|
|
 |
micu
2001-06-09 08:50:09
|
99
|
El kell hogy kedvetlenítselek. Én a 10 évvel korábbi generáció tagjaként biztosíthatlak hogy ez a cuculizmusban is ugyanígy ment, sőt még jobban. Az emberek meg tudták volna folytani egymást 500 forint fizetésemelésért. Az első melóhelyemet pont azért hagytam ott mert a gyomrom már nem bírta tovább. Persze a többi helyen is voltak hasonló meccsek de azok már közelebb álltak az akkori "versenyszférához" és kevesebb volt az ilyen típusú meccs.
A hülye karrierista ejtőernyős főnök sem ritkaság: az első melóhelyem kivételével a cuculizmusban csak egyszer volt olyan főnököm aki értett is a szakmához (de az ő főnöke már szintén hülye volt).
Rövidke kis pályafutásom során a következő főnök típusokat ismertem meg (számítógépprogramozóként dolgoztam (dolgozok ma is csak mint szabadúszó)):
- A normális (ritkaság). Ért a szakmához, tud bánni az emberekkel.
- Menedzsertípusú takarítónéni. (Hozzá kell tenni hogy a 80-as évek végén volt az a jelszó hogy a főnöknek nem kell képzettség, elég ha "mededzsertípusú"). Fingja nincs a szakmáról, a véleménye mindig azonos azéval aki utoljára kijött tőle. Úgy került oda hogy a férje a főnöke főnökének a jó barátja.
- Egybites osztályvezető. Misztikus figura: senki nem érti hogy került oda. Azt sem érti amit kérdez, az IQ-ja körülbelül az éti csigával van azonos színvonalon. Viszont nagyon kedvesen tud mosolyogni és mindent ráhagy a beosztottakra így körükben aránylag népszerű.
- Profi törtető. Ennek már valami végzettsége is van (egyéves operátori a SZÁMLAK-nál). Úgy lett belőle főnök hogy amikor a managertípusú takarítónéni elment, az egybites osztályvezetőnek vagy fél évig nem tűnt fel hogy a számítóközpontnak nincs vezetője, ez alatt egyre gyakrabban járt be az üres irodába, majd végleg elfoglalta azt. Az egybites meg elfogadta a helyzetet. Tudom hogy röhelyes, de tényleg így volt! Egyébként egy tranzisztoros Hitler volt, még azt is meg akarta szabni hogy melyik szövegszerkesztőt használjuk a Clipperes progik írásához (nem holmi szerzői jogok miatt, hanem mert csak /meg mert ahhoz az egyhez értett/). |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2001-06-05 21:18:40
|
93
|
Sajnos az én generációm - 22 vagyok - is kib***ott karrierista, ami nekem nagyon nem tetszik, és nagyon nem értem. Most van az utolsó év a főiskolán, a féléves szakmai gyakorlat keresésének időszaka, és hát hihetetlenek. Mindeninek az a fő szövege, hogy mennyit fizetnek, és milyenek az "előmeneteli lehetőségek". Ez kb. úgy hangzik, mintha elmennének akár lóápolónak is, ha adnak havi 3 kilót és megígérik, hogy 5 év múlva főlóápoló, 10 év múlva igazgató lesz...
Nekem ez annyira bizarr ez az dolog...
Én úgy gondolokozom, hogy az első: hogy valami értelmeset, HASZNOSAT csinálja. Néztem egyszer a tévében egy kib***ott primitív sajtos virsli reklámot, és elgondolkoztam rajta, hogy mégis mondhat el magáról az az ember, aki ennek a reklámfőnöke volt... hogy eladott 500.000 ilyen sz*rt ? Mint eredmény ? Esetleg még ki is tüntethetnék, hogy A Legjobb Sajtos Virsli Eladó... Azt hiszem, akkor döntötem el, hogy ezt soha, semmi pénzért... így aztán végül is, mivel gazdasági végzettségem lesz, egyes-egyedül a környezetgazdálkodás maradt, mivel minden más dolog ezen a téren csak a profittermelésről szól.
A második pedig a jó társaság a munkahelyen.
És csak a harmadik a lóvé.
Számomra roppant visszataszító generációm karrierizmusa és lóvévadászata.
Ugyanakkor: ezek a srácok, a versenyszférában, legalább korrektek, mert legalább teljesítenek valamit a lóvé és karrier fejében. De ezek, akiket te is említettél, a jobbára '98-ban belépett érdek-Fideszesek, akik nemcsak hogy ilyen vacak karrieristák, lóvévadászok, de még csak küzdeni, dolgozni, teljesíteni sem hajlandók érte, hanem csak leszaggatni, amit le lehet... erre nincs is szó. Illetve van, csak vulgáris lenne.... |
|
Előzmény:
 |
Tecs
2001-06-05 20:18:43
|
90
|
"állami intézményeknél, állami vállalatoknál fideszes pártkatonák jelennek meg, vagy a fidesz által felkarolt ifjú titánok és lesöprik az ott már esetleg hosszú évek óta dolgozó 40-es és 50-es korosztályt. Ismeretek, tapasztalatok nélküli, elbizakodott kis mitugrászok, akik a fidesz politikai hatalma nélkül kezdő hivatalnokok, vagy mérnökök, közgazdászok, stb. lennének"
Kedves PETUR!
Csatlakoznék beírásodhoz néhány gondolattal.
Az ifjú titánok mai nyomulása emlékeztet egy korábbi történelmi helyzetre. A fényes szelek nemzedéke a II. vh. után a történelmi helyzet alakulása folytán hatalmas lehetőségeket kapott. A bukott Horthy és Szálasi rezsim sok tisztviselője elmenekült az országból vagy a harcok áldozatául esett. Az értelmiségiek gyanús osztályidegenné váltak, az államosított cégek vezetésében nem kaphattak szerepet. A frissen uralkodóvá vált ideológia a munkás és paraszt származásúakat favorizálta. Ez volt az a történelmi háttér, amely az akkori ifjakat tömegével röpítette vezető állásokba, megnyílt előttük a tanulás és az érvényesülés útja. Nekik nem kellett megszabadulniuk az előző nemzedéktől, a helyzet adott volt.
A mostani nyomulós ifjak helyzete nehezebb, mint elődeiké volt. Az 1990-es rendszerváltás szerencsére békés volt. Az "öregek" a helyükön maradtak. A gyors érvényesülést óhajtó ifjaknak kellett tehát egy csapat, amelyik azt ígéri, hogy eltakarítja a múlt maradványait a kiszolgált, székeikbe kapaszkodó múmiákkal együtt.
Azért is nehezebb a mai ifjú nyomulók helyzete, mert kevesebb a szék. Direktben nyomulni szinte csak a politikában és az államigazgatásban lehet, ugyanis a magángazdaságban nem hatódnak meg az önjelölt ifjú géniuszoktól, ott profitot kell termelni. Harmincas éveik közepe előtt alkalmazottként nincs esélyük csúcsvezetői szintre jutni, előbb végig kell járni a szamárlétrát. Az ambiciózus ifjaknak szinte csak a politika és az államigazgatás marad. A minisztert senki nem kérdezi meg, dolgozott-e egy percet is életében, mielőtt beáll egy minisztériumot vezetni. Állami tulajdonú cégek élére nyugodtan ki lehet nevezni huszonéves vezérigazgatókat, a formai előírásoknak is megfelelnek, ha a nyári, parizervásárlásos diákmunkájukat is beszámítják szakmai gyakorlatnak. És ha már közel a tűz, melegedni is lehet mellette, néhány év politikuskodás vagy vállalatvezetés után nem kell már a blokkolóórától rettegni, be van biztosítva a család kiemelkedő jóléte.
A Rogán-féle legifjabb titánok csalódásra vannak ítélve. Úgy járnak, mint a hatvanas-hetvenes évek fiataljai: minden poszt foglalt, ott ülnek benne a kiérdemesült partizánok, a hivatásos mozgalmárok, a már nem is ifjú kövérek, orbánok, pokorniak. Mi marad a rogánoknak? Fellázadnak példaképeik ellen? Új pártot alapítanak? Hiába, olyen történelmi helyzet, amilyet a fideszes kis generáció kihasznált, ötven évenként csak egyszer adódik.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|