Keresés

Egy hasonló témán gondolkozom már egy ideje, örülök, hogy megnyitottad.
Írod:
Tehát a "ne vígy minket a kísértésbe" ez szerintem nem valami általános, egyetemes gonosztól való távolságtartás óhajtása, hanem egy belső készség kívánása, a saját gyenge pont felszámolásához.
Saját gyenge pont... Jézus is megkísértetett. Eszerint benne is megnyilvánult a gyengeség - bizonyára természetének emberi részén keresztül. Vajon mi lehetett Jézus gyenge pontja? Szvsz a hatalom, ami a kezében volt. A hatalom, amivel a könnyű utat választhatta volna (megmutatva igazi természetét). Csakhogy akkor nem mondhatta volna, hogy ő az út, az igazság (hiszen mi nem járhatnánk azon az úton - nem lévén Isten-Emberek, nem lehetnénk hasonlóvá hozzá).

Nemrég hallgattam egy előadást, ahol soxor elhangzott a Sátán neve. Az ott felvázolt Sátánkép egy cukros bácsi és egy fogorvos keveréke volt. Az egyik ismerősöm komolyan felháborodott ezen - idézem: "Jób könyvéből kiderül, hogy Sátánnak mi a dolga." Szerinte Sátánnak dolga, feladata van - Istentől kapott feladata.
Kérdés: Jób sorsa nem meríti ki a kísértés fogalmát? Hiszen ő nem lett nemesebb a kísértésnek való ellenállás által, csak megmaradt korábbi állapotában.

Üdv:
Canis

A kísértés létével, illetve annak vitatásával kapcsolatban több helyen is vitába keveredtem, de a többi topicokban off volt a téma.
Itt talán több szó eshet róla.

Szerintem a kísértés egy gyüjtő fogalom. A "rossztól" való tudatos távolságtartás mindenkinél másban nyilvánul meg. A falánknak az étel a kísértés, az alkoholistának a drog, a túlzott szexuális vággyal rendelkezőnek a lehetséges partnerek, egy programozónak a számítógép a függőség csúcsa, stb.
Azonban az alkoholistának közömbös az étel, tehát nem kísértés. A falánkot nem zavarja az alkohol, a heves vérmérsékletüt meg lehet, hogy nem érdekli a számítógép.
Ezért önmagában sem az étel, sem az alkohol, sem a számítógép, sem a lehetséges partner szerintem nem kísértés.

Tehát a "ne vígy minket a kísértésbe" ez szerintem nem valami általános, egyetemes gonosztól való távolságtartás óhajtása, hanem egy belső készség kívánása, a saját gyenge pont felszámolásához.
Aki törekszik egy olyan életformára, ahol a saját szenvedélyeinek a kiélése, vagy érdekeinek az érvényre juttatása az elsődleges, ott az életfelfogás a "kísértés" és nem pedig az a módszer, vagy az a lehetőség, ami erre lehetőséget ad.
Hiszen mindent,ami lehetséges lenne, mint kísértés megszüntetni, felszámolni nem lehet, mindentől menekülni, hátatfordítani nem lehet. Ha meg küzd ellene, nem az ad igazi erőt, ha nem teszi ki magát a kísértésének, hanem az, ha le tudja győzni. Amig elbukik, addig ő volt gyenge, nem a kísértés nagy.
Tehát ilyen formában a kísértésre még jó "edzőpartnerként" is lehet tekitneni, hiszen kísértés nélkül nem kunszt fejlődni.

Akinek a mértékletesség alaptulajdonsága, annak szerintem nem nagyon jöhet számításba semmiféle kísértés. Hiszen nem azért mértékletes, mert nem jut eszébe más, hanem azért, mert felmérte mire van szüksége - és azzal elégedett.

Egyelőre ennyi, várom a vallási és nem vallási alapállásból jövő cáfolatokat.

oncgito