Keresés

"Ezek azok az Évák, akik feláldozzák magukat a családjukért, a férjükért; eltűrik a férfi szeszélyeit, eltűrik maguk felett az uralkodást; ők azok, akik lemondanak, s beérik - mert be kell érniük - az érzéseknek azokkal az apró morzsáival, ...
Az ilyen anya és feleség mindezek ellenére szeretettel ragaszkodik mindegyikhez az övéi közül; szereti azt, akit a végzet mint házastársat rendelt számára, szereti a gyermekeit, a szüleit, a testvéreit; szereti és eltűri barátainak gyengeségeit, hibáit..."

Tudod, valahogy futkározik a hideg a hátamon, mikor ezt olvasom. És nem azért, mert nem tartom jónak és fontosnak az ilyen szeretetet, az önfeláldozást a szeretteidért, stb. De egyet nem értek. Miért éppen a nök, miért csak az "Évák" legyenek azok, akik lemondanak, türnek, szeretnek, önfeláldoznak, beérik az érzés-morzsákkal és eltürik maguk felett az uralkodást??? Hol vagytok Ti, Ádámok, rátok talán nem ugyanaz érvényes, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet..., szeresd felebarátodat....,szeresse feleségét, ahogy Krisztus szereti az egyházat... ,szeresse és becsülje meg, mint tulajdon testét, ésigytovább???
Amit Te leírsz, az az eltorzult, tökéletlen állapot, ami a bün következménye.
Ez viszont nem normális és éppen ez az ijesztö ebben az eszmefuttatásodban, hogy felsorolod, mint férfi, hogy milyen legyen a nö, és ezt a nyomorúságot pedig természetes és megváltoztathatatlan állapotnak tekinted.
Hát én pedig, mint nö, nem abból indulok ki, hogy nekem egy ilyen sorsot szánt az én Istenem, aki engem ugy szeret, mint a szeme fényét!!! Remélem, hogy megtanít sokkal jobban szeretni meg türni is fog kelleni az biztos, de azt is remélem, hogy megtanítja a férjemet (ha ad egyet ;-)) ugyanerre!!! Jézus szeretett, tudott (és mert) sírni, nem takarta el érzelmeit, tudott beszélni róluk, tudta, milyen fontos a kommunikáció egy kapcsolatban (jó, az föképp az Atyjára vonatkozott, de mindegy), és odaadta mindenét, életét másokért. Hát kérlek, kedves IGAZI férfiak, nézzetek Rá és csak akkor álmodozzatok olyan fent leírt nökröl, amikor ugy érzitek, hogy legalább azon az úton vagytok, hogy icikepicikét ilyenné engeditek magatokat faragni általa.

Én részemröl nagyon remélem, hogy nekem nem a "végzet" rendel majd egy rajtam uralkodó házastársat, hanem az Isten egy jófej normálisat, aki legalább meg akarja tanulni ezt a szeretetet, ami mindkét nemnek a célja kellene hogy legyen, és gondolom, azért akad néhány alkalom a szeretetem érvényesülésére azon kívül, hogy egy fölöttem uralkodó, szeszélyes férfi elviselésében legyen állandóan próbára téve.

Igazán ideális szereposztást írtál le, annak ellenére, hogy nem ismeretlen. Komolyan monodom, nem gúnyból, bár az élet más területére kiterjedő hivatástudatot még így sem tudom téveszmeként felfogni. Az éppúgy nem akaratlagos, mint a férfinál.
Ezzel a kifefjezett női szereposztással azonban csak egy baj van, hogy ennek önként vállaltnak kell lennie, mert ilyen szerepkört nem lehet senkire kényszeríteni.
A tökéletesség hiányát talán még a nőkön sem lehet számonkérni - egy egyébként tökéletlen világban.

oncogito

Az egész természeti világban jelen van ez a duálizmus: nemcsak az élőlények világában a kétneműségben, de az anyag és az erők világában is mint adó és elfogadó, mint pozitív és negatív jellegű erőmegnyilvánulás. Mindez pedig a duálok kettéválásának produktuma. Hiszen maga az anyagvilág a bukás következménye, mert az anyag a bukott szellemiség gondolat- és érzésvilágának megdermedt konglomerátuma; természetes ennélfogva, hogy a szétvált duálszellemek által produkált anyag is magában rejti a duálfelek alaptulajdonságát: az adó és elfogadó természetet.

Oncognito!

Tehát ha én a ti mostani korotokban újból szólok a nőhöz, azt mondom, amit régen is mondtam, hogy a nők ékessége ne a külsőben nyilatkozzék meg, mivel a női szív érzésében elrejtett érték az Istennel szemben való engedelmesség és alázatosság; az Isten igazságát kereső, kutató, imádkozó, hívő, felfelé törekvő érzések és gondolatok azok, amelyek a világnak új átalakulást, új formát adhatnak.
Az ilyen nők, akik a lelkükben hordozzák az örök Évát - amely név annyit jelent, mint "életet hordozó" - tehát akik az isteni természetet hordozzák magukban - azok a világnak ékességei; ők azok az önfeláldozó anyák, akik imádkozva várják magzataik világrajövetelét; ők azok az éjjeleket átvirrasztó anyák, akik aggódva lesik gyermekeik pihegését, vágyait, kívánságait; ők azok, akik a zsenge gyermeket megtanítják az Isten megismerésére, és javulásra, igazságra nevelik őket, megtanítják az engedelmességre, az Isten iránt való hódolatra, embertársaik szeretetére. Ők azok, akik igazságosan büntetik, megfeddik ugyan gyermekeiket, de aggódnak értük, hogy a lelkükben kár ne essék; istenfélő emberekké nevelik őket, igazi jellemekké, s ezáltal ebben a mulandó életben örök életre szóló palántákat ültetnek el.
Ezek azok az Évák, akik feláldozzák magukat a családjukért, a férjükért; eltűrik a férfi szeszélyeit, eltűrik maguk felett az uralkodást; ők azok, akik lemondanak, s beérik - mert be kell érniük - az érzéseknek azokkal az apró morzsáival, amelyek hosszú időkig eltöltött együttélésben is csak ritkán hullanak részükre.
Az ilyen anya és feleség mindezek ellenére szeretettel ragaszkodik mindegyikhez az övéi közül; szereti azt, akit a végzet mint házastársat rendelt számára, szereti a gyermekeit, a szüleit, a testvéreit; szereti és eltűri barátainak gyengeségeit, hibáit; s amikor magára marad, lélekben összeroskadva, könnyezve borul le az ő Istene előtt, és kéri, hogy adjon neki erőt az élet terhének továbbhordozására.

Kérdezted a saját véleményem: Sajnos a fent leírtak, csak a nők kis hányadára érvényesek a jelen időkben. Ha elvastad az idézeteket akkor értheted, miért múlik olyan sok egy nőn. Ugyanis a nők emelik fel a megsűlyedt férfiakat a magasabb csúcsokra, vagy taszíthatják a mélybe, persze ha a férfi vevő erre. A mai korban teljesen felborultak az erkölcsi normák, szinte mindent szabad. A mai társadalom ugymond tolerál szinte mindent. Pl. Házasság felbontása, női nemi erőszak elterjedése, emancipáció, pornográfia stb...
Erkölcsileg romlott a társadalom!
Tisztelet a kivételnek, mert persze nem lehet általánosítani, de a tömegek....

És végül egy szép idézet:
Nem is tudja az ember, mily hatalmas ereje van az Isten igéjének, ha azt idejében magáévá teszi. Nem tudhatja, nem láthatja a földön az anya, milyen óriási hegyet bont le, milyen áthatolhatatlan akadályokat semmisít meg azzal, ha gyermekének lelkében idejekorán elülteti a szeretetet, az istenfélelmet, az engedelmességet, a türelmet, a hitet és a szerénységet.
A gyermek lelkében megszilárdult istenhit csodát művel; kiegyenlíti, elsimítja az akadályokat, amikor eljön a próba ideje és az ellenségtől mint jó barát búcsúzhat el, hogy fejlődése magasabb fokán már szeretetben találkozhasson vele.

Üdv Popee