|
|
 |
jucoka1
2003-06-23 17:12:55
|
95
|
Csodálkozom rajta, hogy a topicban senki nem reagálta le hozzászólásodat.
Mi a gyász? Az, ha valakinek a hiánya fáj, fájdalommal gondolunk rá, és nem tudjuk felejteni.
És miért fáj? Azért mert nagyon szerettük, sőt még most is szeretjük. Mert nekem még most is három gyermekem van, csak az egyiket már nem tudom magamhoz ölelni, csak álmomban. És azok a legszebb álmaim, még ha ki is borulok utána!
Most lehet, hogy profán leszek, de ha a te gyereked halna meg (soha ne legyen), akkor te azzal csak magadat sajnálnád, azért mert nem tud már neked jót nyújtani? Az eszem megáll!
Ha egy ilyen ember, mint te, csak szánalommal teli megvetéssel gondol a gyászoló emberekre, köztük rám is, az egyáltalán nem zavar!
Ha valakid meghal majd, akkor te megvonod a vállad, hogy: na eggyel kevesebb, és tovább éled lazán az életed? Ha te ezt meg tudod tenni, akkor téged kell sajnálni. |
|
 |
Mumu
2001-06-18 23:50:28
|
12
|
1.A gyaszban ketsegtelenul benne van sajat magunk sajnalata is.
2.A gyaszban benne van a kozeli draga ember eltunesevel a bizonyossag az elet vegesegerol is.
En azt hiszem hogy igenis beszelni kell Rola ,valahogy uj helyet adni az eletunkben,esetleg megtalalni a helyet eletunkon kivul is,ember valogatja.
Szep persze ha tovabb el.eszreveteleivel.peldajaval,vicceivel.Meg szebb ha ugy beszelsz vele hogy kitalalod mit mondana egy bizonyos helyzetbe es vitatkozol vele.
Mindenesetre igenis beszelni kell rola. |
|
A hozzászólás:
 |
Feraa
2001-06-18 08:52:56
|
9
|
Érdemes lenne talán egy kicsit elgondokodni, mi is az a gyász.
Mások előtt és magunk előtt is azt mondjuk, fáj, hogy ő már nincs velünk. De miért is fáj? Fáj, mert valaki pontosabban valami nincs már többé. Ez a valami az, amit az elhúnyt tudott nyujtani nekünk élete során, amitől nekünk jobb lett, amiből előnyünk származott, fizikális illetve lelki előny. A fizikális tényleg problémás, ha pl egy massziv kereső a családból távozik viszont a lelkin túltehetjük magunkat, ha észrevesszük és elfogadjuk, hogy a gyásszal csak magunkat sajnáljuk. El kell ismerni, hogy egyáltalán nem az bánt, hogy a szeretett már nem lehet köztünk, hanem az, hogy nem tud nekünk már "jót" nyújtani.
Maga a megemlékezés nagyon szép dolog és szükség is van rá, de egy "gyászoló" emberre, aki egész nap depizik (azért mert neki már nem "jó") csak szánalommal teli megvetéssel tudok tekinteni.
Mégegyszer: a megemlékezés szükséges és nagyon fontos, ahogy a közhely is tartja, kétszer hal meg, az kire... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|