|
|
 |
psycho-pata
2001-06-27 21:57:32
|
783
|
Hát igen, erre mondják, hogy az életben szerencse is kell. Különben az az érzésem, hogy a velünk korabeliek tán toleránsabbak. Ennek oka lehet, hogy szüleink már hallottak szüleiktől az I.VH-ról, ők pedig megélték a II-at, hadifogságot, bombázásokat, a Rákosi érát, ahol jó "szokás szerint" mindkét oldal megkapta a magáét, majd 56-ot, ahol nekünk már voltak emlékeink, majd azokat az éveket ahol ellenforradalomról kellett beszéljünk, vagy megnevezés nélkül beszélni a forradalomról. Meg amit kifelejtettem, pedig fontosnak érzek: A világháború után mindenki megkönnyebbült, a bombázások, félelem hiányában, s valóban épitkezett, s reménykedett mindenki, s segített ahol tudott. Ezt hiányoltam a rendszerváltás utáni első kormányfői beszéd során, holott én az SZDSZ-re szavatam. Legalább szavakban hiányzott a hit, a lelkesedés, egy szomorú embert hallottam tárgyilagosan beszélni.
Ezért bosszantanak a RA beszédek, melynek kapcsán a Farkasházy szüvege jut az eszembe, a "Miért kommunistázol?", ami valóban szellemes, s találó volt:-)))
/56 után a Goldberger textilgyár festékkonyháján voltam segédmunkás, ami egy magyar Gulágnak is megfelelhetett volna, de igen sokat tanultam itt toleranciából:-)))/ |
|
A hozzászólás:
 |
Derek
2001-06-27 21:39:30
|
782
|
"Pápán volt középiskolás, kiről szóbeszéd alapján elterjedt, hogy ellenforradalmár csemete. Azért nem sikerült az érettségi, mert oroszból megvágták"
Nekem ilyen szempontbol szerencsem volt. 56-ban a nagy nekibuzdulasban a diakok az altalanos iskolankban,mint sokhelyutt masutt is levaltottak "kommunista " igazgatot(igaz o volt az igazgato mar akkor is amikor meg polgari fiuiskola volt), es kineveztek egy masikat a bazisdemokracia szellemeben. Ezt aztan mar anyam meselte kesobb, hogy az iskolat az akkori szokasok szerint kivezenyeltek egy tuntetesre ahol en allitolag voros fejjel uvoltottem az elso sorban 6 evesen ,hogy munkasnak kenyeret ,Matyinak kotelet es anyam akinek ez az egesz dolog nagyon nem tetszett odajott es kipofozott a sorbol, azzal ,hogy te kis hulye ,tudod-e egyaltalan,hogy ki az a Matyi, es lehulyezte az egesz tarsasagot tanari karostul egyutt ,hogy milyen dolog ez gyerekeket kihajtani ilyesmire. Es a levaltott igazgato ezt nem felejtette el soha, aki szinten ott menetelt a sorban,mert mi mast tehetett volna,aki peresz 57 tol megint igazgato lett egeszen a nyugdijazasaig es en csinalhattam a legnagyobb facersagot az iskolaban , engem mindig kihuzott a szarbol. Vegul is neki koszonhetem.,hogy egyetemre mehettem, mert o beszelte le apamat,hogy ne menjek vegyipari technikumba, hanem inkabb az akkor indulo elso fizika kemia tagozatos osztalyba ahonnan sokkal konnyebb bejutni egyetemre,mint egy ipari technikumbol. Bar az oreg akkor azt josolta, mert o volt az elso tortenelemtanarom,hogy belolem politikus lesz, mert sokat beszelgetett velem akkoriban. |
|
Előzmény:
 |
psycho-pata
2001-06-27 21:15:59
|
779
|
Igen, amit mondasz az az én véleményem is. Az egyszerü katonai szolgálat is választóvíz lehet, hogy társainkat valóban megismerjük, de az IGAZI megismeréshez ilyen idők kellenek. Volt valamikoron egy áldott jó lélek főápolónk, ki kissé "bohókás" pali volt. Szélsőséges SZDSZ-es lett, amit nem nagyon értettem. Azt nem értettem, hogy egy politikában ennyire indulatos pali miért pont az SZDSZ-hez csatlakozott. Én kedveltem, igy engem elfogadott, még az ő égetését is. Ebédnél az egyik kedvenc húzásom az volt, hogy amikor elkezdte lélektelenül kanalazni a levest, pókerarccal kezdtem mondani, hogy a vértelen renszerváltást, Európa térképének átrajzolását HGY-nak köszönhetjük, akár pufajkás volt, akár nem. Elvörösödött, olyan lett a feje mint Pubinak, mikor ellentmondanak neki, s jött a törpeség, pufajka, meg minden. Mondta is, hogy nem eszi meg a paradicsomlevest, mert az bolsevista:-)))
Aztán magánbeszélgetéseink során kiderült, hogy édesanyját betegség miatt elvesztette. Édesapjának a háború elött tán egy kis cipészboltja volt, s tartalékos tiszt is volt. 1956-ban apja forradalmár volt, de fegyveres harcban nem vett részt. Aztán apja eltünt. Ő 12 évesen orosz laktanyákban, börtönökben, meg ahol csak tudta gyakorlatilag árván, tehetetlenül keresgélte az apját. Átmenetileg nagynénjééknél lakott a Mester utcában, ahol a nagybácsi csőgyárban volt munkás. Mikor valamelyik reggel jöttek a tankok /az öreg elötte éjszakás volt/ odarohant az ablakhoz, s ököllel fenyegette az oroszokat, ordított, hogy hagyják aludni:-))) Mint egy Bohumil Hrabal regényrészlet. Az oroszok pedig oda lőttek, ami a bácsit nem sétette, de átment a lövedék az egyetlen öltönyét tartalmazó szekrényen, meg a szobafalon.
Na rövidebbre zárva a szót apját megtalálta, kit megvertek, majd bőrtönbe került, s ezt követően nem élhetett a fiával. Ő /a főápolónk/ Pápán volt középiskolás, kiről szóbeszéd alapján elterjedt, hogy ellenforradalmár csemete. Azért nem sikerült az érettségi, mert oroszból megvágták. Ő, mint gyerek a politika helyett a nyelvre is haragudott. Késöbb a katonaságnál megbízhatatlanként a gyengálkedőre került, majd az egészségügybe.
Ha ma lincselés lenne, Ő lenne az első, aki megpróbálná megakadályozni.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|