Keresés

Elnézést, hogy neked tulajdonítottam azt, amit csak idéztél, (de ha egyetértesz vele, talán nem olyan vészes ;-)).

Hogy kikérem a nök nevében, amit írtam, azt nem mondanám, csak nagyon ugy éreztem, hogy a másik oldalt is meg kell említeni (mármint az Ádámokat).

Nem is akarom tovább firtatni a dolgot, mert kicsit magas nekem az a könyv (ill. az idézetek belöle), sok mindennel nem tudok egyetérteni, de az is lehet, hogy nem értem 100%osan. Sok utalás meg idézet van bennük a bibliából, de ugy érzem, meg van toldva dolgokkal, amiknek nincs sok közük a keresztény szemlélethez.
Például az a gondolat, hogy a nök által jött be a bün és hogy a szabadulás mozzanata is a nöböl indul ki, az nagyon logikus emberi gondolkodásra vall, de a bibliában ez nem ilyen elv alapján müködik. Ott nagyon világosan az áll, hogy a szabadulás és az Istenhez való visszatalálás egyedül Jézus által történik meg, és abban sem nök sem férfiak nem játszanak döntö szerepet.

"Hol van ez, hogy megváltoztathatatlan?"

Igazad van, nincs sehol, ez az én felületességem volt.

"Miért azok a nők akiknek ilyent szánt esetleg az Isten azokat nem szereti annyira? Isten mindenkit egyaránt szeret. És valakinél ez a szeretet egy ilyen viszontagságos sorban nyílvánul meg."
Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ami számára a legjobb.."

Igen, Isten mindenkit egyaránt szeret és természetesen nem zárja ki ez azt, hogy valakinek sok szenvedésben legyen része. Isten tudja, hogy az számára miért a legjobb. De hogy abban szerepet játszik valamiféle megérdemlés... erössen kétlem.

Amit a talán kicsit tul harcias megjegyzéseimmel mondani akartam, csak annyi, hogy Jézus óta nincs már olyan, hogy minden nönek, mert nö, az a sorsa, hogy... A szeretet törvénye, a szabadulás, a megújulás elve a férfi-nö kérdésre ugyanúgy érvényes, mint az élet többi területére, akkor is ha ezt még ugy tünik, kevesen értették meg.

Na tessék, mégis firtattam a dolgot, ejnye-bejnye... :-)

Jóéccakát!
Szela

"Miért éppen a nök, miért csak az "Évák" legyenek azok, akik lemondanak, türnek, szeretnek, önfeláldoznak, beérik az érzés-morzsákkal és eltürik maguk felett az uralkodást??? Hol vagytok Ti, Ádámok, rátok talán nem ugyanaz érvényes, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet..., szeresd felebarátodat....,szeresse feleségét, ahogy Krisztus szereti az egyházat... ,szeresse és becsülje meg, mint tulajdon testét, ésigytovább???"

Természetesen neked teljesen igazad van. Ádámokra teljesen érvényes ugyanez, és sajnálom, hogy kicsit patriarhális lett talán az idézet. Amit én írok az valóban mondjuk úgy eltorzult, de ezek nem az én gondolataim. Nem a saját eszmefuttatásom, én csupán kiragadtam, pár úgy érzem idevaló idézetet. És amúgy én ezekkel teljesen egyetértek. Különben, ha elolvasod az egészet akkor kiad egy egészet. Igy csak töredék.
Bővebben: http://www.tar.hu/hitbenhat/textzip/dual.zip

Valahogy úgy érzem, mintha kikérnéd ez a nők nevében. Kedves Szela a nő és a férfi szerepe a fejlődésben nem ugyanaz. A nő mindig alárendelt szerepet töltött és tölt be itt a földön. Ez Isten akarata és a bukás következménye.
"A nő hibája, a nő tévedése az elfogadó princípiumnak Istentől való elhajlása folytán átragad a férfilélekre is, és a férfilélekben mind maradandóbb, erősebb és keményebb kialakulásokat hozott létre. "

"Tehát a visszaindulás az elbukás útján, vagyis a szabadulás mozzanata - mintegy örök jelképezésül - nem a férfiból indul ki, hanem a nőből: az elfogadó szellemi elv hajolt el az Istentől, s fogadta el a csábítótól a téveszmét, tehát ugyancsak az elfogadónak kell felemelnie a szemét és a szívét, az elfogadónak kell a kapcsolatot keresnie, mivel az ő lelkében vannak elrejtve azok az életlehetőségek, azok a kötelékek, amelyek a bűnbeesés folytán elszakadoztak. Tehát az elfogadón, a női lelken keresztül válik testté az Ige, az Isten Szentlelke; a nő, a feltisztult női elv - a férfi hozzájárulása nélkül! - lett ennek az Igének megvalósítója, testbeöltöztetője, hogy ezen a megvalósult, testté vált Igén keresztül lehajolhasson a bűnhődések pokláig.
A nőben van az a folyékonyabb életáram elrejtve, amely nem testi, hanem lelki természet; őbenne van az életnek nagyobb, puhább, alakíthatóbb princípiuma, gazdagabb, színesebb, világosabb és ragyogóbb része. "

Ha végigolvasnád az előző részeket, akkor talán értenéd, hogy miért az Évák.

"ezt a nyomorúságot pedig természetes és megváltoztathatatlan állapotnak tekinted."
Ezt miből gondolod? Hol van ez, hogy megváltoztathatatlan?

"Hát én pedig, mint nö, nem abból indulok ki, hogy nekem egy ilyen sorsot szánt az én Istenem, aki engem ugy szeret, mint a szeme fényét!!! "

Miért azok a nők akiknek ilyent szánt esetleg az Isten azokat nem szereti annyira? Isten mindenkit egyaránt szeret. És valakinél ez a szeretet egy ilyen viszontagságos sorban nyílvánul meg. Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ami számára a legjobb. Ha valakinek ez szenvedés, akkor szenvedés, ha öröm, boldogság stb... akkor az.
Üdvözlettel PoPee

"Ezek azok az Évák, akik feláldozzák magukat a családjukért, a férjükért; eltűrik a férfi szeszélyeit, eltűrik maguk felett az uralkodást; ők azok, akik lemondanak, s beérik - mert be kell érniük - az érzéseknek azokkal az apró morzsáival, ...
Az ilyen anya és feleség mindezek ellenére szeretettel ragaszkodik mindegyikhez az övéi közül; szereti azt, akit a végzet mint házastársat rendelt számára, szereti a gyermekeit, a szüleit, a testvéreit; szereti és eltűri barátainak gyengeségeit, hibáit..."

Tudod, valahogy futkározik a hideg a hátamon, mikor ezt olvasom. És nem azért, mert nem tartom jónak és fontosnak az ilyen szeretetet, az önfeláldozást a szeretteidért, stb. De egyet nem értek. Miért éppen a nök, miért csak az "Évák" legyenek azok, akik lemondanak, türnek, szeretnek, önfeláldoznak, beérik az érzés-morzsákkal és eltürik maguk felett az uralkodást??? Hol vagytok Ti, Ádámok, rátok talán nem ugyanaz érvényes, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet..., szeresd felebarátodat....,szeresse feleségét, ahogy Krisztus szereti az egyházat... ,szeresse és becsülje meg, mint tulajdon testét, ésigytovább???
Amit Te leírsz, az az eltorzult, tökéletlen állapot, ami a bün következménye.
Ez viszont nem normális és éppen ez az ijesztö ebben az eszmefuttatásodban, hogy felsorolod, mint férfi, hogy milyen legyen a nö, és ezt a nyomorúságot pedig természetes és megváltoztathatatlan állapotnak tekinted.
Hát én pedig, mint nö, nem abból indulok ki, hogy nekem egy ilyen sorsot szánt az én Istenem, aki engem ugy szeret, mint a szeme fényét!!! Remélem, hogy megtanít sokkal jobban szeretni meg türni is fog kelleni az biztos, de azt is remélem, hogy megtanítja a férjemet (ha ad egyet ;-)) ugyanerre!!! Jézus szeretett, tudott (és mert) sírni, nem takarta el érzelmeit, tudott beszélni róluk, tudta, milyen fontos a kommunikáció egy kapcsolatban (jó, az föképp az Atyjára vonatkozott, de mindegy), és odaadta mindenét, életét másokért. Hát kérlek, kedves IGAZI férfiak, nézzetek Rá és csak akkor álmodozzatok olyan fent leírt nökröl, amikor ugy érzitek, hogy legalább azon az úton vagytok, hogy icikepicikét ilyenné engeditek magatokat faragni általa.

Én részemröl nagyon remélem, hogy nekem nem a "végzet" rendel majd egy rajtam uralkodó házastársat, hanem az Isten egy jófej normálisat, aki legalább meg akarja tanulni ezt a szeretetet, ami mindkét nemnek a célja kellene hogy legyen, és gondolom, azért akad néhány alkalom a szeretetem érvényesülésére azon kívül, hogy egy fölöttem uralkodó, szeszélyes férfi elviselésében legyen állandóan próbára téve.