Keresés

Szerintem két különböző fogalom mosódik itt össze.
Előszöris, amiről te beszélsz, a sátán, ahogy korábban is írtam, sokkal inkább amolyan próbatéltel féle, ami természeti csapások, értelmetlen balesetek, betegségek formájában jelenik meg. Mint Jóbnál. Itt az Istenhit van próbára téve.

Viszont amit én kísértésnek hívok, az más dolog. Azt emberi cselekedetek, tévhitek hoznak létre. Vagy azáltal, hogy bűnt kiált ott, ahol nem kellene, vagy az által, hogy saját akaratát, erkölcsi értékrendjét juttatja érvényre zsarnoki módon, stb.
Sokszor ezek görcsös kikerülése miatt az élet tényleges szépségei, a természetes dolgok, a tiszta örömök kerülnek feketelistára, mint kísértés. Pusztán a lehetőség miatt, hogy rosszul értelmezhetők.
Ebben az esetben a földi életben való helytállás van próbára téve, de nem egy külső gonosz erő hatására, hanem a szabad akarat mérettetik meg.
Itt is egyfajta Istenhit van próbára téve, de sokkal közvetettebben és sokkal irányíthatóbban, viszont sokkal inkább támpont nélkül. Hiszen az élet nagyon sok területén lehet megélni ugyanazt bűnként és erkölcsösként egyaránt. És mindkettőt az igazi Istenhit tudatában.
Ez az, ami nem háríthato semmiféle gonosz szellemre, ez az ahol az ember hite a jószándékban, a józan észben és a szeretetben lesz Istenhitté.
Ez az, ahol vitatom a kísértés létét, csak az ember döntésén múlik minden..

oncogito

Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hü az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; söt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. /1Kor 10:13/

Nem hágy titeket feljebb kísértetni... Pál is állítja egy kísértö létét, aki engedelmeskedik Istennek - hiszen a kísértés mértékét Isten szabályozza. Jóbnál is Isten megszabta, hogy a Sátán meddig mehet el. Ez a Sátán nem a Dantei pokolbéli fejedelem, hanem Isten fiai közt, színe elött megjelenö személy, aki körülkerüli és át meg átjárja a földet. Jézus is úgy tekint rá, mint akin hatalma van.

Üdv:
Canis

Anita31,
"Több olyan élvezet van az életben amit én mértéktelenül "fogyasztok", és sosem éreztem hogy kísértést jelentene."

Minden bizonnyal pont amiatt, hogy nincs a "tabu-listádon". Ez is arra enged következtetni, hogy az ember felméri mi az, ami hasznára válhat (akár vallási, akár erkölcsi, akár életelv alapon) és amikor eltér ettől a mércétől, kisebb-nagyobb bűntudattal teszi. Amíg nem tiltott, vagy helytelen kategóriába tartozik valami, addig szóba sem jöhet, mint kísértés.

Darkman,
Szentigaz, hogy a szándéknak fontos szerepe van cselekedeteink minősítésénél. Azonban ez is egyfajta mércéhez igazodik. Pontosabban annak az aránynak az eldöntésétől, hogy milyen mértékben fontos számunkra a saját érdekünk, jó közérzetünk, akár mások rovására is.
Talán ha olyan valakinek kell döntenie különböző helyzetekben, akinél gyakran forud elő, amit te is írtál, azaz tudja, hogy belső hangja ellen cselekszik, de mégis megteszi, azok közül az emberek közül kerül ki a legtöbb, aki hisz a kísértésben. Hiszen maga sem érti helytelen döntéseinek okát, a bűntudatot érzi, ezért a körülményt okolja.

egy kisördög,
Hát, igen a legkönnyebb annak a kísértésnek ellenállni, ami nem számunkra kísértés. :-) Ilyen "erős jellemüek" a legkritikusabbak másokkal szemben.

Feanor,
"Tehát a "ne vigy minket kísértésbe" helyese(bbe)n úgy értelmezehtő: "ne próbálj meg minket erőnkön fölül"."
Ezt a gondolatot én inkább a folytatásban, (azaz "szabadíts meg a gonosztól") értelmezem. A kísértés magába foglalja, hogy nem rajtaütésszerüen jön, nem sorscsapásként éljük meg, nem kívülről jövő élethelyzet, hanem magunk idézzük elő. Ezért aztán szerintem saját gyengeségünk "alibije" a kísértés, amit nem kerülni, hanem megszüntetni kellene.

Canis,
Jézus megkísértésével kapcsolatban nagyon egyetértek, amit írtál.
A sátánnal való dologban azonban teljesen más az elképzelésem. Egyetlen esetben tudom elképzelni létét, amikor számunka indokolatlannak minősülő nyakunkba szakadó megpróbáltatások érnek. Ezek ugyan meg is erősíthetnek, ami végső soron javunkra is válhat, azonban ez szerintem olyan, aminek okát nem érthetjük, mégis törekedni kell elviselésükre. Ennek okát megismerni szerintem erőn felüli próbálkozás.
Minden más esetben alapból vitatom, hogy embernek lennének "sátáni" megnyilvánulásai, azaz a sátán karmában lenne mint annak segítője. Az emberi szabad akarat útján nagyon sok tévút létezik, ezek alól senki nem mentes. Ezeknek a következményeit mi éppúgy viseljük, mint mások a miénket. Ennek az okát már szerintem érdemes és lehet is firtatni. Ez az a a pont, ahol hibásnak, sőt károsnak érzem ha embert, mint kísértést kerülnek. Lehet elhatárolódni külnböző cél, életelv, erkölcs, vallás miatt. Azonban ha kísértést jelent egy másik ember, az saját hitünk gyengeségét jelzi.

oncogito