sokszor fordult elő, hogy másra gondoltunk, hogy félreértettük a másikat.Ha nincs egy megfelelő kontaktus, akkor a szavak önmagukban igen sokszor nem tudják az igazi tartalmat közvetíteni. Viszont eleve feltételezni a jószándékot, az igazságra való gyötrelmes törekvést, elsősorban annál képes az ember, akivel szimpatizál. Ez egy olyan "előítélet", amit hiába is tagadna az ember, létezik. Hiszen jómagam is vagyok úgy, (minden igyekezetem ellenére) akár itt a fórumon is, akivel komolyabb ellentétem volt annak az írásaira sokkal ellenségesebben, sokkal kritikusabban reagálok, hiszen felém is ez sugárzik. Ez pedig egy ördögi kör.
Ezt pedig szerintem azzal a törekvéssel lehet megelőzni, hogy megelőlegezem azt a pozitívumot, amivel képes leszek részrehajlás nélkül megérteni. Ezt a törekvést pedig lehet akár érzelmességnek is nevezni. Ez ellen tudatosan tenni nem realitás, hanem egy másik oldala az előítéletnek.

"Ha megengedsz egy tanácsot, kérlek, kerüld el, hogy szíveddel-lelkeddel viszed fel mondanivalódat,"

Általában igazad van. Viszont ismétlem, itt a legtöbb téma olyan, hogy félgőzzel, félkomolyan ugyan mit ér írni róla?
Akkor hogyan lehet nyitott az ember a másik gondolatára?
Hiszen itt már lassan a szeretet emlegetése is csak érzelmi ömlengésnekszámít, félrehallott érv, amit át kell lépni! Persze, létezik a szeretetnek olyan megnyilvánulása, amikor fájónak kell lenni, mint egy seb jódozásánál.
De ti lassan csak ezt ismeritek!
Mintha Jézus csakis így cselekedett volna mindig!
Másfajta megnyilvánulás csak a gyengeség jele nálatok! Pedig a szeretetnek nagyon sok arca van. Számtalanszor tapasztaltam, hogy egy jó szónak nagyobb ereje van száz ostorcsapásnál. Ezt a jó szót jókor és jó helyen hogy tudná az ember kimondani, ha nem szivvel-lélekkel figyel a másikra és nem ugyanúgy válszol? Erről tudatosan leszokni - nem látjátok a veszélyét?

Ennek a hiánya miatt lehet az is, hogy mások vagytok a képernyőn, mint az életben. Pedig akkor valamelyik helytelen. Akkor az írásaitok nem sokat érnek, nincs igazi hitele! Ha meg valódi önmagad nyilvánul meg írásaidban, miért kérsz tőlem mást?
A hitemet mindigis igyekeztem úgy megélni, hogy az a gyakorlatra is érvényes legyen. Ha nem voltam rá képes, tudtam, hogy csak elvröl lehet szó, ezért vagy törekedtem a gyakorlatba is átültetni, vagy megkérdőjeleztem a meggyőződésem, hiszen ha nem válhat valósággá, ugyan mit ér?
Csak elvben, hitben elhatárolódni, de közben az életben barátságos, elfogadónak lenni - valamelyik szerintem megalkuvás.

Sokszor olyannak látom a csatáitokat (egyeszer már írtam itt erről a hasonlatról, bocsánat az ismétlésért) mint azok a hegymászók, akik a hegycsúcsot két különböző oldalról kezdik el meghóditani. Látszólag szemben állnak egymással, látszólag egész más az útjuk, pedig mindketten ugyanarra a célra törekednek.
Ha hiszed, hogy egy az Isten (a hármas Szeretetközösségben), ha hiszed, hogy mindenki a végső igazság megismerésére törekszik, akkor az őszinte, igazi szándék a fontos és nem az írott betü értelmezése.
Újra idézem:

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvérny betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

Ha ezt nem érted meg, ha ezt pusztán érzelmi ráhatásnak veszed, nem értettél meg semmit sem abból, amiket eddig írtam.
(És megkockáztatom: SZERINTEM a Biblia talán egyik legfontosabb üzenetét sem.)

Ugyhogy továbbra sem egyértelmű a topicindító kérdésem: mire Nektek a Fórum?

oncogito

Az "érzelmi húrok pengetése" dolgában nem éppen rád gondoltam.
Akkor tévedtem, elnézést kérek!

Ezután írsz arról, Szombatosok nem becsülte, hogy szíved-lelkedet adtad bele egy témába.
Én erre reagálok, nem bántásból, kérlek, félre ne értsd!
Szombatosok kiváló Biblia-ismerő, mert szvsz nagyon szereti az Urat és ezért igyekszik Őt megismerni, minél teljesebben. És tán nem tudod, sok dologban Szombatosok véleménye áll hozzám a legközelebb a Fórumon, az életről, Fórumtársakról, emberekről, történésekről alkotott vélekedéseinkben. Ebben is.
Szóval valószínűleg (magamból indulok ki Szombatosokkal kapcsolatban), azt hitte Fórum-társunk, hogy nem annyira a beszédet kell nézni hit dolgában, mint inkább azt, mennyire egyezik a krisztusi tannal, vagy mennyire tér el attól. Ez kíméletlenül hangzik, mert az igazság, az Általa megkövetelt egyszerű beszéd emberi fordulatoknak semmi elismerést nem ad. Jézus is egyenes, egyszerű beszédű volt, az embereket is egszerűen minősítette, meg beszédüket is. Mivel pedig Mesternek mondta magát, ebben az Őt szeretők tartoznak követni (apostoli rendelés is ám!)
Így Jézus ebnek nevezte a Hozzá könyörgő asszonyt,és annak igencsak győzködnie kellett Őt, hogy rajta segítsen, meg embereket gonosznak, még vendéglátóit is kiosztotta, miután mondták neki alomhajósi módon, hogy mikor azokat mondja, őket is bántja. Szóbval az igazság sokkal értékesebb, mint az úgynevezett kímélet, tapintat. Már a Mester csak ilyen, tanítványai Nála különbek nem lehetnek, és bizony, a sallang sokszor elfedi az igazságot, nem véletlenül ilyen a minta.
Most lehet, hogy el lehet érni választékosabban is, amit Szombatosok el akart. De már meg ne haragudj, de magam is tanúja vagyok, az ember, ha kíméletes, megkötözik emberi kapcsokkal, kötelekkel, és végül nem engedik kimondani az egyszerű igazságot, sokkal jobb, ha ezt ki sem engedi alakulni az ember.
Magam is e cipőben járok, és kapok is rendesen, ezért gondoltam, hogy nekem szól, amit félreértettem.

Ha megengedsz egy tanácsot, kérlek, kerüld el, hogy szíveddel-lelkeddel viszed fel mondanivalódat, mert a téged olvasó meg lehet, hogy az egyszerűséghez kötöte magát, meg a Mesterhez, aki azokat is kígyóknak, gonoszoknak, stb. nevezte (és egyet sem nevezett jónak), akikért meghalt. Nem mondom, hogy a Fórum-társak azok lennének, távol legyen, pláne, hogy a Benne hívők már testvérek, nem gonoszok, de aki sokat forgolódik hitbeli dolgokban (Szombatosok gondolom ilyen), az az érzelmi töltést, meg a lélek dolgait (nem a szellemét!!) elveti, és a beszédben levő igazságot nézi.
Más szempontból, a férfiakra inkább az objektivitás jellemző, az asszonyokra meg sokat hat az érzelem is. Kérlek, gondolj ezekre, különösen, mikor hozzám hasonló bigott keresztényekkel beszélsz (Szombatosok, meg ne sértődj, hogy téged is bigottnak tartalak, mert te sem engedsz semmiképpen a te meggyőződésedből, tudom!).

Abban nincs igazad, hogy Szombatosok (vagy én) nem vagyunk toleránsok a mások véleményéhez. Nézd csak meg, alig szólunk bele, és nem harcolunk a tőlünk teljesen idegen dolgokba, ha véleményünk nekünk is van róla.
Azt viszont ne kívánd, hogy bármi módon igazoljuk, vagy elismerjük azt, amivel nem értünk egyet, mert pl. szerintem az egyet értés súlyosabb bűn, mint maga az a vétek, amivel egyet értenek. (Ezt ne vitasd, kérlek, mert te vélhetsz mást, én erről nem fogok vitázni.)

Ezzel kapcsolatban lenne mégegy dolog, ami nagyon nem tetszik. Oly sokszor olvastam már itt önvallomás gyanánt és mások jellemzése gyanánt, hogy az életben annyira más, annyira emberi, annyira elfogadó. Ezt én soha nem tudtam és nem is akarom elismerni. Ugyanis akkor vagy a hitet, amiről beszél másként vallja a képernyőn, vagy a magánéletben hord álarcot.

Na, ehhez hasonlót én írtam ugyan magamról, vagyis azt, a Fórumon én csak a hitre nézve való dolgokhoz szólok, és ezeket nagyon komolyan veszem. De én azt is írtam,egy nyelvem, egy arcom van, ugyanaz az ember vagyok, élő, vizsgálható, valóságos személy. A valóságban viszont általában éppen nem a hit dolgaiban vagyok az emberek közt, hanem közönséges ember vagyok, tán sokan nem is gondolják rólam, hogy hívő vagyok. Tehát én nem játszom szerepet, el sem ismerem, mégis megértem, hogy egész más kép alakul ki rólam csak a Fórum-beli szereplésem alapján, mint a valóságban, arcról arcra. Nem szerep ez, hanem mondom, itt a Fórumon csak valifili dolgokban nyomulok. Tehát ez is csak egy rész, ahogy rész szerint van itt moinden. Ebben az értelemben is, mert a hit dolgaiban sem azt írom, amimvan, hanem annak csak kis részét, ám ez is rengeteg időmet elveszi.

Nem értesz egyet azzal, hogy a sok felszínes vélemény elmossa, elfedi az értékeset.
Ezt először is magamra értettem. Ha hozzászólnék olyan dolgokhoz, amikhez csak felszínesen értek, akkor az én beszédeim hígulnának, most viszont adott mennyiségű írásomban viszonylag sok érték van. Ha ezeket felhígítanám saját felszínességeimmel, akkor is veszítenék.
De ha jobban meggondolod, az offolókat éppen ezért nem szeretik, mert felhígítják az értékes, és tényleg van több Fórum-társ, akinek semmi kedve a sok maszlagból kihámozni az értékeket. Viszont az egyszerű, velős gondolatok, (ha észreveszik őket), eltalálhatják ám az embert! (Látod, ezért, az én bőségem miatt is vannak nálam értékesebb emberek).
Abban meg egyetértünk, hogy én is értékesnek tartom sok Fórum-társunk fórumkodását, ha magam nem is folyok bele csak kevés dolgaikba (több topicot olvasunk, mint amihez hozzászólunk).

CSerfa