Nekem 14 éves koromban a forradalom igen hosszú időnek tünt, akár heteknek, hónapoknak. Lényegnek tartom, hogy ki hol élhette át. Faluban, kis városban, megyei székelyen esetleg a fővárosban, s annak is milyen részén. Hogy hány éves volt, milyen volt a politikai meggyőződése, mit hallott a szüleitől, mit tapasztalt az 50-es évek diktatúrájában. Én 14 éves esős gimnazistaként a Köztársaság téren "ragadtam" nagybátyám halála után, potosabban kapcsán, s velem egykorú unokatestvéremmel csavarogtunk, s láttunk sok mindent. Az első napokban ünnepi mámort észleltem, az emberek emlékeim szerint felszabadultak voltak, s valóban láttam betört kirakatüvegek mögött árukat, mikhez senki nem nyúlt hozzá, s kalapokat valami szöveggel, mibe az emberek dobáltak pénzt, akár még papirpénzt is. TV hiányában a rádió, s a röplapok, szórólapok, utcán járó emberektől, szomszédoktól nyert információ volt a hír. Meglepett, hogy szinte percről perce alakultak a pártok, szerveződtek fegyveres alakulatok. Furcsa volt látni civileket fegyverrel, karszallaggal. Láttam barikádokat építő, harcra készülő embereket, de rohanó tömeget is valami rémhírre, mire elestem, majdnem eltapostak. A vidékiek szállitották az élelmet, volt is elég a környékünkön, de sokat kellett sorba állni. Egyszer dudorászni kezdtem valami balos indulót /az iskolában ünnepek alatt nyilván nem az Angelus pastorinbust énekeltük/, mire majdnem kaptam egy maflást:-))) Késöbb a halottak, tereken este a gyertyáktól világos friss sírhelyek, szénné égett harckocsizók, a meglincseltek engem is úgy érintett, mint Téged az áldozatok látványa.
Szóval spontán reakciónak gondoltam a szerencsétlen, arrogáns Gerő beszédet követően, mire baloldaliak, fiatalok, tanulók reagáltak, s nem horthysta katonatisztek, kapitalisták, meg arisztokraták. A kezdetben ünnep volt, mit a késöbbiekben árnyaltabbá tett a lincselés. A pártok egy része, megnyilvánulásuk, s a Mindszenthy beszéd legalábbi szüleimnek nem tetszett. Egy jó ügyből, forradalomból nem gondolnám, hogy rögtön a béke szigete lett volna.
Tán abban tudnám summázni a dolgot, hogy a diktatúrával elégedetlen emberek, sok korábbi párttag is reformot akart.
A késöbbi politika 56-ból is külön politikát csinált, annak megfelelően, hogy kié volt 1956.
Felnőttként került a kezembe az "1956 a sajtó tükrében", ami csalódás volt, mert csak néhány napról volt szó.
|