Keresés

"Nem az akarom, de végső soron ez a cél. Tökéletesedni."
...
"De itt a Földön természetesen nincs, nem lehet tökéletes."

Pontosan ez a két gondolat az, amivel a legtöbb bajom van, mert elsősorban bűntudatod támaszt. Mindenkiben benne van a tökéletesedési kényszer, ez meggyőződésem, mert mindenki épít maga számára valamiféle ideológiát. Viszont a HOGYAN sokkal fontosabb, mint maga az elérhetetlen törekvés. Hiszen az ember tudja, hogy itt a földön ez nem lehetséges. Ezért aztán minden kicsi eredményt, minden sikert semmisnek érezhet, ha csak a végcélra figyel. Ez pedig vagy teljes feladást, elfordulást jelenthet a céltól, vagy ellenkező végletbe esve teljes aszkézist. A középutat szerintem elsősorban a hogyanra való tekintés adja.
Mert a bűntudat szerintem a fejlődés egyik legnagyobb ellensége. A bűntudat nem tévesztendő össze szerintem a lelkiismeret szavával, mert az a jóra irányul, nem a rossztól retteg.
Amíg a nőnek szinte a puszta léte, mint lehetséges kísértés is fenyegetettséget jelent férfi és nő fejlődésében - addig bizton nem tudnak egymás tényleges javára szolgálni.
A közös törekvés, a közös cél, a közös sors felismerése az, ami szerintem megoldásokat adhat.

"Tehát nézd, meg hogy hol állnak ma a nők és megtudod, mi a helyzet."

Nem tudom.
Nem tudom, mert mindenre van példa és ellenpélda. Nem tudom, mert más erkölcsi törvényeket teremtenek koronként - a férfiak. Nem tudom, mert ezeknek a törvényeknek a betartását is ők ítélik meg, és nem lehet mindezt megkérdőjelezni a törvények megkérdőjelezése nélkül.
Persze elismerem, sarkítva fogalmazok, de végsősoron így látom.

Mindenki, függetlenül nemétől fel tudja ismerni annak a fontosságát, hogy eldöntse, hogy mi az az út, amin az ő egyéni fejlődése lehetséges. Képességeihez, adottságaihoz, egyéniségéhez mérten. Ha nem akarja felismerni, vagy nem tartja fontosnak, a sorsa úgyis rávezeti. Ez szerintem önmagában semmit nem minősít.
És szinte lényegtelen, hogy milyen kacskaringós, vagy útvesztőkkel teli az az út. Az egyén állapota sosem függhet szerintem egy közösség, vagy társadalom erkölcsi szintjétől. Meghatározó, ez tény, de az egyén alakulása a fontosabb. Hiszen a korok, társadalmak olyanok, amilyenek, viszont az egyén benne olyan, amilyen ő maga.
És hogy hol tart ebben az egyén az végképp nem tuhatjuk egy társadalmi erkölcsi szint megítélésének távlataiból, ahol mindig csak a tévutak a szembetűnők.

oncogito

Természetesen, a leírtak tükrözik egyben az én véleményemet és tükrözik a jelen helyzetet is.
Ez nem jövö és múlt ahogy te írod ez általánosság, és mindig lesznek olyan fejlődő emberszellemek akikre ez az állapot(helyzet lesz jell.)
Egyébként a topic ezzel a címmel indult:
A nő és férfi együtt jelentik az embert

Én erről igyekeztem bővebb felvilágosítást adni.

Az, hogy most hogyan áll a dolog magad is láthatod, nem kell, hogy én leírjam, csak körül kell nézned. Hát nem valami rózsás a helyzet.
Mik a hibák és mi számít helyesnek, színtén benne van az írásban. Hangsúlyozom ez általános, minden korra értendő és értelmezhető. A jelenre meg legfőképp.
"Az a bajom mindezzel, hogy a tökéletes embert akarod, egyetlen gondolat végigvezetésével."
Nem az akarom, de végső soron ez a cél. Tökéletesedni.
"Minthogy a tökéletességbõl származtak, bennük volt a tökéletesség csírája, s az atyaság kezeskedik arról, hogy ezek a csírák mindegyikben Atyjuknak képmásává fejlõdjön. Megvolt bennük a teremtõ erõ, a szabadakarat és a törvények ismerete, mely által ezt a tetemtõ erõt egész a tökéletességig kellett volna fejleszteniük. "

De itt a Földön természetesen nincs, nem lehet tökéletes.
Befejezésül kérdésedre néhány gondolat:
A férfi a nő nélkül és a nő férfi nélkül csak fél, egy hibás valami, mert egyik a másik nélkül az élet továbbfolytatását nem képes önmagából kihozni, előállítani; erre csupán egymással képesek.

A női szellemek színvonala mutatja egy-egy embercsoport szellemi fokozatát.
Valamely világ fokozatát a rajta élő nők átlagos színvonala adja meg.

És mivel ebben a munkálkodásban, ebben az alkotásban a kettő egy, így mindketten részesülnek abból, amit az elfogadó fél a maga érzésén és a fejlődése által elért fokozatán keresztül szív magába a magasabb rendú igazságok világából, ahova fel tud emelkedni, ahol magát érzelmileg és értelmileg otthon érzi.
Ebből következik, hogy bármely égitestnek, így a Földnek is, valamint a Földön élő nemzeteknek, fajoknak, csoportoknak fejlettségi fokozatát az mutatja meg, amilyen fokozaton annak a csoportnak a női lelkei állanak.

Az ember általában nagy rejtély. Azért mondta az Úr; "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél", mert az embert sohasem a külső, testi megjelenéséről vagy műveltségéről, még csak nem is az értelmességéről lehet és szabad megítélni, hanem az érzelmeiről és az elveiről, mert csak ezen a két oldalon árul el a benső énjéről valamiféle bizonyságot.
Az én kijelentéseimben megtalálható, hogy a nő általában sohasem egyfokozatú a férfival, mert a nő a maga megjelenésében is mint ember vagy felette, vagy alatta áll a férfi fokozatának.

A férfi süllyedt állapotában az előnyöket mind a szerelmi, mind az anyagi téren igyekszik magának megszerezni, és ezzel szemben elnyomással, zsarnoksággal, megvetéssel és lenézéssel fizet a nőnek. Kétféle nőt akar ismerni: az egyiket, akiben az utódait, nemzedékeit tovább akarja vinni, akit magához emel, és a másikat, akit elnyom.
Mivel azonban ez nagy igazságtalanság és nagy tökéletlenség, azért nagyon megbosszulja magát; az elnyomott nöi fluidok ravaszsággal felelnek, kétszínűséggel és hamissággal kerekedik felül a nő, és kilopja a férfi lelkéből a hitet, a remény és a meggyőződést. S mivel a nő süllyedt volta meggátolja a férfit abban, hogy felfelé tekintsen, tehát lefelé gravitál, és az alsóbb rétegekben alsóbbrendű vágyakkal és törekvésekkel, anyagiassággal és felületességgel töltődik meg a lelke, az élete.

Tehát nézd, meg hogy hol állnak ma a nők és megtudod, mi a helyzet.
Üdvözlettel! PoPee

Többször is elolvastam (és még talán el is fogom) tiszteletreméltó terjedelmű írásodat, amiben részletesen leírod a múltat és a jövőt.
Azonban mi van a jelennel? Szerinted hol állunk ma, mik a mai, a most élő emberek hibás és helyes útjai a témában? Köztük a tiéd és a te konkrét tapasztalataid hol vannak?

Részletesen írsz az ideális állapotról és az azoktól való eltérésről.
Az a bajom mindezzel, hogy a tökéletes embert akarod, egyetlen gondolat végigvezetésével.
Pedig az ördög a részletekben van elbújva. A hogyan és a miért az, ami megnehezít mindent.
Férfi és nő: egymással versengve, vagy elfogadva a hitbeli hierarchiát, vagy egyenértékü társként - ma hol tart?
Erről szólna ez a topic.

oncogito