Tony Blair és a lángoló szívek
Első kép:
Tony Blair a győzelem éjszakáján, a sajtótájékoztatón. Felszabadult öröm, kis gyermekeit karjában tartva mosolyog: szíveket dobogtató, vonzó és imponáló jelenség. Megérdemli a tiszteletet, soha nem látott győzelmet aratott az általa megújított Munkáspárt élén.
Csodálkozunk, ez valami új: európaiság, modernség és családszeretet egyszerre: sikerült ötvözni a múlt szociáldemokrata értékeit a „cool” , felvilágosult, „menő” szellemmel és hatékonysággal. Talán egy reménytkeltőbb jövő igérete körvonalazódik.
Második kép:
Állatok égő teste hoszzú, végtelen hosszú sorokban, ugyanabban a híradóban. A kergemarhakórban megbetegedett állatokat nem próbálták meg meggyógyjtani, vagy ápolni, hanem ráadásul további 3 millió társukat ölték meg és égették el, mérnökien pontos, párhuzamos sorokban a zöld mezőkön. A probléma megoldására, a gazdasági veszteségek megakadályozására ezt határozta és hajtatta végre a Blair vezette kormány.
Viszockij dala jut eszembe:
„ az égő mécsesekben az égő tankokat látom
A sok orosz kunyhót, ahogy ég
Az égő Szmolenszket, az égő Reichstagot
S a katonák lángoló szívét”
Itt nincs mécses, hanem valóban három millió égő, lángoló szív.
Szembenéztek-e ezzel, kedves feleim, kik talán megbecsüléssel tekintetek a brit és a többi „európai” kormányra, tudtok–e színről színre látni?
|
