Üdv Mindenkinek !
Anita31,
"Több olyan élvezet van az életben amit én mértéktelenül "fogyasztok", és sosem éreztem hogy kísértést jelentene."
Minden bizonnyal pont amiatt, hogy nincs a "tabu-listádon". Ez is arra enged következtetni, hogy az ember felméri mi az, ami hasznára válhat (akár vallási, akár erkölcsi, akár életelv alapon) és amikor eltér ettől a mércétől, kisebb-nagyobb bűntudattal teszi. Amíg nem tiltott, vagy helytelen kategóriába tartozik valami, addig szóba sem jöhet, mint kísértés.
Darkman,
Szentigaz, hogy a szándéknak fontos szerepe van cselekedeteink minősítésénél. Azonban ez is egyfajta mércéhez igazodik. Pontosabban annak az aránynak az eldöntésétől, hogy milyen mértékben fontos számunkra a saját érdekünk, jó közérzetünk, akár mások rovására is.
Talán ha olyan valakinek kell döntenie különböző helyzetekben, akinél gyakran forud elő, amit te is írtál, azaz tudja, hogy belső hangja ellen cselekszik, de mégis megteszi, azok közül az emberek közül kerül ki a legtöbb, aki hisz a kísértésben. Hiszen maga sem érti helytelen döntéseinek okát, a bűntudatot érzi, ezért a körülményt okolja.
egy kisördög,
Hát, igen a legkönnyebb annak a kísértésnek ellenállni, ami nem számunkra kísértés. :-) Ilyen "erős jellemüek" a legkritikusabbak másokkal szemben.
Feanor,
"Tehát a "ne vigy minket kísértésbe" helyese(bbe)n úgy értelmezehtő: "ne próbálj meg minket erőnkön fölül"."
Ezt a gondolatot én inkább a folytatásban, (azaz "szabadíts meg a gonosztól") értelmezem. A kísértés magába foglalja, hogy nem rajtaütésszerüen jön, nem sorscsapásként éljük meg, nem kívülről jövő élethelyzet, hanem magunk idézzük elő. Ezért aztán szerintem saját gyengeségünk "alibije" a kísértés, amit nem kerülni, hanem megszüntetni kellene.
Canis,
Jézus megkísértésével kapcsolatban nagyon egyetértek, amit írtál.
A sátánnal való dologban azonban teljesen más az elképzelésem. Egyetlen esetben tudom elképzelni létét, amikor számunka indokolatlannak minősülő nyakunkba szakadó megpróbáltatások érnek. Ezek ugyan meg is erősíthetnek, ami végső soron javunkra is válhat, azonban ez szerintem olyan, aminek okát nem érthetjük, mégis törekedni kell elviselésükre. Ennek okát megismerni szerintem erőn felüli próbálkozás.
Minden más esetben alapból vitatom, hogy embernek lennének "sátáni" megnyilvánulásai, azaz a sátán karmában lenne mint annak segítője. Az emberi szabad akarat útján nagyon sok tévút létezik, ezek alól senki nem mentes. Ezeknek a következményeit mi éppúgy viseljük, mint mások a miénket. Ennek az okát már szerintem érdemes és lehet is firtatni. Ez az a a pont, ahol hibásnak, sőt károsnak érzem ha embert, mint kísértést kerülnek. Lehet elhatárolódni külnböző cél, életelv, erkölcs, vallás miatt. Azonban ha kísértést jelent egy másik ember, az saját hitünk gyengeségét jelzi.
oncogito |
